Lélekkincsek - Családállítás Székesfehérváron

21/07/2023

💛CSALÁDÁLLÍTÁS DOROGON💛

Szeretettel várom a jelentkezőket a dorogi csoportos családállító foglalkozásainkra augusztus 19-én és szeptember 23-án. Jelentkezni lehet témahozóként és segítőként is, az alábbi elérhetőségeken:

💚Kovács Alina
+36 30 361 4897
kalinamuhely@gmail.com

🧡Az egyéni foglalkozásokra előzetes időpont-egyeztetést követően van lehetőség.

💙A családállítás lényegéről az alábbi linkekre kattintva olvashat az érdeklődő:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=281967457686215&id=100076188871308

www.kalinamuhely.hu

06/07/2023

23/05/2023

🥰Megfogant a kisbaba!🥰1-2 héttel a családállítás után

Alig vártam, hogy leírhassam ezt a történetet, mert ilyenkor azért illik kivárni az első kritikus időszakot.

Az előző posztomban már elmeséltem egy érdekes esetet egy hölgyről és érintettem azt a témát, hogy milyen tudat alatti blokkok, hitrendszerek gátolhatnak meg egy nőt abban, hogy anyává tudjon válni. A most következő történetben viszont egy furcsa, szexualitással és gyermekáldással kapcsolatos családi blokkról szeretnék mesélni, ugyanis az érintett hölgy (ebben a posztban hívjuk Ildikónak) az ,,oldása” után 1-2 héttel várandós lett.

Ildikó azzal a problémával keresett fel, hogy két éve nem jön a második gyermek, a szex pedig azóta egy furcsa kényszernek és bűnös dolognak megélt területté vált számára, ami a kedves és empatikus férje mellett kicsit sem indokolt. Korábban minden rendben volt és működött ezen a téren, de Ildikó arra a következtetésre jutott, hogy lehetséges, hogy annyira fél attól, hogy még egy gyermeket vállaljon, hogy talán ezért vannak furcsa és megmagyarázhatatlan érzései jó ideje az egész témával kapcsolatban.

Ez volt élete első családállítása, a kibontakozó kép pedig egy igen érdekes (és nem ritka) szituáció lett, ami ismét egy családi titok képében tárult fel előttünk. Nemrég írtam is egy ehhez hasonló történetről, ugyancsak szexualitásról szóló elakadás kapcsán. Az apai ágán az ükszülő páros egyik tagja viszonyt folytatott az alattuk lévő generáció egyik tagjával. Ilyen esetekben még az is előfordulhat, hogy egy apai felmenőnk lehet az ükapánk és a dédapánk is egy személyben. Ildikó esetében valószínűleg egy utólag beházasodott, nem vér szerinti ükanyáról volt szó, de többször láthattunk már ennél meghökkentőbb szituációkat is kibontakozni a családállításokon.

Már többször írtam arról, hogy milyen hátborzongatóan pontos tud lenni a módszer, mert az állítások utáni időszakban legtöbbször felbukkannak azok a rokonok, akik el tudják mesélni nekünk, hogy hogyan történt az adott szituáció, amit mi családállításon láttunk, és hogy miért nem beszélt róla a család, de én mégis azt mondom, hogy ezeket a titkos dolgokat felesleges kinyomozni. Az előző posztomban elmeséltem egy olyan esetet, ahol utólag tudtuk meg a konkrét történetet egy hozzátartozótól, de igazából az állítások utáni gyógyulások és sikerek számítanak igazán és nem a pontos részletek.

Kötelesek vagyunk tisztelni a múltunkat és felmenőink sorsát, hiszen belőlük lettünk. Tetteiket nem vagyunk kötelesek tiszteletben tartani, ha azok nem tisztelhetőek, de a személyüket és a helyüket mindenképpen tisztelnünk kell. Ha ők nem lennének, akkor mi sem születhettünk volna meg, és gyermekeink sem. Amikor megvetéssel és elutasítással állunk hozzájuk valamiért, az olyan, mintha a saját gyökereinket nyírnánk ki. Így lezárjuk magunkban azt az életerő csatornát, amin keresztül áramlik felénk az az energia, ami elengedhetetlenül szükséges például a saját gyógyulásainkhoz, sikereinkhez és a belső békéhez. Egy szóval az egész élethez.

Nemrég egy hölgy állításán az egyik szépapjánál megakadtunk, mert a képviselő látni se akarta a saját gyerekét (vagyis a hölgy ükapját). Mint megtudtam, a családfakutatás során a hölgy ott akadt el, mert a szépanya vezetéknevét vitte tovább a család és nem a szépapáét. Ezért nem is csodálkoztunk, hogy az állítás hozzá vezetett minket. A szépapa nem vette a nevére a fiát, a hölgy ükapját. A hölgy pedig azzal a témával érkezett hozzám, hogy 10 évvel ezelőtt elment egy gyárba dolgozni azzal a szándékkal, hogy csak néhány hónapig lesz szüksége erre, viszont azóta sem volt elég életereje és bátorsága kilépni onnan, pedig elmondása szerint szörnyű hely. A gyökereinkből felénk áradó életerő megléte és befogadása elképesztően fontos és elengedhetetlen az élethez. A blokkokat pedig fontos és szükséges feltárnunk saját boldogságunk érdekében.

