Hézl József - Aha Élmény

21/08/2025

"Apák, mi van a dühötök mögött, amikor a gyerekek szaladgálnak és ugrálnak, a párotok megkérdez valamit, amire nem tudtok válaszolni, és hirtelen egy robbanás határán álltok? Vagy például akkor, amikor az egyikőtök kirándulni akar menni, de már a rákészülés is kész tortúra. Pláne, ha nem csak egy egy gyerek van, vagy neurodivergens a gyermek. Ilyenkor könnyen kicsúszik a szánkon valami, amit később megbánunk, és túl azon, hogy maga a helyzet dühítő, még az is egy stressz, hogy hogyan hozzuk helyre a kapcsolatot."

A blogbejegyzésben lesz egy ingyenes e-book is, amely a dühkezelésről szól.

👉Iratkozz fel, és töltsd le a férfiaknak és apáknak szóló ingyenes dühkezelési kiadványt!

https://ahaelmeny.hu/2025/08/19/apak-mi-van-a-duhotok-mogott/

Apák, mi van a dühötök mögött, amikor a gyerekek szaladgálnak és ugrálnak, a párotok megkérdez valamit, amire nem tudtok válaszolni,...

18/08/2025

🫣Nem tehetek róla, túlságosan kontrollos vagyok...

Hallom segítőként ezt a mondatot. Nemcsak felnőttektől, hanem fiataloktól is. A kontroll iránti vágy mélyen gyökerezik bennünk, hiszen a kiszámíthatóság illúzióját adja. Azt hisszük, ha mindent kézben tartunk, nagyobb biztonságban vagyunk. És ez közben a kapcsolataink rovására is megy.

🤔De mi történik akkor, ha minden felelősség egy kézben összpontosul?
Az egyén szintjén hatalmas teher. Képzelj egy kisgyereket, akire azt mondják, hogy irányítani akar. De miért akar irányítani? Mert a családban felborult az egyensúly, és ő próbálja helyre billenteni azt.

🙅‍♀️Vagy gondolj egy anyára, akinek kényszerűségből egyedül kell intéznie mindent, és belefárad, mert egy perc ideje sem marad önmagára.

Rendszerszinten pedig a hatalomkoncentráció veszélyes: elveszi a kreativitást és a rugalmasságot. Az állandó kontroll ugyanis illúzió, és óriási stresszt okoz.

🪢A megoldás nem a még több kontroll, hanem a bizalom, az elfogadás és az elengedés képessége. Ha megtanulsz bízni másokban és képes vagy a spontaneitásra, felszabadulsz a kontroll csapdájából.

Szeretnéd megérteni a saját kontrollhoz fűződő viszonyodat? Érdekel, hogyan tudnád jobban kezelni a kihívásokat?
________________________________________
Ha igen, gyere el egy ingyenes konzultációra! Feltérképezzük a helyzetedet, és megbeszélhetjük, hogyan tudlak támogatni a fejlődésedben. A linket a kommentben találod.

Foto von Sivani Bandaru auf Unsplash

10/08/2025

Ma már számos lehetőség van arra, hogy az önismereteden dolgozz. Nemcsak szóban vagy írásban, hanem a mozgás által is, mert a test fogantatásod pillanatától raktároz "önmagáról" információkat.

A pszichodrámában - és a monodrámában is - érzéseket, gondolatokat és szerepeket jelenítünk meg, amelyekhez mozdulatokat és mondatokat is társítunk. Ha egy bizonyos élményhez testi érzet is társul, pl. a gyomorgörcs, akkor arra is választunk ki szereplőt.

Ezen kívül létezik még a bodywork, amelyben már sokkal inkább a test és a mozgás kap főszerepet, mint a beszéd.

És itt van a fókuszolás is. Erről a módszerről fogunk beszélgetni holnap este 17 órakor Testem igaza. - Szomatikus önismeret Wild Maricával és Márti Varga val.

