https://www.facebook.com/103933245512828/

Szakrális Kapcsolódás, Jobb Fasor 13, Szeged (2025)

21/11/2025

Ha szeretni fogsz, úgy szeress, mint a holnap nem jön el. Így másnap, a következő óra, a következő másodperc minden, amid van. Mintha az előtted álló ember lenne a legjobb rohadt dolog, amit valaha láttál.
Ha szeretni fogsz, szeress úgy, ahogy senki más. Mintha nem tudnál betelni az érintésükkel, a mosolyukkal, a nevetésükkel keveredik a tiéddel. Szeress úgy, mintha még sosem gondoltál volna arra, hogy nélkülük élj.
Ha szeretni fogsz, szeress úgy, mintha még sosem bántottak volna. Mintha még sosem tapasztaltad volna meg egy összetört szív fájdalmát, vagy a becstelenséget valaki hangjában. Mintha még sosem láttál volna szétesni egy kapcsolat, vagy két ember, akik egykor szenvedélyt szereztek egymás iránt, idegenekké válnak.
Ha szeretni fogsz, szeress kegyetlenséggel. Úgy szeress, mintha csak ezt kellene tenned, mert őszintén szólva, mi más van még? Add meg annak, akivel törődsz teljes szívedből. Mutasd meg nekik, ki vagy a rétegeken túl. Légy sebezhető. Legyél mocskos.
Ha szeretni fogsz, szeress céltudatosan. Szeress mindennel, amid van, mindennel, ami vagy. Szeress akkor is, ha a világ megnehezíti, vagy azt mondja, hogy fel kell adni. Szeress a t***eiden, a szavaidon, a döntéseiden keresztül. Döntsd el, hogy szereted a személyedet, függetlenül attól, hogy milyen hullámvölgyek vannak.
Ha szeretni fogsz - a fenébe is, szeress szándékosan. Ne félig szeress. Ne „majdnem” vagy „olyan” elköteleződj. Ne pazarold az időt arra, hogy csak adagokat adj magadból, hogy mindketten lemaradjatok az igaziról.
Ha szeretni fogsz, csak csináld.
Csak szerelem, szerelem és szerelem. És soha ne hagyd abba. "

- Marisa Donnelly
Művészet: Haranna Art

20/11/2025

A hajnali órákban, amikor a táj még a hűvös csendben pihent, Szófia egy olyan álomból ébredt, amely bizonyosságként égett elméjében. Nem volt semmi félelmetes, semmi ijesztő benne, csupán egy felemelő, kristálytiszta jelenlét.

Az álom helyszíne egy hatalmas, végtelen, fehér márványból épült templom volt, aminek falai felerősít***ek mindent. Nem volt teteje, így a felette lévő tér tiszta, sötétkék volt, tele ragyogó, vibráló csillagokkal, amelyek mindegyike a tudás egy-egy szikráját hordozta,

A templom közepén három egyszerű, de fényesen aranyozott szék állt. Nem ült rajtuk senki, de a székekből kiáradó energia olyan sűrű volt, mint a legmélyebb meditáció. Szófia tudta, hogy ez a Bölcsesség: Szófia, a Szeretet: Agape és a Bátorság: Andreia trónusa.

Ahogy belépett a csarnokba, a levegő megtelt egy halk üzenettel;

"Ne keress engem a könyvekben! Ne keress a dogmákban! Én a csend és a megértés azon pontja vagyok, ahol a logikád véget ér, és a szíved életre kel."

Ekkor maga a tér fordult feléje, és egy hang hallatszott, amely lelkének legmélyebb magjával lépett érintkezésbe. Ez a hang Szófia, a Bölcsesség hangja volt, és csak ennyit mondott:

"Kérdezz!"

A félénk Szófia, ahelyett, hogy egy nagy filozófiai kérdést tett volna fel, vagy a világ titkait firtatta volna, a szívét faggatta. Csak annyit kérdezett:

"Hogyan tudok szeretni félelem nélkül?"

Amint a kérdés felhangzott, az összes csillag a templom felett egyetlen sugárba gyűlt össze, ami közvetlenül Szófia szívébe érkezett.

"Nem tudsz félelem nélkül szeretni. A szeretet az a bátorság, amellyel magadhoz öleled a félelmet, tudva, hogy az elengedés és a veszteség elkerülhetetlen. A Bölcsesség az, ha elismered a fizikai lét múlandóságát, korlátoltságát, sebezhetőségét, és mégis a halhatatlan Szeretet mellett döntesz."