Visszatérve Ildikó történetéhez, a szenvedő felmenő az ő esetében a dédanyja volt, aki az állításon kibontakozó kép alapján végignézte ezt a titkos viszonyt, amit két közeli családtagja folytatott. Az ilyen helyzeteket általában kiszínezhetik olyan ,,bűnös” viszonyból fogant gyermekek is, akik egy ehhez hasonló furcsa módon illesztődtek be a családi rendszerünkbe, s ahogy említettem, olyan is előfordult már, hogy éppen egy saját egyenes ági felmenőnkről van szó. A közös családi lélek és a később született egyének tudat alatt érzik és tudják az ilyen dolgokat. Máris megérthettük, hogy Ildikó miért érezhette azt, hogy a szex fura és bűnös dolog, és hogy miért köthette össze ezt a dolgot tudat alatt a gyermekáldással.

Dédanyjával való sorsösszefonódása egyértelmű volt számunkra, az iránta érzett érzelmi lojalitása és sajnálata révén. Ilyenkor mi is átéljük a saját életünkben azokat az érzéseket, amiket egy nehéz sorsú felmenőnk átélt. Ilyen módon igyekszünk kiegyenlíteni a ,,rendszer hibáit”, és besegíteni a szenvedőknek, vagy az igazságtalanságot megélt családtagjainknak azzal, hogy velük együtt mi is szenvedünk valamilyen módon a saját életünkben. Akkor is, ha nem ismertük őket, hiszen ezek mind tudat alatti információk. Az epigenetika tudománya pedig már bebizonyította azt is, hogy felmenőink emlékeit sejtjeinkben is őrizzük. Egy családi rendszer egy nagy egész, egy olyan egység, ami mindig kiegyenlítődésre és a hibák kijavítására törekszik. Pont úgy, ahogy például az emberi test a szervezet kisebb egységeivel.

Ildikó ráláthatott erre a családi csomagra, láthatta felmenőit úgy, ahogy vannak és elindulhatott az elfogadás útján. A tudatossága és az igazság meglátása révén sorsátvállalását tisztelettel és szeretettel elengedhette. Az életerő befogadása és áramlása pedig kioldotta az életéből ezeket a megrekesztő érzelmeket, a konstruktív energetikai átrendeződés pedig 1-2 hét múlva gyermekáldást hozott számukra, két év próbálkozás után.

(🥰A képen a tündéri unokahúgom a kezében tart egy édesanyjáról készült gyerekkori fotót, ami 30 évvel ezelőtt készült.)

Szeretettel,
Alina

10/05/2023

🧐Rejtett okok, amik nagyon megnehezíthetik a családalapítást

,,A párom és a gyerekem miatt romlott el az egész életem…”
Hogy érthette ezt egy ükanya? Mi történhetett az életében, hogy ez az érzés ennyire erősen nyomot hagyott a közös családi lélekben?

A módszer hátborzongatóan pontos tud lenni akkor is, ha nem tudjuk kivel mi történhetett több generációra visszamenőleg a családunkban. A most következő történet is ezt igazolja vissza nekünk. A konkrét történetet ebben az esetben is megtudtuk, utólag!

Ez a történet azért az egyik kedvencem, mert egy olyan egyéni családállításról szól, amire a témát hozó hölgy elhívta a barátnőjét is segítőnek, hogy vegyen részt az ő állításában. A kísérő hölgy már az elején említette nekem, hogy a módszert illetően szkeptikus, de nyitott arra, hogy a barátnőjének javuljon a helyzete és boldogabb legyen, ezért elkísérte a foglalkozásra. Én mindig örülök, amikor kísérők is érkeznek, mert olyankor több szereplővel tudjuk felkutatni az adott probléma okát. Bárkit be lehet vonni egy ilyen állításba, többször előfordult már, hogy az egyéninek indult foglalkozás végül mini csoporttá fejlődött.

