14/06/2023
Itt a nyár, itt a vakáció. Sokan mennek vízpartra nyaralni. Az ő figyelmükbe ajánljuk újra ezt az írást.
UGRÁLJUNK? NE UGRÁLJUNK? - Embermesék 2.
Ma egy fiatal lányról mesélnék, aki okos, gyors felfogású, jól tanuló, magas, nyúlánk, sportos alkatú volt és szeretett sokat mozogni. Biciklizett, korcsolyázott, a barátnőivel labdázott, ugrókötelezett, és nem mellesleg megtanult úszni is. Nagyon szerette a vizet, még a 17-18 fokos vízben is megfürdött, ha víz közelébe került. Alig fejezte be az általános iskola 7. osztályát, amikor bérletet váltott a városi strandra, s ha jó volt az idő, sütött a nap, a téri csajokkal mentek délután a strandra. Abban az évben pár hét alatt már több medencehossznyit tudott úszni nagyobb fáradtság nélkül. Ezek után azt gondolta, hogy a nagy medence startkövéről megtanul fejest is ugrani, úgy mint a tévében látott híres sportolók, olimpikonok. Ez is egyre jobban ment neki. Csak egy valamire nem figyelt, hogy a strandon a startkövek a medencének azon a felén voltak, ahol 2,5 méteres volt a víz mélysége. Aztán eljött a várva várt augusztus, amikor elmehettek a Balaton déli partjára, ahol az édesanyja vállalatának az üdülője volt, s ahova minden évben elmentek 1 vagy 2 hétre, ha sikerült "beutalót szerezni". Aznap borús, hűvös, hideg idő volt és a szél hatalmas hullámokkal borzolta a vizet, de ő alig várta, hogy ebéd után bemehessen a vízbe. Nem csak azért, mert imádta a Balatont, hanem azért is, mert aznap vehette fel először a gyönyörű új, lasztex fürdőruháját, amit Svájcból kapott, és ami annyira hasonlított a sportolók dresszére. Beszaladt a vízbe, majd visszament a stégre és a lépcsőről fejjel beugrott a vízbe. Ez az ugrás egy kicsit hasasra sikeredett, de aztán úgy döntött, hogy a következő már "szebb lesz". Mélyebbre vette az ívet, majd csak azt érezte, hogy arccal lefelé lebeg a vízen és nem tud megfordulni... Nem sokkal később a fiatalabbik bátyja próbálta megfordítani, majd a vízből a lépcsőkön fel kivinni. Letette a stégre. Közben más nyaralók is odasereglettek megtudni, hogy mi történt, de a leány csak annyit tudott mondani: "elzsibbadtam". Akkor még nem tudta, hogy ez a zsibbadás már soha nem fog elmúlni, és hogy az élete teljesen megváltozott attól az egyetlen egy pillanattól. Eltört a nyakcsigolyája, és hiába volt minden erőfeszítés, kezelések sora, már soha többé nem tudott járni, önmagát ellátni. S bár a Balatont továbbra is szerette, már csak kerekesszékkel tudták a nagy vízhez elvinni.
A baleset 1966 augusztus 16-án történt Balatonvilágoson.
Ilyen balesetek, sérülések évente legalább 10-15 főt érintenek. A többségük nem éli túl a sérülést, ám ha mégis, akkor nagy az esélye annak, hogy életük végéig bénák maradnak. Fontos tudni, hogy ilyen sérülésnél nem szabad a nyakat mozgatni és azonnal mentőt kell hívni, miután a vízből a sérültet kiemelték..
