Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára

03/02/2026

Ismét eltelt egy hónap, és a gyorsan pergő napok mellett az ember hajlamos elfelejteni a közelmúlt eseményeit. Különösen igaz ez a kortárs művészet esetében, hiszen számos kiállítóhely és tárlat verseng helyben a figyelmünkért, a Szent István Király Múzeum (SZIKM) kiállításaitól kezdve a kisebb művelődési házi tárlatokig. A bőség zavarában nemcsak a közelmúlt kiállításait nehéz felidézni, hanem a kissé távolabbiakat is. Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy egykor az Árpád fürdő kiállítótér szerepet is betöltött (például Bakos Ildikó szobrászművész tárlata az V. Kortársművészeti Fesztiválon), a Bőrgyárban gyakoriak voltak a kulturális programok, akárcsak a Volksbank Galériában.

A Koch László utca „Fresh Window – Víg Ablak kirakat-galériája” is sokat változott az elmúlt évek alatt. A kiállítótér mellett ma sokan megállás nélkül sétálnak el, pedig számos izgalmas kortárs művészeti tárlatnak adott otthont. „[…] Varga Gábor Farkas és a nyughatatlan „sajtkukac”, a biciklivel is szélsebesen száguldozó, szövegláda Garami Richárd barátsága persze, nem nagy rejtély: az ellentétek vonzzák és kiegészítik egymást. Ha különböznek is, művészetről vallott nézeteik nagyon hasonlóak. […] Most pedig szert t***ek egy kirakatra, a Koch László utcában. A ház közös képviselője, Juhász János támogatta, hogy birtokba vegyék a kuckót, amely a 90-es évek elejéig a honvédség ruházati boltjának kirakataként szolgált, később pedig a lakók régi tárgyait, növényeit felhasználva rendezték be. Az ifjú művészeket régóta vonzotta egy efféle megmutatkozási lehetőség. Úgy gondolják, a kirakatgaléria olyan publikus tér, amely lehetővé teszi, hogy a művészek megszólítsák a városlakókat.” (Fejér Megyei Hírlap, 2009.05.21.)

Kiemelendő a kiállítóhely első tárlata, a „Sztereó kukucska kirakat”, amely a 2009. május 24-én nyílt és lenyűgözte a közönséget. Gábor Gina „Kukucska a Vígablakon” című írásával felidézhető a 17 évvel ezelőtti tárlat: „[…] A kirakat egyik felében Zádor Tamás sztereo fotói láthatók; a matrica lomyonok mögött elhelyezett lencsék segítségével háromdimenziós képeket figyelhetünk meg. […] A másik oldalon a Manufaktor Műterem alkotóinak kukucska dobozai, perspektíva-trükköket használó könyvobjektjei láthatók. […]. Hosszan bámulom Varga Gábor Farkas Odüsszeia című karusszel [körhinta] könyvét, ami forog is a kirakat mögött, megjelenítve Odüsszeusz utazásainak mozzanatait. Circus Corpus sorozata ördögi manézsjeleneteket ábrázol. Ötvös Enikő Radnóti Miklós verseskötetéből „kimetszett” papírjelenetet készített, alagútkönyvét pedig Spiró György: Európa csendes című verse ihlette. Garami Richárd Bálnabosszújában a bálnák visszavágnak: végeznek az őket mészároló hibbant vadászokkal.” A kirakatgaléria lehetővé t***e, és ma is lehetővé teszi, hogy a kiállító művészek könnyedén megszólítsák azokat a városlakókat, is, akik esetleg kevésbé érdeklődnek a múzeumi világ iránt.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára 2009–2014 közötti felújításának köszönhetően tud rendezni képzőművészeti kiállításokat is a kápolnában, illetve a kutatóteremben kialakított „ART-HÍVUM” galériában. Legutóbb Varga Gábor Farkas Vers-plakátjait láthatta nálunk a kedves közönség. A hagyományos kiállítótereken túl az udvaron és a kapualjban is rendeztünk már kortárs tárlatot. Képzőművészeti kiállításaink elsősorban a Fehérvári Irodalmi Napok közösségi irodalmi fesztiválhoz (másként FIN) kapcsolódtak. A legelső FIN a SZIKM Új Magyar Képtárból „rajtolt”, a második alkalomtól (2017) kezdve már a levéltár díszudvaráról. Természetesen a 10. és egyben utolsó FIN megnyitója is a levéltár falai között zajlott.

A 2017-es második FIN kiemelt eseménye volt Garami Richárd (Székesfehérvár, 1976 – Budapest, 2016) művészi biciklitárolóinak („Velo Stations”) újraavatása. Három különleges biciklitárolóként funkcionáló szobrot álmodott fémbe a fiatalon elhunyt intermédia művész, amelyek ma is színt visznek Székesfehérvár életébe.
A „Velo Stations” Garami 2005-ös fesztivál ösztöndíjnyertes beszámoló munkája volt, az „Informált Biciklitárolókat” (Informed public bicycle stands) először 2006. május 5-én a VII. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Eredetileg csupán 2006. május 21-ig tekinthette volna meg a közönség a rendhagyó tárlatot a belváros három pontján: a Pelikán Udvaron, a Volksbank Galéria előtt (Kossuth utca és a Táncsics utca sarkán), illetve a Ribillió kávézónál (Rózsa utca 1.). A Pelikán Galéria előtt egy habokon úszó pelikánra lehetett rábízni a bicikliket. A Volksbank előtt illően az abakuszos (golyós számoló) biciklitárolót állította fel a művész. A kávéház elé pedig a csocsó asztalt idéző műtárgy került, amelyen a Videoton piros-kék mezes legendás csapata küzd meg ismét sikerrel a törökökkel (ezúttal sörrel a kezükben), sajátos módon állítva ezzel emléket a 150 éves török hódoltságnak és a sporttörténelemnek (Videoton SC - Fenerbahçe SK mérkőzés 4:0, 1976.09.29). A megnyitón Pinke Miklós, Lehrner Lóránt és Ujházi Péter tartott beszédet. A játékos alkotások mindennapjaink kedves részletei lettek, bár néha kisebb rongálásokat tapasztalni rajtuk, feltételezhetjük, hogy ezek nem vandalizmus, hanem a művek aktív használatának a jelei. Kevésbé ismert, hogy Garami művei helyet is változtattak az évek folyamán. Az abakusz néhány számmal feljebb került a Kossuth utcában szembe a Magnet Bankkal és egyben a Pelikán Udvar bejáratához. A csocsóasztal a helyi irodalmi élet színtereként ismert Petz söröző előtt kapott új helyet a 2017-es felújítása után. A pelikán természetesen még mindig a Pelikán Galéria előtt, „parkol” csak átkerült az épület másik oldalára és három úszósapkás-fürdőruhás hölgy társult mellé (ők tartják kecses fémlábaikkal a kerékpárokat). 2017. szeptember 27-én a FIN-hez kapcsolódóan rendhagyó irodalmi biciklitúrát is rendeztek, amelyen Németh Gábor író vezette a résztvevőket a Kossuth utcától a Petz Sörözőig.