Az állítások során én a rejtett módszert képviselem, ami azt jelenti, hogy senki nem tudhatja, hogy éppen kinek a szerepében áll egy foglalkozáson. Általában idegen emberek segítségével jelenítjük meg azokat a családtagokat - vagy más szereplőket -, akiknek közük lehet ahhoz a problémához, amit a családállítás módszerével az adott személy szeretne feltárni és megoldani. Csakis később derülhetnek ki ezek az információk, amikor már nem befolyásolhatja az állítást, ha megtudják a képviselők, hogy ki kicsoda. Ez azért fontos, mert így nem gondolkodnak az állításban részt vevő segítők azon, hogy mit kellene érezniük, mit szabadna kimondaniuk és mit nem. Így tisztán csak a felszín alól felbukkanó releváns érzelmekkel, benyomásokkal dolgozhatunk. Tudat alatt minden információ megtalálható bennünk a családi rendszerünk összes tagjára és más dolgokra vonatkozóan is. Ezeket az információkat használjuk fel a problémák feltárására egy ilyen foglalkozás során, ami csakis akkor működik jól, ha tisztelettel és szeretettel, szigorúan csak a minket érintő dolgok megoldására fókuszálunk.

A témahozó hölgy párkapcsolati problémával fordult hozzám. Igazi kutya-macska felállásról beszélünk, amit tovább bonyolított az a helyzet, hogy a hölgy nem tudta megkedvelni a párja kislányát. Amikor a kialakult kis családjukat felállítottuk és kipróbáltuk ezeket a képviseleteket, világosan látszott az, hogy mindenki beállt a saját helyére. A férfi a férfi helyre, a hölgy a női helyre, a kisgyerek pedig egészen pontosan a gyerek helyre állt be ebben a rendszerben. Látszólag mindenki szeretett mindenkit, a kislány kedvelte a hölgyet és szívesen látta az apukája oldalán. Igen ám, de a témát hozó hölgy nem viselte olyan könnyen ezt a felállást. Úgy érezte, hogy nem kap levegőt ebben a kialakult kis mozaikcsaládban, boldogtalan volt és késztetést érzett arra, hogy elmeneküljön.

Kibontottuk ezt a helyzetet, hogy találhassunk mélyebben húzódó rejtett okokat a családi rendszerben, ami esetleg befolyással bír a hölgy érzelmi világára. Az egyik ükanyához vezetett el minket az állításunk, ahol kialakult egy érdekes felállás. A hölgy ükanyja haragudott a párjára - vagyis az ükapára -, és a saját gyermekére is (aki a témahozó hölgy dédanyja) azért, mert ,,tönkretették az egész életét és ezért frusztrált, boldogtalan és szomorú”. Az ükanya szerepét pedig nem más kapta, mint a szkeptikus hölgy, aki elkísérte a barátnőjét a foglalkozásra. Nem tudta megfogalmazni azt, hogy ez a szerep miért kelt benne ilyen érzelmeket, csak azt érezte, hogy ,,elromlott az egész élete miattuk”.

Akkor még nem értettük, hogy ez pontosan mit jelent és milyen élethelyzet válthatta ki ezt az érzést a hölgy ükanyját képviselő személyben, de a lényeg az, megtaláltuk azt a felmenőt, akivel a témahozó hölgy sorsa összefonódott. A hölgy ükanyja egy olyan szenvedő volt ebben a családban, akinek a párkapcsolatában megélt kudarcélménye és fájdalma olyan nagy volt, hogy mély nyomot hagyott a családi rendszerben. Ilyen esetekben egy később született személy igyekszik kijavítani ezeket a kudarcokat, és érzelmi lojalitásból fakadóan besegít a szenvedőknek azzal, hogy ő is hasonló érzéseket és szituációkat él át a saját életében. Ezek nem tudatos döntések, ilyenkor nem tudjuk azt, hogy szenvedéseinknek ilyen jellegű rejtett okai is lehetnek. Sokszor nem is ismerjük azokat a felmenőket, akiknek a hibáit, kudarcait, fájdalmait, kirekesztettségét és hasonló sérüléseit kompenzáljuk valamilyen formában a saját életünkben. A családi rendszer, a közös családi lélek mindig egységre törekszik. Arra, hogy a sérülések és hiányok ki legyenek javítva, helyre legyenek hozva. A módszer segítségével ezeket a problémákat tárjuk fel és tesszük helyre elsősorban önmagunkban, annak érdekében, hogy többé már ne gyakoroljanak ránk tudattalanul negatív hatást.

A foglalkozás után a hölgy elmesélte az édesanyjának, hogy mi történt az állítás során, és szerencsére az anyuka el tudta mesélni azt, hogy miért mondta azt a hölgy ükanyja, hogy a párja és a gyereke miatt romlott el az egész élete. Az ükanya jómódú családból származott és beleszeretett egy szegény sorban lévő férfiba. Egy nem kívánt terhesség lett a szerelmük gyümölcse, vagyis az állítást kérő hölgy dédanyja. A szépszülők úgy tekintettek erre a helyzetre, hogy a lányuk ,,bemocskolta a család hírnevét”. Így megállapíthatjuk azt is, hogy az ükanya és az ő leszármazottai ezért bizonyos mértékben kirekesztődtek a családból. A családhoz való ,,odatartozás joga” mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy mit tett és hogyan viselkedett. A szenvedés igazi és elsődleges oka tehát ebben az esetben a nem kívánt terhesség miatt történt kirekesztődés és szenvedés volt. Ilyen esetekben még inkább hajlamos egy később született személy beállni a kirekesztett személy helyére, igazságot szolgáltatva ezáltal.