A következő pillanatban a fény áramlása elmosta minden kételyét. Érezte, hogy az igazi Bölcsesség túlmutat az abszolút tudás birtoklásán. A Bölcsesség a szív teljes nyitottsága, amely magába foglalja a sebzettség lehetőségét is.

Amikor Szófia felébredt, a márványtemplom eltűnt, de az arany fénysugár ott maradt a mellkasában. Szíve hevesen lüktetett a felismerés teljes tudatában. Megért***e, hogy ő maga a fény temploma, és a Bölcsesség egy folyamatos, belső döntés eredménye. Felismerte, hogy a cél nem a fájdalom elkerülése, hiszen ez lehetetlen, hanem a nyitottság és a szeretet áramoltatása minden körülmények között...

Stella 🌹

19/11/2025

újhold. van. Novemberben a fény visszavonul, és a sötétség sűrű rétege ereszkedik a kollektív térre. Ez a sötét burok, a skorpió, nem ellenség, hanem feltáró erő, amely mindent felnagyít, ami eddig rejtve maradt. A napok nem egyszerűen váltanak, hanem mintha törnének, repedést nyitva a régi én rétegein, és felszínre engedve azt, amit eddig nem mertél látni( ezt segíti az az óriási energia áradat ami eléri a Földünket szontr szünet nélkül..). A megosztottság energiája ilyenkor felerősödik: benned, a kapcsolataidban, a világban. A régi és az új éned között húzódó feszültség megmutatja, hol állsz még szemben önmagaddal. A fény és árnyék határa élesebbé válik, és minden, ami nem igaz, nehezebbnek érződik. A novemberi energia azért ilyen intenzív, mert a tudat új struktúrákat keres, és a belső megosztottság csak jelzi, hol kell még összeérni, hol kell még befelé figyelni. A sötét repedezése egyszerre hoz feszültséget és megkönnyebbülést, egyszerre idéz elő félelmet és mély felismerést. Ahogy ez a sűrű burok törik, valami összeomlik, és közben valami új születik .A novemberi sötétség nem elválaszt, hanem megtisztít. Arra hív, hogy ne menekülj a mély réteg elől, mert a sötétség itt nem büntet, hanem világít. Még nem kifelé, hanem befelé. Minden repedés, minden napkitörés azt jelzi, segít, hogy közeledj a saját tengelyedhez, a saját fényedhez, és a sötét héj lassan leomlik rólad, hogy a fény a téli napforduló felé újra megszülethessen benned.
Ma újhold van.
Egy új ciklus ismét.
Engedni repedni, felszínre törni, kisírni, hisz a könny könnyebülés.
…ja és nem egymásra borítani az asztalt, hanem emberhez mèltó módon..

Szilasi Márti / Anahita Misztérium Iskola

16/11/2025

A flört művészete

Az igazi flört nem a szavakról szól, hanem arról, ami a csendben történik. Egy pillantás, ami elidőzik. Egy mosoly, ami ígéretként tűnik el. Egy érintés, ami nem kér engedélyt, mégis mindent elmond. A vonzalom nem harsány – halk, de mélyen ható rezdülés, ami két ember között feszül, láthatatlanul.

A nő, aki tudja, ki ő, nem akar bizonyítani. Nem siet, nem erőlködik. Csak jelen van – teljesen, magabiztosan, önazonosan. És ebben a nyugodt erőben rejlik az a fajta vonzerő, amely megfoghatatlan, mégis letehetetlen.

A flört nem manipuláció, hanem finom energiaáramlás. Egy játék a pillantások, a csendek, a mozdulatok között – egy tánc, ahol nem a szavak vezetik a ritmust, hanem a vágy, hogy megértsük egymást szavak nélkül.

A férfit nem a tökéletesség bűvöli el, hanem az élmény, amit a nő mellette ébreszt. Amikor érzi, hogy minden gesztus mögött jelenlét és titok lüktet, elveszíti az időérzékét.

Az ellenállhatatlanság titka végül egyszerű: nem kell többnek lenned, csak teljesen önmagadnak.

A flört nem más, mint a lelked halk mosolya – amit a másik ösztönösen meghall.

Angelina Sercheli

14/11/2025

A szerelem az a tudatállapot, melynek eredete isteni, de amely a mértéket nem ismeri. Ereje határtalan, hiszen kiapadhatatlan forrásból, a szeretet forrásából táplálkozik. Kétség nem fér hozzá, hogy a szerelem, akárcsak az intim együttlét is, szeretet energia, csak alacsonyabb rezgésszámon.

