11/03/2022
Amikor a saját fejlődésemet tűztem ki célul még nem tudtam pontosan, hogy mire is fogok ezzel vállalkozni. Amikor belevágtam abba az útba amin most járok még nem volt meg bennem a teljes bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy pontosan mivel is fog ez járni. Egy dolgot viszont biztosan tudtam: mégpedig azt, hogy merre akarok tartani. Egyedül azt tudtam pontosan, hogy melyik irányba szeretnék haladni. Miben akarok változni, miben akarok más lenni és miben akarok fejlődni. Amikor erre gondolok, akkor mindig ez a bölcs idézet jut eszembe:
"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." /Seneca/
Így volt ez nálam is. Mivel volt célom és volt irány, így a megfelelő szelet tudtam a vitorlámba fogni.
Persze ez csak a dolgok egyik fele, ez csak a dolgok egy része, de nem az egésze. Merthogy mindez HIT nélkül nem működött volna. Pár igaz barát az utamon velem haladva, mellém szegődve néha egy-két kisebb szakaszra, többször elmondta, hogy a HITem olykor az egekig ér. Megsüvegelendő tulajdonságként és egyfajta életbölcsességként tekintettek ők is arra, hogy jó látni azt, hogy van amiben őszintén hiszek. Mégpedig magamban!
Nem volt ez mindig így, ezt bevallom férfiasan. Az eddigi életem során nem voltam mindig a helyzet magaslatán és nem voltam mindig ott az első sorban, hogy igaz ügyekért, szeretetért, vagy csak egyszerű nemes dolgokért bátor lépéseket tegyek. Mára ez gyökeresen megváltozott, mert az önismeret útján haladva a bennem elvetett magok hajtást hoztak, amik aztán cserjékké, majd pedig kisebb fákká nőtték ki magukat. Mára pedig egy megtermett tölgy, vagy talán platán az ami képviseli bennem mindezt.
Ami bennem megszilárdult, ami bennem felépült, amit magam körül létrehoztam az bizony hosszú évek kitartó munkája.
Nem mondom, hogy az út mindig kellemes volt. Nem mondom azt sem, hogy egyszerűen, egyik lábamat a másik után serényen pakolgatva egyszer csak eljutottam idáig. Azt viszont mondom, hogy örömmel és HÁLÁVAL tudok visszatekinteni az útra, ami mögöttem van. Ennek az útnak ugyanis minden egyes építőköve, minden egyes élethelyzete, eseménye köthető hozzám és ahhoz, amit most a magaménak tudhatok. Függetlenül attól, hogy az pozitív, vagy negatív élményt jelenít meg előttem.
Az önismeret útja ilyen! Nem hivalkodik, nem kér sokat, csak téged. Belőled is mindig annyit, amennyit át szeretnél adni. Nem tolakodik, nem erőltet rád semmit. Minden magadnak kell ugyanis felismerned rajta. Ezen az úton te vagy a fontos és a lélek, ami benned lakozik. Minden csak másodlagos ehhez képest.
Aki mélyen magába tud tekinteni, az nem csak az erényeit, hanem a hibáit is meglátja. Aki pedig látja, az érzi azt is, hogy mi az amin változtatni kell. Változtass hát!
A magam útján, magam voltam elöl. Sokszor magányosnak éreztem magam, de valójában soha nem voltam egyedül!
Te sem vagy egyedül! Neked is megvannak a segítőid és azok, akik melletted vannak az úton!
Én is segíthetek neked! Én mögötted állok majd és szelíden kísérlek. Ha te egyet lépsz előre én is annyit megyek, ha elfáradsz leültetlek és megvárom, amíg kipihened magad. Ha gyorsabban szeretnél haladni, majd nyugalomra intelek. A lényeg, hogy ott vagyok és bátorítalak téged!
Bármikor ott lehetek, bármikor segíthetek neked!
Az ajtóm nyitva áll előtted is! Bármikor besétálhatsz rajta!
Várlak szeretettel téged is!