Ekkor értettük csak meg pontosan azt, hogy mit jelentett az, hogy az ükanya úgy érezte, hogy a párja és a gyermeke miatt romlott el az egész élete. Megérthettük azt is, hogy miért pont egy ilyen élethelyzet miatt érezte azt a hölgy, hogy boldogtalan az új mozaikcsaládjában és miért olyan nehéz anyává válnia. Egy olyan felmenőjével fonódott össze a sorsa, akit egy terhesség miatt rekesztettek ki a családi rendszerből és ezért szenvedett. Ha egy felmenő például belehalt a szülésbe, akkor gyakran előfordul, hogy egy leszármazott meddőséggel küzd, mert a sejtjeiben és tudat alatt ott rezeg az a hiedelem, hogy a terhesség életveszélyes. Néhány nappal ezelőtt olyan szituációval is találkoztam az egyik egyéni állítás során, ahol a témahozó hölgy édesanyja (akivel sorsa összefonódott) szeretett volna több gyermeket, de végül nem sikerült neki. A minták lemásolásán kívül így hangzik egy ilyen sorsátvállalás: ,,Ha neked nem sikerült, nekem se sikerüljön. Szenvedek veled és helyetted is. Nem lehetek boldogabb, vagy sikeresebb nálad.” Sokszor nem tudhatjuk, hogy milyen tudat alatti védelmi mechanizmusokkal zárjuk el magunkat bizonyos dolgok megvalósulásától, mert ezek a blokkok tudat alatt megbújó, számunkra ismeretlen dolgok miatt kialakult hitrendszereink következményei.

A családállítás hírnevéhez nagyban hozzájárul az ilyen jellegű fogantatási problémák megszűnése. Hamarosan én is le tudok majd írni hasonló sikertörténeteket... 🥰

Szeretettel,
Alina

28/04/2023

2. rész
A kudarctól és bukástól való félelem - A négy Béla története

Nemrég elmeséltem Béla családállításán az anyai ágon kibontakozó események egy részét és nagybátyjával való sorsösszefonódásának okát, a bukástól való félelem kapcsán. Ebben a részben pedig az apai ágon kibontakozott történetet szeretném leírni, a teljesség igénye nélkül.

Az apai ágon elindulva a kudarctól való félelem kapcsán Béla nagyapjához vezetett el minket először az állításunk, s mint megtudtuk ő egy nagyon tehetséges gépész volt, aki egy kiemelkedően intelligens és ,,nagydumás" férfi hírében állt. A család többi tagjának elmondása szerint Béla tulajdonságaiban és küllemében is hasonlít rá, ráadásul Béla az apai ágának 4. tagjaként viszi tovább keresztnevüket is. Dédapját hívták először Bélának, majd nagyapja és édesapja is ezt a nevet kapta. Sok családban felfedezhetjük, hogy a két keresztnévvel rendelkező embereknek gyakrabban volt magzati korban ikertestvére - aki végül nem születhetett meg -, valamint a keresztnév több generáción keresztül való öröklése is sok esetben a minták lemásolását és sorsösszefonódásokat jelképez.

Béla nagyapja tehetős ember volt, csúcson töltött idejében szülőfalujában csak ő járt autóval a polgármesteren kívül. A család elmondása szerint elbízta magát és nem tudott alázattal élni azon a szinten, amit elért, így rossz társaságokba keveredett, lezüllött és elveszítette a státuszát, munkáját, majd vagyonát is. Ezt követően a felesége elhagyta és hatvanas éveinek elején elhunyt. Béla szintén kiemelkedően tehetséges szakember és mostanra már feltaláló is a gépészet területén. Több értékes projektje kezdett el fejlődni az elmúlt hónapokban, ezért érthető és logikus, hogy miért pont nagyapjával kellett szembesülnie a kudarctól való félelme kapcsán az állítása során. Mint megtudtam, Béla ükapja is tehetős ember volt, akkoriban még nemesi névvel élhetett, de elkártyázta a család vagyonát. Béla dédapja kapott elsőként olyan keresztnevet, ami nem jellegzetesen nemesi név volt. Ott indulhatott a Bélák érdekes sorstörténete siker és kudarc terén.