Persze a látszat nem ez. Úgy tűnik, hogy a szerelemnél nincs vágyottabb, nincs felemelőbb, és nincs szabadabb érzés, ahogy a mondás is tartja: a szerelem nem ismer határokat. És éppen ezért van nagy esélye a saját maga által megkomponált bukásra is. Könnyen vakká, önhitté, önelégültté, és önzővé lesz, így az isteni adomány a megfelelő tudatosság és az alázat hiányában önmaga ellen fordul.

Pilát Gábor

13/11/2025

Mindenki a hitrendszere, tudattalan mintái, vakfoltjai, személyes tapasztalata stb. alapján érzékeli a valóságot.

Ezért van az, hogy egyik ezt látja igaznak, másik pedig épp az ellenkezőjét. És ez a spiritualitásban sincs másképp. 🙂

Mindent és mindenkit a saját szűrönkön, feldolgozottságunkon/feldolgozatlanságunkon keresztül érzékelünk akkor is, ha nincs sok köze a valósághoz. Bennünket is így látnak mások, és mi is így látunk másokat, sokszor teljesen másmilyennek, mint amilyen. 🙂

Ezért amikor meg vagyunk győződve, ráadásul SZÉLSŐSÉGESEN felmagasztalva, vagy leminősítve valamiről/valakiről, hogy ilyen vagy olyan, vizsgáljuk meg, hogy nem a saját hitrendszereink, mintáink, sémáink, vakfoltjaink stb. foglyai vagyunk?! A valóság akkor mutatkozik meg, amikor képesek vagyunk már nem magunkon keresztül látni másokat. Ehhez mélységes önismeret, őszinteség, rengeteg tapasztalás, felnőttség, felelősségvállalás, intuíció, tudatalatti tisztítás stb. szükséges.

Szántó Brigitta

08/11/2025

Az évek során rájöttem, hogy a legtöbb tudás, amit gyűjtöttem, nem a valósághoz vitt közelebb, hanem annak különböző leírásaihoz. A tudás fontos, de korlátozott: térképet ad, de nem a tájat magát. Segít eligazodni, de nem tudja megragadni azt, ami élő, mozgó, változó.

A világot igazán látni csak az tudja, akiben ott él a gyermeki én, aki nem a félelemből, hanem a rácsodálkozásból él. A gyermek nem hiszi, hogy mindent tud: figyel, érez, folyton kérdez. Ebben a nyitottságban, ebben a sebezhető bizalomban szólal meg az igazság.

Egy idő után már nem kellenek rendszerek, módszerek, dobozok és fiókok ahhoz, hogy megértsük önmagunkat. A lényünk nem adat, amit rendszerezni kell, hanem élő tapasztalat, amely folyamatosan változik. A modern világ hajlamos mindent elemezni és szétbontani, de az emberi lélek nem laboratóriumi jelenség. Az ősi hagyományok éppen arra tanítanak, hogy a tudás nem csupán racionális megértés, hanem kapcsolódás: a természettel, a testtel, a láthatatlan világgal és egymással, és annak felismerése, hogy mindenben ott rejlik a Teremtő jelenléte.

A sámánhagyományok éppen erre emlékeztetnek: hogy a tudás nem csupán intellektuális megértés, hanem kapcsolat, vagy még inkább, kapcsolatok kiegyensúlyozása. Harmonikus kapcsolódás a természettel, a testünkkel, a láthatatlan világgal és egymással. Amikor letesszük a címkéket, és visszatérünk a közvetlen megtapasztaláshoz, újra hallani kezdjük azt a nyelvet, amelyet a lelkünk mindig is beszélt — az élet nyelvét.

Zsuzsi Riviére🌹

06/11/2025

Az életed legszebb dolgai – a szeretet, az alkotás, a zene, a tánc és a nevetés – csak akkor történnek meg, amikor félreteszed önmagadat. Tapasztald meg az önátadás állapotának örömét és eksztázisát!