Ha érdekel a téma, hogy mi mindenből választhatsz, ha az önismereteden és/vagy az elakadásaidon akarsz dolgozni, akkor regisztrálj ezen a linken az ingyenes webinárra!

https://mirevagykepes.hu/webinar/

Varga Márta Business Coach

08/08/2025

#5: Az önreflexió ereje és a fejlődés útja
Elérkeztünk "Mindennapi nárcizmus" sorozatunk utolsó állomásához. Remélem, hogy ez a hét segített kicsit jobban megérteni, hogy mindannyiunkban élnek kisebb nárcisztikus vonások, és ez teljesen emberi. A kulcs az, hogy tudatosítsuk és kezeljük ezeket.
Ma arról beszélek, hogyan léphetünk tovább:

Önismeret fejlesztése: Az első lépés mindig az, hogy felismerjük a mintáinkat. Figyeljük meg magunkat a mindennapi helyzetekben: hogyan reagálunk a kritikára? Milyen érzéseink vannak, ha nem mi vagyunk a középpontban?

Empátia gyakorlása: Próbáljunk meg belehelyezkedni mások helyzetébe. Mielőtt reagálnánk, gondoljuk át, ők mit érezhetnek, miért cselekednek úgy, ahogy. Ez segít kiszélesíteni a látókörünket.

Visszajelzések kérése: Kérdezzük meg a hozzánk közel állókat (akikben megbízunk), hogy ők hogyan látnak minket bizonyos helyzetekben. Legyünk nyitottak a válaszaikra, még akkor is, ha nehéz hallani őket.

Elfogadás és fejlődés: Nem baj, ha vannak nárcisztikus vonásaink! A cél nem az, hogy tökéletesek legyünk, hanem az, hogy felismerjük ezeket a mintákat, és tudatosan dolgozzunk azon, hogy ne csússzunk bele a szélsőségekbe.

Képzeljük el Narkisszosz történetének folytatását. Képzeljük el, hogy mindezen tulajdonságok és viselkedések birtokába kerülnek. Képessé válik arra, hogy egészségesebben kapcsolódjon saját magához. Milyen jó lenne, ha volna bátorságunk kilépni a komfortzónánkból, és elkezdenénk tanulni saját magunkról!

Ha elkezditek, akkor ne feledjétek, a fejlődés egy folyamat! Legyetek türelmesek magatokkal, és ünnepeljétek a kis lépéseket is! ✨

Ingyenes beszélgetésre a kommentek között, illetve Instagramon a Bioban találhattok linket!

Fotó: A Geminivel generált.

07/08/2025

#4. Az "én" fontossága a kapcsolatokban vs. mindkettőnk egyformán számít
Negyedik napja boncolgatom a "Mindennapi nárcizmus" témát, és ma a kapcsolatainkra fókuszálok. Hogyan befolyásolhatják apró nárcisztikus vonásaink a szeretteinkkel való viszonyunkat?

👉Gondolkodtál már azon, hogy a kapcsolataidban mennyire tolod magad előre? Csak egy egyszerű példa: valaki elkezd mesélni valamit, te pedig közbevágsz azzal, hogy veled is ez történt, csak egy kicsit máshogy… Egy egészséges kapcsolatban fontos az adok-kapok egyensúlya. Ugye itt nem azzal van gond, hogy neked is van egy történeted, hanem az, hogy anélkül, hogy végighallgatnád a másikat, mondod a saját sztoridat. A kérdés, hogy az élet egyéb területén hogyan jelenik ez meg? Megvan-e benned a késleltetés képessége? Ha mindig a saját igényeinket, vágyainkat helyezzük előtérbe, és alig veszünk tudomást a másikéról, az komoly feszültségekhez vezethet.

👉Hogyan használjuk ki a másikat teljesen észrevétlenül: ez nem feltétlenül anyagi értelemben értendő. Lehet, hogy tudatosan vagy tudat alatt kihasználjuk a másik idejét, energiáját, jóindulatát a saját céljaink eléréséhez, anélkül, hogy viszonzásra gondolnánk. Egy munkahelyen az egyik munkatárs a másikat folyton a problémáival traktálja, de nem hallgatja meg, hogy a másik mit akar mondani. Vagy hogy egyáltalán akarja-e hallgatni a problémákat napi szinten.

👉Amikor nem vállalunk felelősséget a tetteinkért: Ha valami rosszul sül el, könnyen hajlamosak vagyunk másra hárítani a felelősséget, ahelyett, hogy magunkba néznénk, mi volt a szerepünk benne. Az a helyzet, hogy felelősséget vállalni sokszor fájdalmas dolog. Főleg, ha ki kell mondanunk, mi voltunk a hibásak. Ez abból eredeztethető, hogy gyermekkorunkban vagy túl tolták a felelősségünket vagy nagyon alulcélozták.
Az egészséges kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és figyelem.

Érdemes megkérdezni magadtól: mennyire vagyok jelen a kapcsolataimban, és mennyire veszem figyelembe a másik fél igényeit?

06/08/2025

#3 Mindent maximálisan jól csinálni vs. ha hibázom, az is rendben van, és tanulhatok belőle

Mindannyiunknak fontos a mások visszajelzése. Nem véletlenül teszünk fel magunkról a közösségi médiában olyan fotókat, amelyek a legelőnyösebb oldalunkat mutatják. Azt gondolom, hogy azért ez annyira nem megvetendő. Miért is tennénk fel profilképet magunkról, mondjuk ébredés után? (Egyáltalán fontos-e mindig változtatni a profilképünket?)

Képzeljük el, hogy egy nárcisztikusnál ez hatványozottabban számít. Nemcsak tökéletesre törekszik, de tökéleteset is vár el. Az már mindegy a számára, hogy a tökéletesség mennyire relatív fogalom. Meg kell felelnie másoknak, ugyanakkor másoknak is meg kell felelnie neki.

A megfelelés az életünk része. Kicsi gyermekkorunkban is azért teszünk meg dolgokat, mert az elsődleges gondozó(i)nk, vagyis a szüleink elvár tőlünk bizonyos dolgokat, és mivel számunkra ők jelentik az abszolút mércét, igyekszünk is mindent megtenni az ő kívánalmaiknak.

Az elvárások fontosak az életünkben, mivel ezek segítenek minket abban, hogy minél jobban teljesítsünk. Ezek az elvárások jó, ha belülről fakadnak, bár sokszor nehéz megkülönböztetni, hogy akkor most kinek az elvárásainak akarunk megfelelni, vagyis kiével keverednek a mi elvárásaink.

Szóval tökéletesnek akarunk látszani. A ruhánk, a frizuránk, de még a munkánk, a nyaralásunk is. És mindenből a legjobb kell. Közben pedig hasonlítgatjuk magunkat másokhoz.

És mindezt miért? Mert van egy vélt elvárás a fejünkben, hogy csak akkor vagyunk szerethetőek, ha tökéletesek vagyunk. És közben pedig „elfelejtünk” hibázni, és a hibákból tanulni.

Az egészséges mérték tehát ez: amikor tökéleteset akarsz alkotni vagy te is tökéletes akarsz lenni, akkor gondolj arra, hogy mások is ugyanezzel küzdenek, és ha te megmutatod a nem tökéletes, csak elég jó oldalad, akkor csökkenhet benned és másokban is a szorongás.

Te miben szeretnél tökéletes lenni? Miért nehéz ezt elengedni?

Fotó: AI-val generált. Nos, ő kimaxolta a tökéletességet. Vagy mégsem? 🙃

05/08/2025

#2 Csak a saját szempontjainkból való látásmód vs. mások szempontjainak befogadása és elfogadása

Remélem, nem okozok csalódást, ha azt mondom, hogy az egészséges szintű nárcisztikusság nem látványos. Pont azért, mert elfogadható szinten van a személyiségünkben. Egyébként ezekre a vonásokra szokták mondani, hogy egészséges önzőség. Bár a nárcisztikus személyiségzavart nehéz teljes mértékben az önzőséggel leírni, mert van olyan nárcisztikus, aki egészen önzetlen dolgokat tesz (valszeg valamilyen haszonért cserébe, ami nem biztos, hogy kézzel fogható, de neki mindenképpen haszonnal jár).