Így az egész apai ágat felállítottuk az ükapáig, hogy megérthessük azt, hogy kire milyen hatással volt a kudarc és vagyonvesztés jelensége, ami sok generációra nyúlik vissza, mert Béla vezetékneve igen különleges. Pontos információi még nincsenek, de múltját kutatva nevezetes helyek, várak és felmenői sorában nemesi címet kiérdemelt szereplők is felbukkantak már. Voltak, akik rossz oldalra álltak bizonyos csatákban és ezért veszítették el mindenüket, voltak akik igazságtalanságot szenvedtek el, s voltak akik szerencsejáték, vagy rossz társaságba keveredés miatt buktak nagyot. Tehát abban a 4-5 generációs szeletben, amit mi megismerhettünk és feltárhattunk a sorsösszefonódások kapcsán, minden jellegzetes témát megtalálhattunk. Béla ennek a történetnek azon leszármazottja, aki legalább annyi ravaszságot és hiúságot örökölt, mint amennyi nagylelkűséget és óvatosságot.

Béla ráláthatott arra, hogy ükapja és nagyapja elzüllött, dédapja és édesapja pedig önbüntető vezeklés és a család múltjától való félelem miatt megtagadta a kiugró sikert. A sorsösszefonódások és kiegyenlítésre irányuló vezeklések egyértelműen látszottak az állítása során. Ezáltal Béla önmagán kívül láthatta felmenőit úgy, ahogy vannak és így szeretettel és tisztelettel elengedhette sorsuk lemásolásától való félelmét is, transzgenerációs sorsátvállalásait pedig nyugodt szívvel hagyhatta felmenőinél. A családi múltjának feltárása során megérthette, hogy felmenői tetteitől függetlenítve önmagát, kreatívan szemezgethet a megörökölt képességei tárházából, tudatosan és alázattal felhasználva azokat önérvényesítéséhez.

Amit mi ilyen helyzetekben megtehetünk az, hogy elismerjük családunk tagjainak szenvedéseit, látjuk őket, tiszteljük sorsukat, elfogadjuk gaztetteiket - amelyeket a saját családjuk, vagy más emberek ellen elkövettek -, és köszönetet mondunk azért, hogy tovább adták nekünk az életet, amelyet mi is tovább adhatunk gyermekeinknek. Ezáltal tudatosan kiszakítjuk magunkat a tudattalanul vezeklők sorából, mert rálátunk azokra a személyekre, akikhez ezek a mechanizmusok tartoznak és megértjük azt is, hogy visszamenőleg nem tartozunk felelősséggel az ő sorsukért. Mindenki úgy élte az életét, ahogy tudta. A tetteket nem vagyunk kötelesek tiszteletben tartani, de a személyeket és az ő helyüket mindenképp tisztelnünk kell ahhoz, hogy a felénk áradó életerőt be tudjuk fogadni és tovább tudjuk adni, hiszen ha felmenőink nem születnek meg, akkor mi sem élhetnénk. Továbbá felismerhetjük azt is, hogy a szenvedőknek attól már nem lesz jobb, ha tudat alatt, érzelmi lojalitásból fakadóan mi is szenvedünk és vezeklünk helyettük.

Béla első családállítása majdnem egy évvel ezelőtt volt. Azóta jó pár alkalommal érkezett saját témával, s minden állítása után nagyon hamar jelentkeztek azok a változások, amikben reménykedett. Az élete ebben a fél évben gyökeresen megváltozott. Életenergiája a sok letett felesleges sorsbatyu miatt jelentős mértékben megsokszorozódott, így szakmai előmenetele is elindult. A munkahelyváltás mellett számos életterülete átrendeződött, így nevezhetnénk ezt a bekezdést ,,apróbetűs résznek" is, hiszen a régi énünkhöz tartozó ,,díszletnek” szükségképp le kell omlania ahhoz, hogy felépülhessen a helyére az új, szabadabb énünkhöz tartozó díszlet… ha engedjük és a változásokkal összhangban CSELEKSZÜNK.

🥰Szeretettel,
Alina

28/04/2023

A bukástól, kudarctól való félelem - Béla története
1. rész

A következő történet Béláról szól, akiről már írtam korábban néhány történetet a 20 év után megszűnő hátfájásáról, vagy a cigaretta függőségéről. Béla a legutóbbi alkalommal egy olyan témával érkezett családállításra, ami több jelenlévő embert is érintett azon a napon. A bukástól, a kudarctól való félelem volt az a téma, amit szeretett volna feltárni a családállítás segítségével és ezúttal a ,,problémája” nem hagyta, hogy csak az apai, vagy csak az anyai ágon kutakodjunk, ugyanis mindkét ágon meg kellett néznünk…. valamit. Béla családjában több sikeres felmenője is lezuhant a csúcsról, ezek a bukások pedig súlyként nehezedtek rá, beárnyékolva saját felnövekvő projektjeinek alakítását. Egyébként Béla 35 éves kora ellenére is olyan életutat járt be eddig, hogy könyvet lehetne írni a megpróbáltatásairól.