Sadhguru

03/11/2025

A hitelesség nem valami, amit elérni kell ,hanem az a természetes állapot, amikor az életünk összhangba kerül a lelkünkkel.
Amikor az, amit érzünk, gondolunk, mondunk és cselekszünk egy irányba mutat.(kongruencia)

Ha a belső igazságunk és a külső életünk között szakadék van, azt mindig érezzük.
Lehet, hogy fáradtság, kiüresedés, vagy állandó megfelelés formájában jelenik meg ,a testben pedig szorításként, elfojtott légzésként, belső nyomásként.
A lélek ilyenkor nem rosszat akar, csak jelez, hogy nem jó úton vagyunk

A hitelesség az, amikor elkezdjük visszahívni magunkat onnan, ahol elvesztettük az igazságunkat.
Amikor nem próbálunk tovább olyannak tűnni, amilyennek mások látni szeretnének.
Amikor vállaljuk a valóságunkat ,akár fájdalmas, akár gyönyörű ,és ezzel a vállalással lassan átrendeződik minden körülöttünk.

Az életünk ugyanis mindig a belső igazságunk tükre.
Ahol hazudunk magunknak, ott torzulnak a kapcsolatok.
Ahol kimondjuk az igazat, ott gyógyul a dinamika.
Ahol vállaljuk, amit érzünk, ott mélyül a szeretet.

A hitelesség tehát nem viselkedés, hanem rezgés ,egyfajta belső integritás.

Naponta vizsgázunk.
Mindenki.
Az önazonosságból.

Szilasi Márti / Anahita Misztérium Iskola

27/10/2025

💫 A szeretet és a félelem tánca.

Ezeket a kérdéseket t***e fel nekem valaki.
Gondoltam itt válaszolom meg ahogy én gondolom. De Ti is megírhatjátok. Érdekel Ti mit gondoltok erről.

Gyakran a szeretet generálja a félelmet, nem? Egymást gerjesztik, ugye? Hogyis van ez? Szeretem, ezért féltem. De mivel féltem, még jobban szeretem. Az erősebb szeretet növeli a féltést; a félelmet. A halálos ágyon kevesen (talán senki!) nem ateista... Dogma???

Igen, gyakran a szeretet generálja a félelmet.
De nem maga a szeretet, hanem a ragaszkodás, a birtoklás, a veszteségtől való félelem — az, amit az ego hozzátesz a tiszta szeretethez.

A tiszta szeretet önmagában nem fél semmitől. Nem birtokol, nem akar, csak áramlik. De amikor valakit szeretünk, és azonosítjuk magunkat vele („nélküle nem lennék egész”), akkor megjelenik a félelem az elvesztéstől.
És így valóban:

> „Szeretem, ezért féltem.
De mivel féltem, még jobban szeretem.”

Ez a körforgás a kötődés és a szabadság ellentétében feszül. A pszichológiában ezt hívják ambivalens kötődésnek, a spiritualitásban pedig tanulási helyzetnek:
mert a szeretet mindig arra tanít, hogy elengedve is lehessen szeretni.

A szeretet és a félelem tehát nem ellentétei egymásnak, hanem ugyanannak az energiának két rezgése:
az egyik tágít (szeretet),
a másik szűkít (félelem).
Ugyanabból a forrásból jönnek — csak más tudatállapotban.
Ahogy a fény és az árnyék is ugyanannak a napnak a játéka. ☀️

Amikor a húgom több mint egy hónapig kómában volt, mindezt testközelből tapasztaltam. Ott, a legnagyobb fájdalomban, a szeretet és a félelem táncolt bennem.
Szerettem, ezért féltem. Féltem, ezért még jobban szerettem.
És közben megért***em:
a félelem nem az ellenségünk, hanem a szeretet mélységének próbája.
Ő járt a „másik oldalon”, és amikor visszatért, tudta — a halál nem a vég, hanem a tudat másik rezgése. Egy átjáró a formából a forrásba.

Ezért amikor azt kérdezed:

> „A halálos ágyon kevesen (talán senki!) nem ateista... Dogma???”

A válaszom az, hogy ez nem dogma — hanem emlékezés. Amikor az ember szembenéz a halállal, minden elmélet szertefoszlik, és csak a lényeg marad: a vágy, hogy tartozzon valahová, hogy újra eggyé váljon azzal, amit valaha Istennek, Fénynek vagy Szeretetnek hívott.

Nem mindenki lesz „vallásos”, de mindenki őszinte lesz. Ott már nem a szavak, hanem a szív beszél:

> Szerettem-e eléggé?
Hagytam-e, hogy szeressenek?