Szóval az első ilyen nárcisztikus vonás, amikor annyira a saját világunkban élünk, hogy számunkra csak a saját véleményünk az elfogadható. Ez az egy szempont van, és csak ez lehet az egyféle megoldás vagy válasz.

Ha ezt valaki visszajelzi nekünk, akkor kétféleképpen reagálhatunk:
vagy azt mondjuk, hogy

🔊„mert ez az igazság” (ami szerintem egy relatív fogalom),
🔊 a másik válaszunk, hogy „…hm. Ha szóvá teszik, akkor lehet, hogy van benne valami”.

Azt gondolom, hogy a másik véleményének meghallgatása és befogadása (még csak nem is az elfogadásról beszélek) már önmagában is nagy teljesítmény. Nem így szocializálódtunk, bár többször hallottam már másoktól, hogy meg kell hallgatni a másik véleményét is, azonban ő maga ezt nem igen szokta csinálni.

Az egészséges mérték tehát ez: ha beszélgetsz vagy vitatkozol valakivel, és nemcsak a magad igazáról akarod meggyőzni, hanem meg is hallgatod az övét, ne adj’ isten még be is építesz valamit az övéből; vagy úgy próbálod meg a tiédet elfogadtatni vele, hogy közben nem lenyomod, hanem értő figyelemmel fordulsz felé.

Az értő figyelem is luxus egyelőre a mi társadalmunkban, de hál’ Istennek rengeteg tréning van, amelyen ezt lehet megtanulni.

Emlékszel olyan helyzetre, amikor anélkül tudtad valakivel elfogadtatni a véleményed, hogy egyikőtök sem állt fel rossz szájízzel a beszélgetésből?

Írd meg kommentben!

UI: a kép alsó részében a férfi hosszúhajú. Már majdnem úgy néz ki, mint a nő. Valamiért letöltés után megnőtt a haja. 🤣

04/08/2025

Mindennapi nárcizmus, avagy mi történik, ha tükörbe nézünk? 🤔
Múlt héten arról beszéltem és írtam nektek, hogy hogyan tudunk visszatérni a testünkhöz, hogyan hallhatjuk meg a szavát, ha jól vagy rosszul érzi magát. Ezen a héten egy másik fontos témáról fogok beszélni, méghozzá arról, hogy mindannyiunkban él némi nárcisztikusság. De még mielőtt arról beszélnék, hogy ez mit jelent, muszáj néhány szóban azt is ismertetnem, honnan ered ez a kifejezés.

A görög mitológia egyik alakjáról kapta ez a személyiségzavar ezt az elnevezést. A történet szerint Narkisszosz azt a jóslatot kapta Teiresziász, vak jóstól, hogy csak akkor élhet hosszú életet, ha nem ismeri meg önmagát. (Vajon tényleg ez a hosszú élet titka?) Általában a mitológiai alakok szembe mennek Teiresziász jóslataival, ez Narkisszosszal sem történt másként, bár az ő esetében nem önmagától történt. Mivel minden nő közeledését visszautasította, Nemeszisz (a bosszúállás istennője) segítségével egy kikosarazott nimfa bosszút állt rajta a következőképpen.

Amikor az ifjú egy erdőben vadászat közben megszomjazott, egy tó fölé hajolt, hogy igyon. Azonban megpillantotta saját tükörképét, és beleszeretett. Hiába próbálta megölelni, nem sikerült. Ugyanazt a fájdalmat kellett átélnie, mint azoknak, akiket visszautasított. Másnap márcsak egy virágot találtak a tó mellett, mivel az ifjú öngyilkos lett.

