05/02/2026
Mit mondanék önmagamnak.......
(Belső gyermekkel beszélgetés)
Mint mondanék önmagamnak a megszületésemet követően annak a kisbabának a mostani énemmel?!
Ne riasszon meg e zord világ. Ne szomorítson el, hogy nem olyan szeretet fogadott, amire számítottál. Ne keltsen se félelmet, sem magányt, amikor az üres szoba szürkesége riadalmat kelt benned és hiába keresed édesanyád jelenlétét sehol nem találod. Ne fájjon, hogy csak a fizikai szükségleteidet elégítették ki, hogy te életben maradhass, mikor te lényed egészével az ölelés és kedves szavak után epekedtél.
Mély csend és magány közepette angyalok vettek körül és jobban vigyáztak rád, mint a szüleid bármikor is tehették volna. Az ittlétedet ünnepelték, mert tudták, hogy fontos vagy, fontos vagy és megismételhetetlen, egyedi isteni szikrával megáldva.
Átölellek, simogatlak, szívem összes szeretetével szeretlek, megvigasztallak. Letörlöm könnyeid, magamhoz ölellek és ringatlak. Vigyázom álmodat és ébrenlétedet, melletted vagyok, veled vagyok és veled is maradok. Bennem megbízhatsz, támogatlak, meghallgatlak. Egyek vagyunk!
Mint mondanék önmagamnak a megszületésemet követően annak a kisgyermeknek a mostani énemmel?!
Ne rémisszen meg mi körbe vesz téged, csak most ismered meg a földi létet. Ne csüggedj, hogy nem ismernek fel téged, rég volt az, amikor egy helyen egy időben léteztetek. Halvány képek, ismerős arcok, mégis minden más és mindenki egyben idegen, de ismerős is. Ne feledd, csak tanulni jöttél, tekints életedre, mint a mozivászonra, ahol te vagy a főszereplő, életed szerepét játszod. Ne gondold, hogy kevesebb vagy bárkinél, fényed minden sötétséget átragyog. Fogom a kezed és vezetlek téged, még ha megbotolsz is, én felemellek téged.
Ne halld meg csúf szavakat, lekicsinyítő véleményeket, igazi mivoltod túl ragyog mindenen. Próbálnak majd téveszmékkel félrevezetni, nyújtsd ki a kezed, én majd vezetlek téged.
Te csak légy önmagad bármennyire is nehéz, így teljesíted küldetésed egyikét.
Átölellek, erőt adok neked, reményt és hitet, hogy mindenben kitarts.
Szívem összes szeretetével szeretlek téged, hogy te vagy a fontos én mindig emlékeztetlek téged!
Mint mondanék önmagamnak a megszületésemet követően annak a fiatal nőnek a mostani énemmel?!
Mindent jól csinálsz e felől ne legyen kétséged, aki mást mond félrevezet téged. Oly sok fájdalom nyomja a szívedet, lelkedet, nem kell cipelni mások miatt a terheket. Néz fel az égre, hadd ragyogja be arcodat a fény, engedd, hogy megtisztítson téged. Állj ki az esőbe, hadd mosson le téged és a szivárvány ébresszen új reményt lelkedben. Csodás az élet, engedd el, ami elszomorít téged. Tudom, hogy csalódtál emberekben, de ők nem határoznak meg téged. Másképp képzelted el az embereket és a felnőtt léted. Azt hitted, ha te JÓ vagy viszont szeretnek téged. Nem te vagy a hibás, ők nem látják igazi mivoltodat. Csak a szerepüket játsszák, hogy tanítsanak téged, még ha nagyon is fáj a lecke, amivel szolgálnak néked. Nehéz az út, amit választottál, néha összerogysz, néha sikolyod hallatszik az éjben, fáj az árulás, fáj a hazugság, mit nem értesz. Erőt adok neked, hogy kibírd, hogy felállj! Néz rá gyermekedre, gyermeked szemébe, meríts erőt, hogy támasza lehess néki. Tudom érte megcsinálod, érte mindent, hisz őt úgy szereted, ahogy magadat kéne. Tudom, hogy elfáradtál, állj meg egy kicsit, pihenj Isten kezében, a szeretet terében töltődj fel, én veled leszek végig. Szívem összes szeretetével megtartalak téged, ölelek, támogatlak, megértelek téged. Hozzám- belém bújhatsz, vigaszt szívem mindig neked nyújthat! Senki nem ért meg úgy, mint én, hisz mindig veled voltam. Veled voltam, veled is maradok, hidd már el szeretni téged igazán csak én tudlak, a fény benned még mindig ott ragyog.
Mint mondanék önmagamnak a megszületésemet követően annak a mostani énemnek, a mostani énemmel?!
Megvívtál megannyi csatát, szíved és lelked szétcincálták, de te nem adtad fel a harcot. Az élet sebeket hagyott rajtad, úgy a testeden, mint a lelkeden hegek ott maradtak. Sokszor vívódtál, hogy mi értelme a létnek, ha ennyi szenvedés kísért végig téged. Kapaszkodtál abba, ami reményt tudott adni, de azt is elvágták nehogy békén tudj maradni. Könny zuhatagok mosták végig arcod, azt hitted nincs tovább, erőd elfogyott, azt hitted tovább már nem bírod. Mégis egy belső hang megszólított téged, ne add fel még nincs itt vége. Rakd le terheid, rakd le, ami nem a tiéd. Ne cipeld tovább azt a sorsot, ami megkeserített téged, az egész lényed. Légy önmagad most már, légy az, aki jobbat vár, hisz az élet nem csak szomorúságból áll. Tanultál sokat, bölcsebb lettél, légy büszke, hogy indulási pontodhoz képest fentebb lettél. Támasz lettél, erős szikla azoknak kik életútjukat járják. Fényt szórsz szét a sötétségben, hogy vigaszt nyerjenek azok is kik most sötét utakat járnak.
A szivárvány alatt én is ott állok, nyújtom kezem, hogy kezedbe találjon. Egyek vagyunk, egyek is voltunk, most már látom igazi mivoltunk. Szeretve lenni, szeretetet adni, nincs nagyobb kincs e világon, mint ebben megpihenni. Szeretlek téged szívem összes szeretetével, ölellek, megtartalak, megértelek téged. Boldogságom- boldogságod, ragyogd túl önmagad, erre vártam régen!
Mit adhatnék néked, amit már meg nem kaptál régen, hisz a csillagok fénye már átragyog téged.
Szeretettel ajánlom mindenkinek a mai ihletésem produktumát! Szeretném felhívni a figyelmeteket a belső gyermek gyógyítására.
Szeretettel:
Erika