Az állításunk első felvonása során az ,,elakadás” egy anyai ágon szinte azonnal, félreérthetetlenül felbukkanó nagybácsi volt, aki Béla édesanyjának egyik idősebb testvére. Bélától megtudtuk, hogy ő fiatal korában öngyilkos lett. Ő volt az egyetlen férfi a testvérek között, ennek komoly jelentősége van a téma kapcsán. Az állítás során kirajzolódott egy kép arról, hogy a fiatal férfi igazából egy meggondolatlan döntés, hirtelen felindulás következtében vetett véget az életének. Béla nem ismerhette meg nagybátyját, hiszen jóval a halála után született meg, de a képviselőik közötti érzelmi kötelék tagadhatatlan volt, ez egyértelműen látszott az őket képviselő személyek viselkedésén. A család nem szeretett beszélni erről a történetről, olyanná vált Béla nagybátyjának helye, mint egy fekete lyuk, amit fájdalom, harag, rengeteg kérdés és kudarc övez.

Korábban sokszor írtam már arról, hogy a családi rendszer mindig kiegyenlítődésre, vagy igazságszolgáltatásra törekszik, így számunkra ismeretlen családtagjaink helyére is hajlamosak vagyunk ,,beállni”, hibáikat tudattalanul megpróbáljuk kijavítani, vagy egyszerűen csak helyettük is szenvedünk. Osztozunk fájdalmaikon és kudarcaikon azért, hogy besegítsünk nekik. Számunkra fontos felmenőinknél nem merünk boldogabbak és sikeresebbek lenni, hiszen a kiemelkedés az elmagányosodás és a kirekesztés kockázatával járna együtt. Tudat alatt kapcsolatban állunk családunk összes tagjával, ezért ha valahol hiányt, vagy problémát érzékelünk, megpróbáljuk kijavítani a családi rendszerünkben azokat a sérüléseket is, amik nem ránk tartoznának. Ezekre a dolgokra nem látunk rá tudatosan, mert mélyen a felszín alatt vannak. Így fonódhat össze a sorsunk olyan felmenőinkkel is, akiket még csak nem is ismertünk.

Ebben az esetben Béla sorsa összefonódott tragikus körülmények között elhunyt nagybátyjával, mert tudat alatt és lélek szinten érezte rokona boldogtalanságát, ráadásul a családi trauma és az eset tabutémává válásának következtében Béla nagybátyjának személye bizonyos mértékben kirekesztődött a családból és fájdalmas kudarcként lett elkönyvelve. Ilyenkor pedig egy később született hozzátartozó általában beáll a kirekesztett személy helyére, képviselve őt és kijavítva ezt az igazságtalanságot. Persze ezek tudat alatt működő mechanizmusok, amik hatnak az életünkben, de mi ezekre a dolgokra nem látunk rá tisztán csak úgy.
Olykor újra és újra lezuhanunk életünk során, kisebb-nagyobb balszerencsés és látszólag igazságtalanul kialakult helyzetek következtében, és legtöbbször fogalmunk sincs arról, hogy ezek az események azért is következnek be, mert valaki más terheit is cipeljük a sajátunkon kívül. Béla 20 éves hátfájása és gerincferdülése több ilyen csomaghoz is köthető.

A férfi energiaminőséghez kötjük a siker és a kreatív önmegvalósítás témakörét, s egyetlen férfi született abban a családban, aki véget vetett az életének. Ez minden érintett számára egy kudarc élményt jelent a siker és az élet témakörében, ezért érthető módon ezt a történetet kellett először szeretettel és tisztelettel megnéznünk és ,,feloldanunk” Béla kudarctól való félelmének egyik rejtett okával kapcsolatban. Nagyon nehéz saját mintát kialakítanunk a sikerről olyan helyzetben, amikor férfi felmenőink példáját szemlélve főleg kudarcot, betegséget és sikertelenséget látunk annak ellenére, hogy mindenki a legjobb tudása szerint úgy oldotta meg az életét, ahogy tudta. Sokan vagyunk így ezzel a témával, ráadásul a háborús időszakok generációról generációra továbbadott sorsátvállalásai is élénken hatnak még az életünkben.

Az apai ágon kibontakozó történetet pedig egy következő posztban fogom leírni, mert már így is elég terjedelmes lett a beszámolóm.❤️

01/03/2023

🌸,,Bántottak, hazudtak, loptak, csaltak és szégyent hoztak a családra!"

Gyakran ilyen kiközösített családtagok bukkannak fel a múltunkból egy családállítás alkalmával. Hiányzó sejtjeinket illeszthetjük vissza magunkba, ha elfogadjuk a felmenőinket olyannak, amilyenek voltak és tiszteletben tartjuk a sorsukat és a helyüket a családi rendszerünkben. Tetteiket elkülönítjük az odatartozásuk jogától, hiszen sok esetben olyan személyekről van szó, akiknek létezniük kellett, hogy mi is megszülethessünk. Ez az elfogadás olyan érzés, mintha megnyílna egy csatorna, amin keresztül még több életerő áradhat felénk!

🌸A következő márciusi csoportos foglalkozásokra még lehet jelentkezni témahozóként és segítőként (Székesfehérvár):
03.11. és 03.25.

