27/01/2026
https://www.facebook.com/share/1EDNCE2CE3/
Szenzoros érzékenységek, vagy más okozza a korlátozott étrendet?
Az ARFID esetében, mint az az elnevezésében is benne van, a korlátozott étrend az egyik fő kritérium a diagnózis megadásához. Ez az esetek túlnyomó részében olyan veleszületett biológiai sajátosságok miatt alakul ki, mint a szenzoros érzékenységek, vagy épp alul-érzékelés, a fokozott szorongás, az intenzív, el nem múló neofóbia (új ételekkel szembeni bizalmatlanság). A szenzoros érzékenységet általában az egyik, ha nem a legfontosabb okozati tényezőnek szoktuk tekinteni, és a kezelés a nagyon fokozatos, kis lépésekben, a gyerek és a család sajátosságait és határait abszolút szem előtt tartó expozíciós terápiára épít. Ennek során a gyerekek, - koruknak megfelelő szinten - kezdenek el ismerkedni az új ételek kinézetével, illatával, állagával, ízével.
Ez a fajta terápiás megközelítés az esetek nagy hányadában, ha elég kitartóan, de mégis kíméletesen alkalmazzuk, eredményt hoz. Van azonban néhány eset, amikor azt látjuk, hogy mégsem tud a szabályrendszer lazulni, a kóstolások, az ételekkel való játékos ismerkedés nem hozza meg a várt áttörést. Amikor az ARFID mellett ASD (autizmus spektrum zavar) is jelen van, sokszor azt látjuk, hogy a probléma nem abban áll, hogy a gyerek nem képes megkóstolni (megszagolni, megfogni) egy új ételt, hanem inkább abban, hogy nem képes arra, hogy megváltoztassa azt a szabályt, ami miatt nem eszi meg az adott dolgot. A szabály úgy szól valahogy, hogy
„nem kóstolom meg, mert az a szabály, hogy nem kóstolok/eszem ilyesmit”
Ez, ASD esetén kicsit olyan, mint egy metaszabály, ami felülír mindent, így a gyerek sokszor el sem jut a kóstolásig. Szintén saját tapasztalat az, hogy ASD-ben is érintett gyerekek sokszor elfogadnak nagyon sok, vagy szinte bármilyen ételt, ha az le van pürésítve. Ez is ellentmond a szenzoros alapú válogatásnak, hiszen ezek a gyerkőcök a legkülönfélébb ízű és szagú dolgokat is megeszik.
Jobban magyarázható a „megszokotthoz való ragaszkodás” autizmusban megfigyelt erőteljes jelenlétéhez. Nevezhetjük kognitív rigiditásnak is, a lényeg ugyanaz: kicsit olyan, mintha elvből lenne baja az új ételek megkóstolásával az adott körülmények között.
Szintén klinikai tapasztalat, hogy az ASD-ben is érintett gyerekek esetében sokszor könnyebb eredményt elérni akkor, amikor valami miatt más, új helyzetben vannak. Az otthoni, megszokott környezetben a szülők gyakran azt élik meg, hogy lehetetlen akár a legkisebb változtatást is elérni, de ha például nagyszülőknél, egy barátnál vannak, könnyebben mehet a dolog. Ugyanígy segíthet, ha másik személy, nem a szülő (k) próbálkozik a kóstol(tat)ással. A nagyon „ugyanolyan, megszokott” helyzetekben sokkal nehezebb változást elérni ezeknél a gyerekeknél.
A kutatások alapján is az rajzolódik ki, hogy a szenzoros eltérések és a kognitív rigiditás ugyanolyan fontos mediáló tényezők az ARFID kialakulásában, és valószínűleg egyik sem önmagában, hanem inkább a kettő együtt, egymásra hatva határozza meg aztán a betegség kialakulását, lefolyását, a kezelési lehetőségeket.
Ha bővebben is érdekel a téma, a honlapunkon olvashatsz erről az alábbi linken:
https://www.arfid.demetrovics.hu/about-6
(források: https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/15374416.2020.1738236
https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/15374416.2020.1738236)
