30/10/2020
Képzeld el, hogy életed egy pazar, különleges palota szobák sokaságával, amerre csak mész. Egyik terem szebb, mint a másik. Életed minden szobája tiszta és üdítő látványt nyújt, nagy terek, amelyek alkalmas társasági összejövetelekre, hálószobák gyönyörű kilátással, dolgozószobák és kikapcsolódásra alkalmas helyiségek, fürdőszobák jakuzzival. Szabadon jársz-kelsz szobáról szobára - életed kezdete valami ilyesmire hasonlított.
Ám lassacskán, szépen csöndesen valami történt a kastélyoddal. Látogatást tett a veszteség. Többször is betért hozzád. Sokféle formában jelent meg, nem csupán halálként, de elvesztett barátságok, elvesztett állások, elvesztett bizalom formájában is, amitől megpróbáltál elrejtőzni. Nem akartad, hogy ezek az érzések megzavarják az életedet, ezért kihasználva kastélyodat, minden egyes veszteséget elzártál házad valamely szegletében. Bedeszkáztad az ablakokat, lekapcsoltad a villanyt, bezártad az ajtót. Jól lelakatoltad az összes veszteséget valahol. Életed előrehaladtával azonban lehetséges, hogy környező életteredet több tucat ilyen sötét, rejtett szobával töltötted meg. Apránként ragyogó házad egész épületszárnyai és teljes emeletei lettek bedeszkázva, lezárva. Életed egyes részei kerültek lakat alá. Mára már elképzelhető, hogy egyetlen kicsiny szobába kényszerültél, miközben palotád telis-tele van a téged körülvevő, bezárt szobákkal, melyekbe nem mersz belépni.
A gyász és veszteségfeldolgozás folyamata során egyik cél az, hogy meglátogassuk ezeket a régen lezárt szobákat, leszedjük a pókhálókat, felsöpörjük a padlót, kipróbáljuk újra rég elfeledett bútorainkat és képesek legyünk megtalálni minden egyes szépséges szoba ablakát, hogy újra visszanyerjük életterünket.
(R.E Williams és J.S. Kraft: Tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton, 2019)