🌸A kedvenc programunknak, a Kérdés-válasz mini állításoknak külön napot szentelünk, erre is szeretettel várom az érdeklődőket 03.19-én.

🌸Egyéni foglalkozások időpont-egyeztetés szerint.

🥰Szeretettel várom a jelentkezőket!
kalinamuhely@gmail.com
+36 30 361 4897
www.kalinamuhely.hu

Alina

11/02/2023

❤️

🧍‍♂️❤️🧍‍♀️ 🥰Ezt próbáld ki még Valentin-nap előtt! (Pároknak és párkereső szingliknek!)🥰❤️

Egy ideje nem hoztam hasznos otthoni kis feladatot, pedig a visszajelzések alapján megéri ezeket is megosztanom az oldalon. Most egy párkapcsolati mini feladatot hoztam, amit véleményem szerint érdemes kipróbálni, mert amilyen kicsi, olyan hatásos. Senkit ne tévesszen meg a feladat egyszerűsége!!! Komoly változásokat hozhat…

Mindenkinek van egy fix helye a családi rendszerben. A családállításban ezt a rendszerelméletet használjuk fel a rendrakáshoz, hogy energetikai egyensúly jöhessen létre a rendszerünkben és ezáltal a problémáink nagy része is eltűnhet az életünkből. Mintha egy gömböt néznénk (persze, mi mást…😊), ami sok kisebb részből áll össze egy egésszé. Ha egy darabka nincs a helyén, akkor az az egész rendszerre hatással lesz. Például ha elgurítanánk, akkor összevissza zötykölődne...🥴

A párkapcsolatainkkal is így van ez. Amikor valaki családállításra érkezik azzal a problémával, hogy nem elég jó a párkapcsolata, vagy valamiért nem találja az igazit, már rögtön az első tény, amit az esetek igen nagy százalékában megállapíthatunk, hogy a férfi a női helyen, a nő pedig a férfi helyen áll (vagy nem is szeretnének egymás mellé állni stb…). Ami a hétköznapokban látszik, tehát a felszínen, az alatt sokszor valami teljesen más energetikai minőség lapul…

Nagyon szeretjük ezeket a jeleneteket, mert sokat szoktunk nevetni a képviselők reakcióin, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy nagyon általános probléma és sokszor ez az első lépés, amit meg kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok lehessünk a társunk mellett. Az első lépés, hogy beállunk a saját helyünkre, a párunk mellé!

❤️A rendszerelmélet szerint ha a férfi és a nő egymás mellé áll, akkor a férfi helye jobb oldalon van, a női hely pedig a bal oldalon. Tehát a férfi bal oldalán áll a nő. (Szemből nézve egy párt a bal oldalon látjuk a férfit, a jobb oldalon a nőt.) 🧍‍♂️🧍‍♀️

Ez a felállás jellemzi azt, hogy igazából, a felszín alatt milyen a párkapcsolatuk. Egy családfelállítás során ebből láthatjuk azt, hogy általában milyen az adott pár kapcsolata. Előfordul, hogy helyet cserélnek, vagy éppen ,,nem akarnak beállni" egymás mellé.🏃‍♂️🧍‍♀️
Például kiszorítják egymást a fel nem dolgozott múlt, vagy az exek miatt, vagy a közös gyerekek ,,túrják ki” őket a helyükről stb..Persze ezek az okok sokrétűek és mindenhol különbözőek lehetnek.

Én most erről a helycseréről szeretnék mesélni, mert ez az a felállás, amivel a leggyakrabban találkozom egyéni, vagy csoportos foglalkozáson. Persze a rendrakáshoz szükséges az önfejlesztő munka. Sajnos az esetek legnagyobb részében ez nem spórolható meg, de nagyon sokszor van úgy, hogy amikor a párok felállnak a saját helyükre és megérzik azt az energiaminőséget, amiben REND van, akkor egy kis idő elteltével elindul egy belső változás mindkét félben.

Az állítás során a párok nem tudják, hogy melyik hely mit jelképez a térben. Ha pedig idegenek képviselnek egy párt, akkor meg aztán pláne nem tudhatják azt, hogy mi történik. Hogy miért szoktunk nevetni ezeken a jeleneteken? Legtöbbször a férfi helyre beállt hölgyek kacagnak, ha a párjukra néznek és ragaszkodnak a férfi helyhez, hogy irányítani tudjanak. Változó, hogy miért teszik ezt. Sokan önvédelemből, de vannak akik erősebbek és úgy érzik, hogy így jobban kézben tudják tartani a dolgokat. Persze ezek nem tudatos reakciók, a tudat alatt megbújó igazságot láthatjuk egy-egy állítás során. A férfi reakciója erre pedig a legtöbb esetben, amikor női helyen áll az, hogy neki ez így jó. Ha a másik szemmel láthatóan erősebb, akkor ne tegyünk felesleges energiát a dolgok megváltoztatásába, jobb a békesség… Addig is csönd van…