Garami Richárd 1976. május 21-én született Székesfehérváron. Rajztagozatos érettségi után a fényképész hivatást választotta: először szakiskolát végzett (1997), majd hivatásos fotósként helyezkedett el. 1996-tól vett részt hazai és külföldi tárlatokon, illetve fotópályázatokon. Mestere, Zalka Imre mellett vándorfényképészként dolgozott 1999 és 2000 között: „Szerencsém volt, hogy találkoztam Zalka Imrével egy elképesztő Mediawave-zárónapon. Fotósként dolgoztam akkoriban, Imréről legendás történeteket hallottam Székesfehérváron, több közvetett, múltbeli párhuzam kötött már minket össze ismeretlenül is. Hamar a segédjének álltam – ő kért fel, ami megtiszteltetés volt –, több évig dolgozhattam vele, és tömény szakmai, de leginkább emberi lényegit kaptam tőle a közös lakóautós kalandjaink során.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.) Az egyre ismertebbé váló művész beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Egyetemre (MKE), ám nem volt egyszerű az útja az egyetemi padig: „Képzőművészettel 1997 óta foglalkozom, hat évig felvételiztem a képzőre, médiaművészként végeztem, most épp a doktorin tanulok.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.) Garami 2007-ben szerezte meg diplomáit az MKE intermédia, illetve tanárképző szakán.

Garami számos művészeti kollaborációban és projektben dolgozott, már egyetemistaként is aktívan részt vállalt a fehérvári művészeti életben (kiállítások, művészeti akciók). Az állókép után a mozgókép ugyancsak megérint***e: 1999 és 2003 között rövidfilmeket és video-installációkat is készített (https://www.richardgarami.com/2/video/v.html). Mozgóképes alkotásai közül kiemelkedő többek közt a „Vízió a gyermekkoron innen és túlról”, a „Kicsi szívünk piros bádogfala, boxoló kenguruval meg a mindent leboxoló idővel”, illetve „A koszorú”. Az utóbbi szintén egy kollaborációs munka, Varga Gábor Farkassal közös alkotását 2006-ban különdíjjal jutalmazták a 35. Dunántúli Függetlenfilm Szemlén Balatonalmádiban. „Six Times” címet viselő műve megtekinthető a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány videóarchivumában: https://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=552&lang=HU. A Berlinben bemutatott Vision (2005) c. alkotása szintén elérhető online: https://www.berlinale-talents.de/bt/talent/garami-richard/profile.

2006-ban megszületett a Marionett Manufaktúrához kötődő Manufaktor Műterem, amelynek Garami alapítója és tervezője volt, itt főként gyakorlati médiaarcheológiával foglalkozott. „Ez a feleségemnek, Ötvös Enikőnek köszönhető. Ő eredetileg hangszerkészítő, főként fuvolaspecialista, de átnyergelt a bábkészítésre, és tíz évvel ezelőtt létrehozta a Marionett Manufaktúrát. Hét éve én is részt veszek a munkában. […] Létrehoztunk egy műhelygalériát Budapesten, a Síp utcában. […] A bábokat persze, mi tervezzük, és mi rakjuk össze, de ez amolyan családi manufaktúra. […] A manufaktúrához idővel csatlakozott a barátom, Varga Gábor Farkas is, most hárman vagyunk a tagjai. […] Főként marionettfigurákat készítünk, de persze, másféle bábokat is. Ez az egyetlen műhely, amely azzal foglalkozik, hogy a gyerekek számára – és nem a bábszínházaknak – csinál vásárokban is kapható marionettfigurákat. […] A műhely, ahol dolgozunk, egyben galéria is, ahol művészbarátaink alkotásait is kiállítjuk.” – nyilatkozta Garami Richárd Wéber Anikónak (Wéber Anikó: Bábok, árnyak és káprázatok között. Interjú a Manufaktor Műterem alkotóival: Ötvös Enikővel és Garami Richárddal. Kortárs Onlline, 2013.11.25.). A Marionett Manufaktúra kiemelkedő kvalitású bábjai nemzetközi szinten is ismertek, megtalálhatók a Benjamin Pollock’s Toy Shopban (Covent Garden).

Garami egyaránt alapítótagja volt a Méhkasaula Egyesületnek és a Bőrgyár Kulturális Egyesületnek, ezenfelül tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Magyar Függetlenfilm- és Videószövetségnek, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának. „Hosszú évekig voltam alapítóként aktív tagja két egyesületnek is, melyek underground szellemiségben működtek vagy alternatív helyszíneken megjelenő kulturális bázisokat hoztak létre […]. Mindig fontosak voltak a nem hivatalos megnyilvánulások is, így nem csak a megszokott múzeumi vagy galériakörnyezetben találkozhatnak a dolgaimmal a látogatók. Van, hogy egy jobb sorsra érdemes gyárépületben vagy épp egy belvárosi kirakatban.” (Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.)
Számos csoportos kiállításon vett részt, így – a teljesség igénye nélkül – a miskolci 10. Országos Grafikai Biennálén, a vilniusi 2. Nemzetközi Művészkönyv Triennálén, a 2006-os Art Cologne-on Németországban, a fehérvári IX. Kortárs Művészeti Fesztiválon Háy Ágnessel közösen (kanna-fotósorozat), a 10. Nemzetközi Isztambuli Biennálén (Nightcomers project, Istanbul), a budapesti KOGART Ház Friss Európa tárlaton, valamint a New Yorkban rendezett d.u.m.b.o. Festival Brooklyn-on.

