20/01/2026
Amikor valami új dologba fognánk...
Biztos mindenkivel előfordult már, hogy az életében valamin változtatni szeretett volna, és nem ment olyan könnyen, mint ahogyan először a lelkesedése vitte. Az egyik ilyen csapda, amibe képes beleesni az ember, hogy hirtelen egyik napról a másikra akarja megváltani a világot. Ha pl. a mozgásban szeretnénk változást, akkor először apránként (akár heti 1 óra) vezessük be a hétköznapokba, amit ha átgondolunk hosszú távon is tudunk tartani. A test ha előtte amúgyis passzív állapotban volt, neki is kell egy kis idő, míg hozzászokik a terheléshez. Légy türelmes magaddal.🙏
Ma már tudjuk, hogy nem az elvégzett mozgásforma időtartama számít, hanem a rendszer, amit kialakítunk. Ez megállhat abban is, hogy naponta lefekvés előtt 10 percet magunkra szánunk és nyújtunk, vagy munkaközben időközönként átmozgatjuk magunkat vagy alkalmat és helyet teremtve, csoportos órákra járunk. A lényeg, hogy mindig olyan mozgásformát válasszunk, ami örömmel tölt el minket, mert különben a "muszáj" és a "kell" érzése rányomja az egészre a bélyeget. A görcsöséggel és készakarással csak egy taszító energiát, ellentétes hatást érünk el.
Az is lehet, hogy még te sem tudod, mi a számodra megfelelő mozgás. Nem kell mindenkinek futnia és konditerembe járnia, próbáld ki mi az, ami neked működik. Lehet otthon nem megy, akkor menj el valahova. Ha nem bírod a tömeget, akkor edz otthon vagy válassz kicsoportos órát. A lényeg, hogy olyan helyen legyél, ahol jól érzed magad és feltölt.💃🕺🏋🙇♀️
Ahogy fent említettük a hosszú távú gondolkodást, érdemes időben és a fizikai teljesítményben is a fokozatosság elvét érvényesíteni. Megveheted a legújabb futócipőt, de kérlek először ne fuss. Csak sétálj. Aztán, amikor belejöttél, te is és a tested is, akkor kezdj el gyors gyalogolni, majd kocogni. Ha nem így teszed, az elvárás, amit magaddal szemben támasztasz, párosul a kudarc élményével és még inkább elmegy a kedved a mozgástól. Arról nem is beszélve, hogy így a lehetséges sérülésektől, balesetektől is megóvod magad.
A mozgást vettük például, de az életünk összes területével így van ez. Tudatosan építsük fel a változást. Az emberi agy alapvetően rutinokat épít, automatikus válaszokat gyárt, kitartóan visszaterel minket a megszokott pályára. Amikor változtatni akarunk, az agy gyakran vészcsengőt kongat. Evolúciós örökségünk, hogy az ismerős=biztonságos. Ismerjük a komfortzóna kifejezést, az agyunk ezt kifejezetten szereti, de nem azért mert kényelmes, hanem azért mert kiszámítható. Ráadásul a változás energiát kér és az idegrendszer még nem érzi biztonságosnak az új irányt. Ilyenkor képesek vagyunk elbizonytalanodni, hogy "talán ez nem is nekünk való. Ez biztos, egy jel, hogy hagyjam abba." De nem erről van szó.
Apró lépésekkel, ismétléssel, sikerélményekkel, tudatosan az agy tanítható. Amikor a változás nem hirtelen ugrás, hanem sorozatnyi kicsi, örömteli mozdulat, az agy megnyugszik. Elkezd új mintákat „otthonosnak” érezni.
Szóval, a változás nem rossz és nem is jó, csak más. 🧡🤗