A legtöbb esetben ezt a felszín alatti egyezményt egy külső szemlélő nem is látja a hétköznapokban. Néha az adott páros is meglepődik az igazság láttán, de általában csendben bólogatnak, hogy igen, a kapcsolatuk igazából ilyen... Általában onnan tudhatjuk, hogy mekkora a kupi, hogy mennyire boldog és kiegyensúlyozott az adott pár. Akik sokat veszekednek, sokszor csak a saját helyükért küzdenek meg párjukkal, persze tudattalanul. A felszínen, az ego világában a mosogatásról, a pénzről, a gyerekekről, a fel nem szedett kutyakakiról, ki nem vitt szemétről és a többiről szólnak ezek a viták. A felszín alatt viszont mindkét fél sokszor azért kiabál, hogy beállhasson a saját helyére. Mert mindenki csak a saját helyén lehet békés és boldog. (Ez a felállás heteroszexuális párkapcsolatokra vonatkozik, az azonos nemű pároknál ez úgy működik, hogy eldönthetik azt, hogy az idő nagyobb részében ki álljon a férfi helyre és kié legyen a női hely.)

Mi a tippem számodra? Ha megmozdított benned valamit ez a szöveg, de egyelőre még nem szeretnél elmenni a témáddal egy foglalkozásra, mert nincs akkora baj, akkor két működőképes megoldást hoztam neked! Az elsőt egyedül tudod elvégezni, ha a társadat nem szeretnéd bevonni, mert attól tartasz, hogy nem értené meg a kezdeményezésedet, a másodikat pedig a pároddal is megcsinálhatod.

1. Vegyél elő két papírlapot (vagy tárgyat) és írd rá a saját nevedet az egyikre, a másikra pedig a párod nevét. (Ha szingliként olvasod ezt a szöveget, akkor pedig az egyik lapra írd rá, hogy férfi hely, a másikra pedig azt, hogy női hely. Ezt akár párkapcsolatban élve is kipróbálhatod, nevek nélkül, hogy ráláthass arra, hogy melyik helyen szeretsz jobban állni.)
Fordítsd lefelé és kevergesd addig, ameddig már biztosan elfelejted, hogy melyikre mit írtál. Majd rajzolj rájuk egy nyilat (vagy bármi mást) azért, hogy tudd, melyik felállás néz előre. Állítsd be egymás mellé a két papírlapot. Hogyan, milyen sorrendben tennéd le őket? Sosem teszünk véletlenül ide, vagy oda ilyen ,,rendszerelemeket”. Tudjuk azt, hogy a tudat alatti tartalmaink ismeretlenek a számunkra, ameddig fel nem tárjuk őket. Ebben az esetben ez a tartomány irányítja azt, hogy melyik lapot hová teszed. Csak akkor nézd meg, hogy kit melyik oldalra tettél, ha már biztos vagy abban, hogy nem szeretnél variálni semmit.

2. A második feladat, amit kipróbálhatsz, ha kedved van hozzá, hogy megkéred a párodat arra, hogy álljon be melléd. Abból fogod látni a felállásotokat, hogy melyik oldalt választotta.

Abban az esetben, ha megcserélődtek a papírlapok, rakd ki őket a helyes sorrendben és nézegesd őket. Ha pedig a pároddal álltál fel, akkor adjátok át egymásnak azt a helyet, ami igazából megillet titeket. Várd meg, amíg feljönnek benned bizonyos érzelmek és eljutsz a megértés és elfogadás szintjére a látottak kapcsán. Akár rá is állhatsz a saját lapodra és nézegetheted a párodét magad mellett. Elképzelhető, hogy először mutogatnál a párodra, vagy éppen magadra, de az igazság az, hogy minden párkapcsolat 50-50%-ban múlik mindkét fél viselkedésén (akkor is, ha az egyik fél passzívnak tűnik).

Olyan ez, mint egy tánc. Ha az egyik fél lép, akkor a másiknak szükségképp le kell azt követnie. Ha a nő kiáll a férfi helyről, akkor a férfi teret nyer és bele kell erősödnie a szerepébe. Ha a férfi áll ki a női helyről, akkor a nőnek bele kell ,,gyengülnie” (persze csak a jó értelemben!) a női szerepbe. Akkor is, ha egy kifejezetten erős nő. Azért, mert csak a női helyen állva érezheti jól magát a bőrében és az összes többi női szerepében, és ez így igaz a saját helyét elfoglaló férfira is. A kulcs pedig: a Bizalom.

🥰Most is szeretettel várom az üzeneteiteket, ha van kedvetek megosztani velem azt, hogy milyen volt számotokra ez a kis feladat.

(A képen lévő állólámpa egy ,,közös gyerek”, 11-én fog bemutatkozni!❤️)

Szeretettel,
Alina