Garami Richárd művészete egyszerre játékos és elgondolkodtató, életműve rendkívül sokszínű, a fotótól a szobrászaton át az intermédia-projektekig. Az alkotómunka nála nem kizárólag a műhelyben zajlott: a városi környezet, a múzeumi tér vagy a természet egyaránt az alkotói folyamat színterévé válhatott, így Garami műalkotásai a legkülönfélébb közönséget szólították meg. A kortárs fesztiválok és közösségi akciók mellett Garami 2013–2016 között interaktív köztéri installációkat, land art-projekteket készített és performanszokat is tartott
Garamitól nem állt távol a humor, amely a kritika eszköze is lehetett, nem csupán a szórakoztatásé. Egyik emlékezetes munkája „Az utolsó budapesti kutyaszar” szobor (2010), amely technikáját tekintve követi a művészeti hagyományt, viszont a választott téma több mint rendhagyó. Az elgondolkodtató és egyeseket megbotránkoztató, aprólékosan kidolgozott bronz mű a társadalomkritikán túl akár orvostörténeti-kulturális kitekintést is nyújthat. A latin „album graecum” nevet viselő, kifehéredett kutyapiszok nem volt mindig az emberi undor tárgya: torok- és gégebajok ellen, valamint epilepszia és vérhas esetére ajánlották külsőleg és belsőleg.

A legfontosabbnak tartott „Emlékére állította…” című művében is némiképp keveredik a komikum a tragikummal, hiszen egyedi módját választotta a Vilt Tibor és elveszett műve előtt való tisztelgésnek. A Lélegzetnek adott 2006. évi interjúból megtudható, hogy néha a mű felállítása izgalmasabb lehet az alkotófolyamatnál: „Egyszerre vagyok alkalmazott fotográfus, köztéri szobrász, független filmes, képzőművész, aki például kiállítótérbe szánt video installációt, egy poénra felfűzött filmet, utcabútorokat vagy épp land art projekteket készít. Az egyik legfontosabb munkámat tavaly készít***em. A történet 1998. augusztus 26-án kezdődik, amikor is Vilt Tibor Merengő című szobrát éjjel ellopták a székesfehérvári szoborparkból. Ez az alkotás képviselte Magyarországot az 1968-as Velencei Biennálén, és nekem ez volt a kedvencem. Tavaly egy művészeti fesztivál ideje alatt fogtam magam, és visszafelé csináltam ugyanazt, amit a tolvajok. Felmértem a terepet: talajvizsgálatot végeztem, és megnéztem, hogyan lehet eltűnni a kamerák elől. Majd kivágtam a 178 cm-es szobor sziluettjét egy vasajtóból. Az álszobrot úgy terveztem meg, hogy 5 perc alatt felállítható legyen. Aztán egy barátommal az eredeti helyére visszaloptuk a hűlt helyét mintázó vas plasztikát. Még mindig nem vették észre hivatalosan.” (Varga Judit: Fűalkotás. Beszélgetés Garami Richárd „intermédikussal”. In: Lélegzet. XVI. évfolyam, 2006/2. szám)

Garami Richárd 2016. április 8-án hunyt el Budapesten mindössze 40 évesen, hatalmas űrt hagyva maga után nem „csupán” szerettei, hanem a művészeti életben is.
Halála után hagyatékának feldolgozása és életművének bemutatása vált központi feladattá – kiállítások, katalógusok és egyéb publikációk kiadásán keresztül –, amelyet a család és kollégák segítségével létrehozott Garami Richárd Alapítvány (honlap: https://www.richardgarami.com) vállalt. 2017. május 12-én nyílt meg a Pelikán Galériában a Hiátus c. tárlat a 18. Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, ahol Garami életművéből láthatott válogatást a nagyérdemű. A szabadtéri megnyitón „kőleves” is készült, amelyet a közönség Garami Richárd emlékére közösen el is fogyasztott. Szentjóby Tamás, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára megnyitó beszédében kiemelte, hogy Garami Richárd „[…] azon kevesek közé tartozott, akik nem csak időnként csinálnak valamit, hanem a nap 24 órájában művelik saját sorsukat, mindezt nem remeteként, hanem közösségi emberként.” 2017. június 2-án az Alapítvány a Szabadművelődés Házában Garami Richárd Emlékestet is szervezett (Lopomány c. kiállítás, „Emlékezés: Egy szenvedély margójára”, „Életemre gondolok mint halálomra az elkövetkezőkre” c. performansz Garami leírása alapján, előadta Kovács István performer, képzőművész).

Garami művei közgyűjteményekben is megtalálhatók, a vilniusi Galeria Arka (Litvánia), a Magyar Nemzeti Galéria és a Móri Művészeti Szabadiskola kollekciójában egyaránt jelen vannak alkotásai. A levéltár megőrizte egyes tárlatainak meghívóját és plakátját (MNL FVL XV. Gyűjtemények fondfőcsoport). Több alkotása, például a 2000-ben készült Bioprogram és Amundsen notesza című munkái a SZIKM művészkönyv-gyűjteményét gazdagítják. Mindkét említett mű vegyes technikával készült egyedi könyvtárgy (bővebben lásd Izinger Katalin tanulmányát: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye). Garami a „Sztereó kukucska kirakat” kapcsán említett bálnabosszú témát 2013-ban is feldolgozta az „…Újabb meglepetés… olvasónk részére” V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállításhoz kapcsolódóan. Az „összenézhető” harmonika formájú könyv részben digitális nyomtatással készült, optikai lencsét felhasználva. Az alkotáson 16. századi fametszeteket idéző bálnaábrázolások jelennek meg. Az igazi víziszörnyként ábrázolt állatokat a bálnavadászokkal folytatott ádáz küzdelmük közben láthatjuk. Wéber Anikó 2013-as interjújában a Bálnabosszúról is beszélgetett Garami Richárddal és feleségével, Ötvös Enikővel a Manufaktor Műterem kapcsán: „A limitált, sorszámozott darabjaink közé tartoznak a művészkönyveink, melyek illusztratív jellegűek, és egy-egy irodalmi alkotáshoz készülnek, pl. az Odüsszeia, Pilinszky: KZ-Oratórium. A legaktuálisabb darabunk most a Bálnabosszú. Ez egy szuverén mű, és nincs közvetlen irodalmi kötődése, ahogy nálunk Európában a művészkönyv műfaja sem tipikusan irodalmi vagy szövegalapú, inkább képzőművészeti tárgyakat jelölő bookobjekt az artist book meghatározásán belül.” (Wéber, 2013)

