18/01/2026
Hozzátartozoktól gyakran hallom:
„Valami megváltozott…
Van, hogy nem történik semmi látványos....
Nincs nagy baj, csak valami furcsa... nem szokott ilyen lenni..."
"Ugyanazt a kérdést teszi fel egymás után....Apróságokon felcsattan....
Olyasmire gyanakszik, ami korábban eszébe sem jutott volna....És közben vannak pillanatok, amikor teljesen rendben van – nevet, beszélget, jókedvű.
És ez mindig összezavar..."
"Anyukám mindig pontos volt és nem szokott napközben telefonon hívni, főleg nem többször.
Aztán egy ideje folyton megkérdezi:
– Mikor jössz?
Tíz perc múlva újra.
Először mosolyogtam rajta.
Aztán már nem volt kedvem mosolyogni...... Sőt leordítottam, hogy miért kérdezi meg 100x..... aztán meg bántott, hogy hogy viselkedtem vele..."
Ilyenkor sokan mondják maguknak:
– Biztos csak fáradt.....
– Mindenki felejt....már nem fiatal....
– Én reagálom túl.....
És közben ott motoszkál megis a kérdés:
„Ez még belefér… vagy már lehet, hogy mégsem?”
Fontos tudni, hogy ezek a jelek önmagukban nem jelentenek diagnózist, nem is szabad egyből azt mondani, hogy "ez már demencia"...
Viszont jelzések lehetnek, melyekre figyelni kell.
A legtöbben "csak" aggódnak. Ez nem is baj. A probléma ott kezdődik, ha túl sokáig "csak" aggódnak, és hallgatnak!
Ha ismerős ez az érzés, kezdjél informálódni, kérj segítséget!
Ez még lehet, hogy csak az eleje...
És az elején még valóban nehéz megkülönböztetni
mi az, ami „még belefér”, és mi az, amivel már érdemes orvoshoz fordulni!
Ha bizonytalan vagy, kérdéseid vannak, vagy csak jólesne erről valakivel nyugodtan beszélni, fordulj hozzám bizalommal.
Szeretettel:
Anikó
