11/12/2021
Szomorú látni (és mivel nő vagyok, így az ellenkező nem nálam jobban kompatibilis), hogy a férfi nő viszonyából mennyire kihunyt az a bizonyos tűz, az igazi szikra.
Emlékszem 10 évvel ezelött totál más volt minden.
Elveszett a férfiakból a lelkesedés, a vágy afelé, hogy megismerjenek egy nőt. Randizzanak, programozzanak, vacsorázzanak vele. Hozzáteszem ez az iromány sem a férfiak "ócsárlására" íródott. Szimplán egy tapasztalati megállapítás, hogy annyira nem foglalkozik magával egy nem sem, hogy a rengeteg múltól hozott sérelem akkora nyomot hagyott, annyira deformálta az emberi jellemet, hogy már tele van mindenki gátlással, zavarokkal, félelmekkel, haraggal. Dolgozik borzasztóan az egó. Nem mernek nyitni az emberek, megnyílni, igazán lelkesedni. És mindez parlagon van hagyva. Kicsit olyan érzésem van, hogy ahogy esik úgy puffan. Az önfejlesztés, saját magunk megismerése, sehol nincs. Sajnos ez pedig egyenesen arányos azzal, hogy falakat húzunk.
A másik pedig, hogy annyi inger ér minket. Az internet szárnyal és könnyen elérhető minden és mindenki. Bármikor rápittyenhetünk újabb emberekre, sorakoznak a lájkok és a sztori reakciók. Egy új férfi vagy nő megismerése ma már tized másodperc alatt megtörténhet, egy kattintással.
Manipulált képek és videók tömkelege jön szembe, aminek persze fele nem valóságos. De persze azt hisszük, hogy nekünk is ahhoz kell tartanunk.
Mindenki a legjobb arcát, élethelyzetét mutatja, vagyis próbálja mutatni. Boldogságot, csillogást, szerelmet, szenvedélyt. Eközben a háttér nagyon sokszor teljesen más.
Ezek által átalakult az értékrend. Az udvarlás elavult lett. Egy nő megismerésébe energiát nem tesznek bele a férfiak, hiszen 100 másik áll sorban, és jön egy újabb impulzus, ami már meg is bolondítja az ember fiát. A kicsit nehezebb, már túl problémás, mert ott a többi ami sokkal, de sokkal könnyebb.
De a valós lényege a mondandómnak, hogy kicsit az az érzetem és meglátásom a környezetemet nézve, hogy az a bizonyos varázslatosság tűnt el a férfiak szeméből. Amikor ránéznek egy nőre és izgalommal tölti el őket, hogy időt tölthessenek vele. Mivel az "milyen különleges", hogy együtt lehetnek. Várják, készülnek, izgulnak. Régen ez megvolt. Most kicsit ez a "na jó legyen" alapon történnek a találkák. És a "haladjunk már" dologgal folytatódnak.
Persze kivételek mindig vannak, és mivel teljesen másban hiszek, így én is bevonzom az ellenkezőjét, de néha mikor egy egy fentebb írt férfi embert látok, szinte már sajnálom. Keserűség, savanyúság és borzasztó lelki fáradtság érződik rajta.
Itt fekszik mellettem a kis cicám, az ő szemében mindig ott a lelkesedés :) :)
Jòèjt