Olyan munkái, mint a Bálnabosszú, a művészi kivitelű „kutyapiszok” szobor vagy az Odüsszeiát megjelenítő karusszel-könyv jól példázzák, miként értelmezte újra a hagyományos témákat és formákat, illetve helyezte az ismerős motívumokat egy-egy váratlan kontextusba. A Velo Stations biciklitárolói, a Marionett Manufaktúra bábjai és a kőleves happeningek mind bizonyítják, hogy számára egy műalkotás nem pusztán tárgy, hanem élmény és közösségi esemény is lehetett. Garami öröksége ma is él a városi kultúrában, tanúsítva, hogy a kortárs művészet egyaránt lehet személyes élmény és közösségformáló erő.

Felhasznált irodalom:
• Gergely Anna: A Hiemer-ház évszázadai. Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 35. 2005 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2006) p. 253
• exindex.hu
• Fejér Megyei Hírlap, 2019.06.08., 132. szám
• Fejér Megyei Hírlap, 2019.06.05., 129. szám
• Gábor Gina: Ifjú művészek víg ablaka. Garami Richárd és Varga Gábor Farkas kirakatgalériát nyitott a Koch László utcában.
• Gáspár Péter: Kőleves happeninggel nyílt meg Garami Richárd emlékkiállítása
• https://dev5.fidelio.dev.pirin.hu/jazz-world/temze-fesztival-112666.html
• https://fehervariprogram.hu/2019/05/az-ujrahasznositas-jegyeben/
• https://librarius.hu/2016/04/16/a-tragikusan-fiatalon-elhunyt-garami-richardra-emlekeztek/
• https://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/a-konnyek-szalait-kicsomozni-80277
• https://mandadb.hu/tetel/269139/VIIKortars_Muveszeti_Fesztival_Szekesfehervar
• https://manufaktor.co.uk/about-us
• https://nyolcezer.hu/cikk/kultura/2018/06/01/aki_itt_van_itt_van
• https://podmaniczkyagnes.com/?p=1130
• https://szinhaz.hu/2012/12/12/lelegzetelallito_arnyjatek_az_atriumban?layout=1%3Fdesktop
• https://www.feol.hu/programok/2012/05/hetvegi-programkinalo
• https://www.filmkultura.hu/regi/2006/news/awards.a.hu.html
•https://www.szekesfehervar.hu/_user/11/File/2008_program.pdf
• https://www.szekesfehervar.hu/jarj-biciklivel-garami-richard-informativ-biciklitaroloi-szinesitik-a-belvarost
• https://www.szekesfehervar.hu/matol-kezddik-a-10-kortars-mveszeti-fesztival-szekesfehervaron
• Izinger Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. ###III. p. 159–218. T. I–V. Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
• Kovalcsik Katalin: A Síp utcai Rugós Jancsi. https://www.feol.hu/hetvege/2008/01/a-sip-utcai-rugos-jancsi
• Márkus Eszter: 3 az 1-ben – több vagy kevesebb? Stúdió ’18 – szalon / A jövőt végképp eltörölni. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása a szervezet 60. évfordulóján Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem, Budapest 2018. szeptember 14 – október 5.
• Pálffy Lajos: Egyéni hangok kakofóniája. Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepli a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület több mint kilencven fiatalabb és idősebb tagjának munkáival a régi Műcsarnokban
• Pápai Páriz Ferenc (1649-1716): RMK I. 1432 - Pax corporis, az az az emberi testnek belsö nyavalyáinak okairól, fészkeiröl s-azoknak orvoslásának módgyáról való tracta. Mellyet ... öszve-szedett ... világossan és böveben mágyar nyelven másodszor ki-adott Papai
• Pápai Páriz Ferenc. Helvetiában azon facultásban hites assessor, az Enyedi Collegiumban edgyik méltatlan tanitó. Lötsén [Lőcse]. 1692.
• Rés a présen. A könnyek szálait kicsomózni. Garami Richárd képzőművész. Magyar Narancs online kiadás, 2012. június 30.
• Rolf Singer: Abakuszos biciklitároló. köztérkép.hu
• Ruland János Dávid (1585-1648) Pharmacopoea Nova, in qua reposita sunt stercora et urina ta euporista; pro omnibus totius corporis morbis … curandis… című, Lőcsén 1644-ben
• Varga Balázs: Rövidre vágyva. Kétperces gegfilmtől az ötperces rövidtörténetig, a filmnovellától a kísérleti filmig. Kisműfaj, széles skála.
• Varga Judit: Fűalkotás. Beszélgetés Garami Richárd „intermédikussal”. In: Lélegzet. XVI. évfolyam, 2006/2. szám)
• Wéber Anikó: Bábok, árnyak és káprázatok között. Interjú a Manufaktor Műterem alkotóival: Ötvös Enikővel és Garami Richárddal. Kortárs Online, 2013.11.25.
• www.freshwindow.b13.hu
• www.manufaktor.hu

22/01/2026

04/12/2025

https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/uj_adatbazis_magyarorszag_1944_1945_os_katonai_birtokbavetelerol

December 2-án sajtónyilvános esemény keretében mutatták be a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri palotájában a Magyarország katonai birtokbavétele 1944–1945 című adatbázist, amely mérföldkőnek számít a hazai levéltári digitalizáció és adatvizualizáció területén.