Ha össze akarnám foglalni:
> A szeretet tanít meg félni — és a félelem tanít meg igazán szeretni.
A halál pedig nem az élet ellentéte, hanem annak tükre, ami megmutatja, mi volt valódi benne.

Ezért hiszem, hogy A csodák tanítása nem vallás, nem dogma, hanem útmutató a belső békéhez.
Arra hív, hogy a félelem helyett a szeretetet válasszuk — újra és újra.
Mert minden egyes alkalommal, amikor így döntünk, megszületik a csoda.

Forrás: Jójárt Lilla🌹

26/10/2025

A kislány és a gyenge fiú

A nő (kislány) a férfit keresi, de kisfiúkba botlik. Észre sem veszi, ahogyan tudattalanul, de mégis biztosan, elkerüli az igazi férfiakat és kiválasztja a sodródó gyengéket vagy rejt***en önimádókat. Bolyong a sötétben, ahol az egyedüli halvány fénycsóva számára anyja mintája és intelmei: a férfiak megbízhatatlanok, vigyázni kell velük. Látása ki van élesítve a veszélytelen, puha fiúkra, akik talán nem fogják cserbenhagyni, kihasználni, eldobni, bántani. Aztán mégis trickstereket választ és csalódik. Viszolyog az erős lelkű férfiaktól, mert félelmetesnek és atavisztikusnak látja őket. Amit keres, az a biztonság. Így vagy úgy. Találkozása kiszámított és reménytelen, de ő a sors játékának éli ezt meg. Azt is, amikor újra és újra csalódik. Ilyen az élet – mondja. Anyám sem találta meg az igazit, de beérte a biztonság pótlékával….

Amikor a leány átveszi az anyai mintát, akkor annak megfelelően vagy épp ellentétes módon fog választani. Ha az anyja hideg, erős, manipulatív, érzéketlen nő, aki mellett gyenge, jelenléthiányos apa van, akkor vonzódni fog a gyenge, puha, biztonságot adó férfiakhoz. Ha az anya hajlékony, észrevétlen és instabil, akkor az erőt fogja keresni, de gyakran csak az erőszakot találja meg….

Az anyai örökség elhagyása és a saját út megtalálása, csak az anyával való szoros kötelék elvágása, majd egy ideig a gyógyító magány és távolság elvállalása után jöhet létre. Köztes út nincs. Ha a mintát követi vagy annak az ellentétét, csupán az örökséget és a hiányt viszi tovább. Nagy utazás találkozni önmagunkkal. Egy lányt csak egy mester vagy egy megtisztult, gyógyító lelkű nő képes beavatni a nővé válás misztériumába, ahol újjászületik. Egyedül nem képes egyetlen nő sem átlépni az ősök megnyomorító hagyatékán. A férfi sem tud segíteni neki ebben a harcban. Egyedül kell szembenéznie a démonaival, de szüksége van egy külső, független, beavatott kísérőre, aki már megtisztult a kötelékektől. Az igaz és odaadó nő archetípusa Mária Magdolna.

Sárvári György

24/10/2025

A női erő valójában nem a harcban vagy a bizonyításban rejlik, hanem abban a mély, szelíd, mégis elementáris jelenlétben, amely képes átalakítani mindent, amivel kapcsolatba kerül. Ez az erő nem agresszív, hanem magnetikus, nem ural , nem kontrollál, nem akarati energia, hanem engedi, hogy az élet természetes ritmusa vezesse. A női erő a beengedés és az áramlás művészete, a bizalom abban, hogy a Forrás általunk nyilvánítja meg magát. A női erő nem gyengeség, hanem a legmélyebb bölcsesség: annak tudása, hogy a lágy jelenlét képes meggyógyítani, a szeretet képes átformálni, és a csend képes többet közölni, mint ezer szó. A női erő az élet körforgásával való egység, az a belső rezgés, amely nem kívülről merít.
Ahhoz ,hogy a valódi női erőnk megszülethessen, meg kell gyógyuljunk
Mindenkinek van egy története.
Mindenki családjának is van egy története.
Ezen történetek árnyékolták be ezt a szent erőt bennünk ki tudja mióta..
A szent női erő a szent férfi erővel egyensúlyban teremti az új történetünket.

Szilasi Márti / Anahita Misztérium Iskola

Szakrális Kapcsolódás

21/11/2025

20/11/2025

19/11/2025

16/11/2025

14/11/2025

13/11/2025

08/11/2025

06/11/2025

03/11/2025

27/10/2025

26/10/2025

24/10/2025

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória