05/03/2025
Tegnap helyi szakemberek meghívására Szegedre utaztam, hogy a Szegedi Nemzeti Színházban megnézzem a Kék Tesla című interaktív (részvételi) drogprevenciós előadást. Ez a darab eredetileg azért készült, hogy a szerhasználattal kapcsolatos dilemmákat feldolgozza középiskolás osztályokkal. Ezúttal felnőttek számára is megtekinthető Szegeden.
Bevallom nektek őszintén, hogy amikor ilyen rendezvényre hívnak, akkor mindig van bennem egy kis félelem. Mert nagyon nehéz egy ilyet jól összerakni: hogy ne legyen túl didaktikus, és mégis, legyen pedagógiai értéke. A drogtémáról szóló darabok, filmek gyakran túl könnyen átmennek felemelt ujjú, moralizáló prédikációkba. Aminek sok értelme nincsen. Vagy ha nem, hát akkor meg túl könnyen normalizálnak egészségtelen magatartásokat is. Ami viszont szintén káros lehet. De azt kell mondjam, hogy a rendezőnek és a színészeknek, Tölgyfa Gergelynek, Kállai Ákosnak, Sziládi Hajnának és Búsi Dávidnak sikerült megtalálni ezt a bizonyos kényes egyensúlyt. Respect! Ez nem egy elrettentő moralitás-játék a gyanútlan fiatalokról, akik belesétálnak "a drog" csapdájába. Meglehetősen életszerűen és realistán ábrázolja a partidrogok (ecstasy) használatát (itt-ott még lehetne persze finomítani a képen). Átadja, hogy mi a jó benne - és mi a rossz benne.
A főszereplő fiatalokat persze nem mondanám átlagos rekreációs használóknak - átcsúsznak a problémás használatba. De ezt sem légüres térben mutatja be a darab, mint sokszor előfordul. Hanem kontextust kapunk hozzá. Hiszen a drogfüggőség soha nem egy egyén, hanem egy közösség - esetünkben, tinédzserek esetében, egy család - működési zavara. És ez a családi működési zavar is bemutatásra kerül. És nem csak bemutatásra: az interaktivitás érvényesül ebben is, a néző maga is szembesítve van kényelmetlen kérdésekkel, amik még engem, a területen dolgozót is zavarba hoznak, ha csak úgy hirtelen nekem szegezik őket. Nemhogy egy kamaszt, aki számára egyenesen megoldhatatlanul tragikus a kérdés: "Hogyan fogadjanak el?" És a színészek szerintem kitűnően adják a zavart, sérült lelkű tiniket. Nem akarok spoilerezni, érdemes megnézni a darabot - ami egyelőre még nem mobilis, de reméljük, idővel majd az ország más részeire is eljut.
Engem ez az előadás is megerősített abban, hogy a drámapedagógia számos kevésbé kihasznált lehetőséget jelent a drogprevencióban/ifjúsági egészségfejlesztésben. Persze ezt eddig tudtam, hiszen a saját családomban ketten is - anyukám és öcsém - drámapedagógiával foglalkoznak. Nagyon ígéretes módszer ez, mivel a drámapedagógiában minden megvan, amit a korszerű prevenciótól elvárunk. Interaktív közösségi folyamat, közös munka, közös játék, és nem pedig puszta információátadás. Alkalmat ad az érzelmi bevonódásra, az érzelmek kifejezésére. A közösségi normák alakítására. A kritikai gondolkodás és önreflexió fejlesztésére. Biztonságos tereket teremt az élmények és érzések kibeszéléséhez. Közösséget fejleszt és szervez. Sok ilyenre lenne még szükség Magyarországon! ❤🙏