01/12/2025

Ma 100 éves a magyar rádió!

Bár a hazai rádiózás története visszanyúlik néhány évvel korábbra: a kezdetek egészen az 1917-től gyártott katonai KLERA-készülékekig vezetnek, amelyeket a Telefongyár állított elő.

A lakossági rádiók gyártására várni kellett néhány évet, 1923-tól beszélhetünk magyarországi kísérleti rádiósugárzásról. A rendszeres adások éppen ma egy évszázada indultak el.

A rádió első operaközvetítésén a Puccini Tosca című darabja hangzott el, míg az első daljáték a János vitéz volt. A legelső helyszíni riportot a fővárosi állatkertből sugározták, ahol a kreativitására is szüksége volt a helyszíni riporternek: „a csörgőkígyó nem akart csörögni, […] egy kisgyerektől kért kölcsön játékcsörgőt.” 1925. május 3-án hallhatta először a közönség először a „Mit üzen a rádió?” című műsort. Az első külföldi közvetítés Bécsből történt a helyi rádió zenekarának hangversenyén.

Hazánk a készülékgyártás terén is figyelemre méltót alkotott: 1924 és 1984 között több mint ezerféle rádiótípus készült az Orionban, a Híradótechnikában, a Rádiócentrumban, a Tungsramban és további 34 hazai üzemben. Illusztrációként álljon itt egyetlen számadat: 1928-ban – három évvel az adások elindulása után - már 105 430 detektoros és 56 332 csöves rádió üzemelt Magyarországon.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára 2023. június 24-én, Kóger László gyűjtő-kurátor közreműködésével rádiótörténeti kiállítással ünnepelte a kísérleti rádióadások elindulásnak évfordulóját. A tárlatról bővebben: https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/nosztalgia_radio_hirujsag_irasa. A kiállítás 2024 áprilisáig volt látogatható és több cikkben is foglalkoztunk a rádiózás és a tömegkommunikáció történetével a Levéltári Mozaik online újságban. A cikkeket ajánljuk a rádiókedvelő közönség szíves figyelmébe:
· A rádió a képzőművészetben - https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/a_radio_a_kepzomuveszetben
· „Doboz a fa alá” - https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/doboz_a_fa_ala
· Távkommunikáció és a rádiózás története - https://mnl.gov.hu/mnl/fml/hirek/tavkommunikacio_es_a_radiozas_tortenete

25/11/2025

Mi a frász? – Avagy rángógörcsre együnk smaragdot és bújjunk át a frászkarikán

Néha egy-egy kötetlen beszélgetésből is születnek cikkek, tegnap a frászkarika miben létéről történt baráti-szakmai értekezés igazolta, hogy a frász „megér egy misét”.
A levéltárban talán frászt nem tud senki kapni, de kezelni elvben lehetne, mivel van némi „frász elleni magisztérium” a gyűjteményünkben. Igaz nem maga a 18. századi csodagyógyszer, csak annak az emléke papírra nyomva... Először azonban vizsgáljuk meg, hogy mi is az a frász, amelyet többek közt frászkarikával és frászkereszttel is megpróbáltak kezelni több-kevesebb sikerrel.
A frász (ritkábban fráz) szó eredetileg elsődlegesen betegséget jelölt (erről később), másodlagos jelentése „ijedség, ijedtség”, harmadlagosan pedig pofont jelentett. A kifejezés valószínűleg 19. századi átvétel a német nyelvből. Feltehetően a frais (ritkábban freis, fraisel) szóból származik, aminek görcsroham a jelentése. Erdődi József kutatása szerint „a (die) Frais, (die) Fraisel görcsökkel járó betegség, eskór [nyavalya, epilepszia], eclampsia. Bajorországban ez a mondás járja: […] eskór és a rángógörcs egy testvérek. […] A magyar nyelvben a betegséget […] jelölő frász szó csak a XIX. és a XX. század irodalmából mutatható ki […], a legrégibb adat a XIX. század elejéről való.” Az átvett névvel valamilyen más, korábban is ismert betegséget illettek eleink (például a nyavalyát). Átvitt értelemben is használták a kifejezést a szerelmi vágyakozáshoz kapcsolódóan: „töri a frász valakiért.”
A betegségnév és a hozzá kapcsolódó szólások és szitkok-átkok máig fennmaradtak annak ellenére, hogy már nem keressük fel háziorvosunkat azzal, hogy „frászt kaptunk”. A szitkozódásokban általában a „kitör” ige szerepel, jellemző még a „beléáll” ige, szórványosan a „rámegy”, illetve a „rájön a frász” is ismert (pl. Szolnok). A „törjön ki a frász”, akárcsak a „törjön ki a nyavalya” megszemélyesített betegségokozóra utalnak, mintha egy cselekvésre képes entitással lenne dolga betegnek vagy a „megátkozottnak”. A „frász törje ki”, a „frász fogja meg”, a „beállt a frász”, a „járta a frász” stb. szidalom országszerte adatolható. A „frászt kapott” szókapcsolatot később elkezdték magára az ijedelemre is használni. A „kapsz egy frászt”, vagyis egy nyaklevest, a frásznak egy egyedi, hazánkban ismert jelentéstartalmú változata. A tolvajok zsargonjában előforduló frász/pofon első lejegyzése 1888-ben történt.
A frász vagy fráz többféle betegséget jelölhetet, de elsősorban görcsös rohamokkal járó bajokra használták, így például a nyavalyatörés (a nyavalya vagy nyavalyatörés epilepsziát, illetve annak rohamát jelenti), eklampszia (eszméletvesztéssel járó rángógörcs), illetve más rángatódzással járó állapotot ért***ek alatta. Leggyakrabban a csecsemő- és gyermekkori görcsös állapotokat illették a baljós névvel (néha akár a szélgörcsöt is). A felnőttek esetében frász kiemelt tünete volt a szájhabzás, illetve az is, ha a beteg valamiért földhöz vágta magát. Néhány esetben szívbajnak, szívrohamnak, sőt idegbajnak is minősítették a frászt.
A fogfrász viszont egy veszélyes gyermekbetegségnek számító szájüregi probléma volt, ami a tejfogak ínyen való áttörése, vagy a fogak növekedése során alakult ki. A fogfrász súlyos gyulladással járó lázas betegség, amely bizonyos esetben görcsökhöz is vezetett, vélhetően ezért ragadt rá a frász kifejezés. A szájbetegség súlyosabb esetben halált okozott.
Nem csupán a rángógörcsös betegségek esetén nehéz megfejteni, hogy pontosan milyen mai betegséggel álltak szemben a régi orvosok, amikor „sima” frászt diagnosztizáltak egy betegnél, hanem a fogfrász esetén is. Ugyanis más szájüregi gyulladással és egyben lázzal járó tünet esetén is fogfrásznak minősítették az esetet, akkor is, ha nem fogzott a páciens.
A frászt a népi gyógyászat a megijedéssel, rontással vagy az előbb is említett fogzással hozta összefüggésbe. Az ijedtséget önálló betegségnek tartották, azonban inkább gyűjtőfogalomnak tekinthető, az a közös az ijedségnek tartott betegségekben, hogy a tüneteket megijedés, félelem válthatták ki és gyakran jártak remegéssel.
A frász kezelésére a népi gyógyászat számos eljárást alkalmazott. Mivel babonás hit övezte a betegséget csak feltételezéseik voltak eredetére: „[…]jeges vízbe tapickolt, abba mindig benne volt a frász, mindig ezt az oldalát rángatta. Elérte ott [a vízben], [...]még a szemire is hályog jött, mert megvadult a vére, Így csúszott csak egyik oldalon, mint akit szél ért, a keze csak igy maratt. neresztőfű (Momordica balsamina, másként csúcsos magrugó) fürdőben fürdették, patikai ineresztő zsírral kenegették, de […] nyomorultnak maradt.” Elég volt egy apró ballépés és frászossá tehette valaki gyermekét a néphit szerint: „Ha a könyérsütő asszon az égő pemetet a lábává tiporta el, vagy a szemvinyót [szénvonót], annak a gyeröke úgy éfeketödött. Frászos lőtt.”
A rohamok kezelésére léteztek gyógyszerek, azonban hatásosságuk erősen megkérdőjelezhető, mivel az epilepszia máig kihívás az orvostudomány számára. Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéjének (1609–1633) 536. receptje frász elleni készítmény volt: „Für die Fraiss / A frász”. A gyógyszer receptjének fordítása: Végy fél kanál Alster vizet (vélhetően itt a folyó vízére gondol a szerző és nem a mai értelemben vett Alsterwasserre, ami egyfajta citromos sörital), tégy bele fehér és sárga tölgygubacsot (mindegyikből egy késhegynyit), és add be a gyermeknek, használ.”