Mivel Narkisszosznak nem volt kellő önismerete, így nem is látta azt, hogy milyen párt „érdemel”, vagy hogy mi az, ami jár neki. Azt hiszem, mi magunk is így vagyunk ezzel: ha van önismeretünk, akkor pontosan tudjuk, hogy mennyit érdemlünk abból, amibe energiát fektetünk. Vagy hogy milyen pár illik a személyiségünkhöz. Szóval, ha nincs önismeretünk, akkor bizton jelenthetjük ki, hogy vagy alá vagy fölé lövünk a választásainkkal.

Melyek azok a vonásaink, amelyek hasonlítanak a nárcisztikusokéra, és meddig nevezhetők egészségesnek? Hogyan tudjuk ezeket a vonásokat „fülön csípni”? Ezekről lesz szó ezen a héten. Tartsatok velem!

Foto von Norbert Kundrak auf Unsplash

01/08/2025

Elérkeztünk a Visszatérés a testünkhöz posztsorozat utolsó állomásához. Remélem, a hét folyamán kaptatok hasznos dolgokat.
Készítettem számotokra egy gyakorlatot, amely segít abban, hogy megkeressetek érzéseket a testetekben. Ez a gyakorlat most a szorongásról szól, de bármely érzést meg tudtok keresni ezáltal magatokban.
Használjátok egészséggel! Ha tetszett, osszátok meg másokkal is!

(Szándékosan nem vágtam alá zenét, hogy a nyugalmadat, és az átvizsgálási folyamatot semmivel se zavarjam meg.)

Ha pedig önismeretben fejlődnétek, vagy szorongással küzdötök, keressetek a képen látható webcímen!

31/07/2025

A héten egy nagyon váratlan dolog történt velem. Egy kapualjból jöttem ki autóval, megjegyzem nagyon lassan, mert a kapu előtt járda van, és soha nem tudni, mikor lép elénk egy gyalogos. Nos, ez a dolog megtörtént velem. Mivel nem sűrűn kerül a kocsim közvetlen orra elé gyalogos, megijedtem. Gyorsabban vert a szívem, éreztem, hogy a fejem vörösödik és gyorsan veszem a levegőt, ami, ugye ebben az esetben rossz megoldás.

És mivel gyorsan meg akartam nyugodni, valamit ki kellett találnom. Először is tudatosítottam magamban, hogy meg vagyok ijedve, hogyan reagált a testem. Közben elkezdtem mélyebb levegőket venni, ezúttal hasra. Elkezdtem megnyugodni, és visszatérni a normál kerékvágásba. Aztán ránéztem a gyalogosra, aki csak egy pillantást vetett rám, máris továbblépkedett.

Emiatt fontos, hogy tudd, milyen érzés van benned, milyen testi reakcióid vannak, mert akkor kidolgozhatsz stratégiákat arra, hogy hogyan hozd vissza magad, hogyan nyugtasd meg magad.

Tehát a lépések: érzések megfogalmazása, testi reakciók azonosítása (ezek bizonyos esetekben felcserélődhetnek), stratégia alkalmazása, terep felmérése. Ha hidegfejjel tudsz gondolkodni, akkor sokkal könnyebben tudod felmérni a helyzetet.

Ha ezeket rendszeresen gyakorlod, akkor előbb-utóbb könnyebben meg fogsz tudni nyugodni.

Te hogyan szabályozod vissza magad, ha hirtelen stressz ér? Írd meg kommentben!

Oszd meg másokkal is ezt a posztot, ha értékesnek tartod!

́lisegészség

30/07/2025

Hogyan reagál a testünk, amikor valamilyen érzelmi állapotba kerülünk? Düh, szorongás, szomorúság, pánik... Mindegyik esetben erőteljesek a reakciók. A videóban egy egyszerű gyakorlatot ajánlok, amit érdemes mindennap elvégezni, ami arra irányul, hogy újra megtanulj kommunikálni a testeddel, mert az ugyanúgy a részed. A tested és a lelked egy egység. Egyiket sem hanyagolhatod el.

Oszd meg másokkal is ezt a videót, ha hasznosnak találtad!