17/09/2025
Beszéljünk arról, hogy bizonyos dolgokhoz meg kell érni.
Amikor fiatal voltam, nem mintha most idősnek mondanám magam, viszont a huszas éveimben nagyon sok dologra nem éreztem magam késznek. Az élet rá kényszerített arra, hogy helyt álljak. Bele kellett állni olyan feladatokba, ami igen csak nehéz és kemény. Viszont a lelkem mélyén mindig későn érő típus voltam.
A minap azon gondolkoztam, hogy mennyire különböző az, hogy ki mikor érik meg. Ugye folytatom most a tanulmányaimat és teljesen más szemlélettel és gondolatmenettel tanulok. Értően odafigyelve, és nyitottam. És most jött el az életemben az a pont amikor rájöttem, hogy mennyi minden érdekel és rengeteg dolgod tanulnék.
Ennek kapcsán egyszer csak bevillant a gondolat hogy most értem meg arra lelkiekben hogy felfogjam, hogy a 20-as éveimben hogyan viselkedtem a párkapcsolatomban. Mennyi mindent elviseletem és mennyire szörnyű volt a húszas évemnek a második fele. Milyen megalázó helyzeteket hagytam, hogy megtörténjenek. Mennyire embertelen körülmények közé raktam magam azzal, hogy a határaimat teljesen elengedtem. Nekem volt már egy ilyen felismerésem körülbelül hat-nyolc évvel ezelőtt , amikor felfogtam, hogy mennyire szörnyű gyermekkorom volt. Akkor értettem meg hogy ez nem természetes, ennek szabad fájnja ezt ki kell ventilálni magunkból. És a felnőtt énem elsíradta azt a kisgyereket aki szenvedett, nagyon sok éven keresztül.
Ugyanez történt minap a 20-as éveimben levő párkapcsolatommal és az akkori élethelyzetemmel. Elképesztő sokat szenvedtem és elképesztő lélek romboló élethelyzetekben voltam. Azt gondolom, hogy ezekre a dolgokra igenis meg kell érni. Ezt 8-10 évvel ezelőtt ha mondta volna valaki nekem, úgysem hittem volna el.
Ennek kapcsán jutott eszembe az, hogy a fejlődés az mindenkinél teljesen máshogy alakul. Van aki 20 évesen már készen áll olyan mentális dolgokra, ami szinte hihetetlen. Van aki pedig 45 évesen döbben rá, hogy rá kell lépnie az önfejlesztés útjára és segítséget kell kérnie, fel akarja tárni a múltját és jobbá akarja tenni a jövőjét.
Így a saját magunkkal szembeni követelmény, hogy hogyan szeretnénk fejlődni ne legyen túl szigorú.Én úgy hiszem, hogy ha egy picikét valaki figyel saját magára, akkor érezni fogja, hogy akkor abban a pillanatban mire érett meg lelkileg.
Egy felismerés és egy megértés jön, az a bizonyos "aha" érzés ott lesz.