A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára muzeális gyűjteményében fellelhető Torkos-féle 1745-ben kiadott gyógyszerárszabásban is találunk nyavalyatörés ellen szert: a Magisterium Epilepticum magyarul a „Nyavalya törés ellen való magisteriom”, németül a „Magisterium wider die Freis” nevet viselte (Torkos Justus János: Taxa pharmaceutica Posoniensis, cm instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum, Pozsony, 1745., 23.p.). A magisztériumként is ismert gyógyszer nevének jelentése „csodás hatású anyag”, az ásványi drogból ecetsavval, salétromsavval, kénsavval vagy káliumkarbonáttal készített (lecsapott) gyógyszerforma a 18. század folyamán volt közkedvelt. A legértékesebb változata valódi drágakövekből készült, ilyen volt a Magisterium Lapdidis Rubini (rubinos magisztérium), a Magisterium Lapdidis Smaragdi („smaragd-kő magisztérium”) és a Magisterium Lapdidis Sapphiri (zafír/Safír-kő magisztérium). A frász elleni magisztérium hajmeresztő összetevőket tartalmazott, nem volt híján a drágakőnek sem: „Egy nehezen emészthető és igen értékes keverék volt kétségkívül a Magisterium epilepticum, amely az emberi koponya, a szarvas- és jávorszarvaspata, a szarvasagancs, valamint „valódi egyszarvúszarv” (unicornu verae, valójában általában narvál agyar), smaragd és borostyán, továbbá néhány egyéb összetevő keverékéből állt (forrás: Karl Ahlberg: Den svenska farmaciens historia, 1908; részben mesterséges intelligenciával fordítva svédből). Nem csupán az orvosok és gyógyszerészek ajánlottak emberi származékot a frász kezelésére, hanem a népi gyógyítók is, igaz, hogy azt legalább nem kellett megenni az „orvosi kannibalizmus” szellemében. Az első gyermek köldökzsinórját gyakran eltették, mert jól jött „[…]ha frászt kap a gyermek, vagy fogai jönnek, jó, ha magánál hordja.”
Az epilepsziás és görcsös rohamokért gyakran a boszorkányok általi rontást tették felelőssé, így a kezeléskor a fentebb látható gyógynövényekkel való kezelés mellett a ráolvasások és a különböző rítusok is megjelentek. A nyavalya vagy nyavalyatörés néphit szerinti oka lehet rontás, megszállás, illetve az, ha ördög vagy bűbájos „csigázza” az illetőt, esetleg a „lábnyomát sírba lökték” a betegnek.
Az epilepsziások hazánkban Szent László király sírjához zarándokoltak, helyenként pedig Szent Vitus (Vid) volt az epilepsziások pártfogója. Az epilepszia népi megelőzése Szent György napi, illetve Szent Iván-napi szokásokhoz kötött rituálékat végeztek (hempergés, tűzugrás), hatásosnak vélték többek közt a visszafelé elmondott imát. Más mágikus eljárásról is vannak adatok: hasított ág körül oda-vissza adják a beteget (átbújtatás), harang szívére öntött vízzel mossák meg a testét; kilenc forrás vízéből kilenc fűvel fürdőt készítenek neki vagy ruháit leszaggatva a határban elássák. A nyakba akasztott kígyóbőr, a Szent György nap előtt fogott kígyó feje vagy a száraz denevér nyakba akasztva is segíthetett a bajon.
A ráolvasások az igézésnek és más betegségeknek is az „orvoslói” lehettek, Vajtán a szájhagyomány az alábbi ráolvasót őrizte meg: „Úton mén az ige, azt kérdi a Jézus király, hová mén, te ige? Elmegyek a János szívét szaggatni, színjét hervasztani. Ne menj el a János szívét szaggatni, színjét hervasztani, menj el a Jordán vizére, fürödj meg a Jézus nevébe.” De léteztek általános ráolvasók is, amelyet az ország minden részében alkalmaztak: „Se nem kilenc, se nem nyolc, se nem hét... se nem kettő, se nem egy, se nem semmi”, vagyis úgy tűnjön el a betegség, ahogy a számok eltűnnek. Némelyik ráolvasó gyermekmondókává vált az idők során, sokunk mondogatta ártatlan óvodásként a „Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda” rigmust.
A németeknek, osztrákoknak, illetve a hazai német kisebbségnek gazdagabb a frásszal kapcsolatos hagyományai vannak, mint nekünk. A hazai németek ablakot borítottak a beteg csecsemő bölcsőjére a frász megelőzésére, a népszokást Szeged környékén és Balatonszemesen is rögzítették a néprajzkutatók. Szatmár vármegyében a fogfrász megelőzésére kulcsot használtak: „Ha nehezen jön a gyerek foga, kócsot [=kulcsot] rágatnak vele. Amilyen könnyen nyitja a kulcs a zárt, olyan könnyen jöjjön ki a foga. A szegényebbje a fogzás megkönnyítésére kócot [kender, len v. juta hulladékszálak csomója] rágat a gyerekkel, nehogy fogfrászt kapjon.” Békés vármegyében a frászos beteget jegykendővel, kifordított köténnyel takarták le jegygyűrűt nyomtak homlokára, majd pálinkában csikólépet adtak be neki orvosság gyanánt és ráolvastak. A fogfrászt arról ismerték fel, hogy a gyerek ínye „megveresedett” (begyulladt) és szinte önkívületi állapotba került, a gyerek ínyét ilyenkor pálinkával, rézelejével (metilalkoholban gazdag párlatrész), illetve sósborszesszel dörzsölték be.
A varázseszközök között található frász elleni nyakba gyöngysor (a kör betegségtávoltartó erejének felhasználása), sőt a frász ellen „görcs-főkötővel” is lehetett küzdeni, az eszköz finom vászonból készült és szentképekkel hímezték ki. A másik bajelhárító a frászkereszt vagy Bálint-kereszt volt, amelyet a betegek a nyakukban hordtak védőeszközként. A színes szalag is gyógyíthatta a bajt, ha a megfelelő helyre rögzítették, de mi is volt az: „Frász ha fokta a gyerököt, piros szallagot kötöttek a bilijjére [nemi szervére].”
Létezett úgynevezett frászlevél (Fraisbrief) is, amely védő-óvó funkciót ellátó nyomtatvány volt, amely a 17–19. században örvendett népszerűségnek, főként a német területeken. Az egylapos, – gyakran fametszettel ellátott – dokumentumon többnyire ima is szerepelt a betegség megelőzéséhez. A szövegek gyakran tartalmaztak napi áhítatra vonatkozó kéréseket vagy imagyakorlatokat is. Gyerek esetében a frászlevelet összehajtották és az ágyba vagy a bölcsőbe helyezték, ritkábban a testen hordták (például szövetzsákocskába varrva, amelyet „medálként” viseltek. Tirolban a szülésznők az újszülött párnája alá helyezték, hogy megvédjék. Felnőtt betegeknél a táskába is kerülhetett. Lenz Kriss-Rettenbeck kutatása szerint „A vidéki háztartásokban a frászlevelet spirituális gyógyszernek tekintették, […] felhelyezték a lázas ember mellkasára, miközben a Miatyánkot mondták.” Részlet a Salzburgi Néprajzimúzeumban őrzött frászlevélből: „Aki magával viszi ezt a levelet, azt nem érinti pestis, villámlás, ellenség vagy mágia, amíg Mária köpenye alatt tudja magát.” A svábok által alkalmazott „Frais-Segen”, vagyis frászcédulák ugyanebben a tárgytípusba tartoznak. A szentképes (Mária, Krisztus) németnyelvű cédulákat hetvenhét-féle frais-ra ajánlották. Frászcédulájukon rendre csak tizenhármat (szám babona) sorolnak fel (rángatódzó frász, a veres-, az aszaló-, a rezgő-, a hideg-, az ejtő-, a futó-, a feszítő-, a csendes-, a kiabáló-, a dühöngő-, a dagadt- és a lökőfrász).
Kifejezetten a gyermekkori frász gyógyítására szolgált a frászkarika (németül Fraisring, illetve Fraiskette), amelyen átbújtatták a beteg kisgyermeket vagy az egészséges újszülöttet. Egyes források szerint különleges módon elkészített kör alakú hatalmas perec volt, míg más források koszorúszerű vesszőfonatnak írják le. Légrády Eszter egy harmadik frászkarika típusról is tudósít „A tudósasszony gyógyírjai: kenés, ráolvasás, ablakráma” című írásában: „Ha a frász-betegség — mai nyelvén epilepszia — támadott meg valakit, frászkarikával gyógyították. Frászkarika: csemetefa törzse kettéhasítva, közé bújtatva a páciens, a páciens feje fölött karikába hajlítva a kettészelt fa törzse. De gyógyított az egyszerű ablak is, ha leemelve, táblástul, keretestül a betegre helyezték.”
A frászkarika első ismert említése a 12. századi Angliában történt (görcsoldó gyűrűk), hozzánk ugyanúgy német közvetítéssel kerülhetett, mint maga a frász szó. A frászkarika szót az ország egész magyarsága ismerte, a fővárosban és a Nyírségben is használták, de Zolnay Vilmos szerint a Dunántúlon (Budakeszi, Budaörs, Budakalász, Csolnok, Dorog, Esztergom, Pilisvörösvár, Pomáz, Tata, Tát, Veszprém környéke, illetve a Bakonyban) sem volt ismeretlen. A frászkarika készítésére és használására vonatkozóan szórványosak az adatok és elsősorban a tésztából sütött verziót találjuk meg.
A sült tésztából készült kerek, vagy enyhén elliptikus („hosszúkás”) perec alapanyagainak száma különleges jelentőséggel bírt: kilenc egymás utáni napon kellett kilenc házból a lisztet kérni majd kilenc napig készíteni. A kilenc itt az anyaméhben eltöltött időt szimbolizálja Zolnay szerint. A tésztát szentelvízzel gyúrták. A fogfrászt kapott gyermeket átbújtatták a méretes sült „perecen”, amely a betegségből való megszabadulást, tehát a jelképes az újjászületést jelentett (analógiás gyógymód).
A frászkarika kifejezés később egybeolvadt a franckarikával, pedig a franc teljesen más betegség volt. A szifiliszt nevezték francnak, de számos más neve is ismert, mint a franciakór, lüesz, (rádai) rosseb, vénuszi nyavalya vagy a vérbaj. Valódi franckarikáról jelen ismereteink szerint nincsenek adatok, sem pedig tárgyi emlékek, viszont a sült frászkarikát megtaláljuk (a nagykőrösi Arany János Múzeum gyűjteményében. Bodnár Zsuzsanna, a „Fűben, fában, hitben orvosság” Régi gyógymódok a parasztságnál című időszaki kiállítás kurátora pedig a Sóstói Múzeumfaluban mutatott be egy frissen kisütött frászkarika rekonstrukciót.
Amennyiben a frászkarika és társai sem segít***ek a betegen, a „nyavalyatörőshöz exorcistát, ördögűző papot hívtak, aki kifejezetten erre a célra összeállított szövegekkel és rítusokkal látott a kezeléshez.”
A frász néha jó célt is szolgálhatott, ezt példázza a szlovákiai Forrón (egykori Abaúj-Torna vármegye) feljegyzett népszokás. A gyógyító a nyelven nőtt kelevény (pattanásféle) gyógyításáról szóló tanácsában említ***e meg a frászt: „Nyelvét háromszor tűvel szurkálja, háromszor tűzbe köpjön és csombékot [=csomót] kötve a nyakán (fején) lévő kendőre (amivel mintegy jelképesen a megrontó nyelvére köti a csombékot mondja: Fráz fogja meg a nyelvedet, ha nem tudsz tülem pihenni. Akkor a megrontó megkapja a bajt.”
A frász még a hazai szépirodalomban is helyet kapott: „Akkor is úgy volt: frász törhette ki! A Dal és Szépség nyugtalan magyarját" (Ady Endre: Néhai Vajda János: Összes Versei, 1908), illetve „Minél jobban kacagott, engem annál jobban tört a frász” (Móricz Zsigmond: Életem regénye, 1939).
Zárásként érdemes megjegyezni, hogy – a már igencsak közelgő – karácsonyi ünnep is segíthetett a frászos csemetéken, azonban ajándék helyett ők kerültek – na nem a fa alá – hanem az asztalra: „Ha talán gyerökfélét mökfogott a frász, karácsonyi abrosszá letakarták.” Vagyis azzal az asztalterítővel, amely karácsonykor az asztalon volt. A karácsonyi asztalra, alá, illetve a közelébe helyezett tárgyak különleges mágikus hatalommal ruházódtak fel. A karácsonyi abroszt – amely a Dunántúlon meglehetősen szép változatokban terjedt el – csak egyetlen ünnepi alkalomra használták, ezt követően vetőabroszként vagy sütőabroszként alkalmazták (termés bő legyen, vagy hogy a kenyér jól sikerüljön), de mint látjuk gyógyító szereppel is bírhatott. Az ünnepek idején tehát felesleges frászt kapni, a megoldás ott találjuk az asztalunk tetején. 😊
Felhasznált irodalom:
• A magyar nyelv értelmező szótára
• Ahlberg, Karl: Den svenska farmaciens historia
• Antall József szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon
• Antall József–Buzinkay Géza: Népi gyógyítás Magyarországon
• Babona a gyermekszobában. Magyar nő, 1950.05.01.
• Bodnár Zsuzsanna: „Fűben, fában, hitben orvosság” Régi gyógymódok a parasztságnál – időszaki kiállítás a Sóstói Múzeumfaluban
• Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900–1950
• Erdődi József: Egy babona európai útja
• Gábor Gina: Hogyan készül a frászkarika
• Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
• Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéje (1609–1633)
• https://luminated.at/news/detail/der-frais-brief-magie-glaube-und-volkskultur.html
• Kaán Miklós (ifj.): A fog- és szájbetegségek gyógyítása állati és emberi testrészekből nyert orvosságokkal
• Kohári Anna–Mandl Orsolya: Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata
• Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón
• Légrády Eszter: „A „tudósasszony” gyógyírjai: kenés, ráolvasás, ablakráma
• Luby Margit: A parasztélet rendje. Népi szokások, illendő magatartás, babonák Szatmár vármegyében
• Magyar László András: Az egyetlen „szent betegség”: az epilepszia
• Magyar Néprajz
• Magyar Néprajzi Lexikon
• Szabó László–Gulyás Éva–Csalog Zsolt: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1.
• Szinnyei József: Magyar tájszótár
• Szomor Anikó: Tudja-e, mi az a frászkarika és a nyavalyatörés?
• Torkos Justus János: Taxa pharmaceutica Posoniensis, cm instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum. (pozsonyi taxa)
• Tüskés Gábor Egylapos paraszti fametszetek a 18-19. században
• Zolnay Vilmos: Frászkarika