21/01/2026
Kiváló írás, olvassátok! Az emberi testi valódiságáról, tökéletlenül tökéletességéről, öregedésről.
(Igen, a közepén lévő egy sor politika ellenére is tovább. S van 1-2 jó komment is :) )
https://www.facebook.com/share/1FvpkzfkJP/
Na, így az van hogy akt-festőként elég sok meztelen embert látok, és akkor leszögeznék pár dolgot amit sok ember nem tud/akar megérteni.
1) Megvan az a tökéletes gömbölyű feszes női cickó kis falatnyi mellbimbóval? Vágod melyikről beszélek? Ezt a szakmában csak „stripper-titts”-nek hívjuk. Na az a cucc ilyen 1:100’000-hez. Inkább 1:1’000’000. Ugyanis a mellbimbók nem „egyformák”. Hosszban, színben, irányban, érzékenységben brutális a szórás. Ja igen, és a bimbóudvaron vannak azok a kis bumszlik azok nem pattanások, hanem faggyúmirigyek. Kennek, védenek. Nem basztatni kell őket, hanem békén hagyni.
2) *david attenborough hangon* A szeméremtestek világa elképesztően sokféle. Van, akinek a belső ajkak hosszúak, fodrosak, aszimmetrikusak, akár „duplának” tűnnek. Nem hiba, nem rendellenesség. Egyszerűen egy dizájn a sok közül.
3) A pénisz méretre és -forma totális lutri. Rassztól, etnikumtól, testalkattól függetlenül minden kombináció létezik. Hosszú, rövid, vastag, vékony, görbe, egyenes, metélt, körülmetéleneten… Nincs „standard”.
4) A természetben hihetetlenül ritka, szinte elképzelehetetlen a valódi szimmetria. Az axióma az aszimmetria. Mellméret, mellbimbó iránya, ajkak, herék, vállmagasság – a test ritkán tükrözhető pontosan. A tökéletes szimmetria inkább CGI, mint biológia.
5) Amit „furcsaság”-nak gondolunk gyakran csak tapasztalat hiánya. Minél több meztelen testet látsz (nem pornóban, hanem valódi kontextusban), annál kevésbé sokkol bármi. A meztelenségtől való pánik inkább kulturális, mint természetes. Nagyon gyakori beszélgetésem, hgoy szégyenkedve mesél valaki magáról valamit és mondom hogy „ja-ja láttam” amire jön a döbbenet, hgoy „ÚRISTEN AZT HITTEM ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN
6) A test nem IKEA-bútor.
7) Van, aki aktív sz*****is életet él, szeretve van, vágyat él meg tele hegekkel, műtétisebekkel naacsbőrrel, különböző irányba néző bimbókkal, „nem tankönyvi” testtel. A vágy nem a tökéletesség dogmáját követi.
Tök szeretem Michelangelo Dávid szobrát, de nemár… így kell kinéznie egy 13 éves fiúnak? Az a szobor (gyakori hagyomány) több refferencia személyből állt össze. Egy művésznek volt 6-8 modelle. Volt aki után faragta/festete az állat, a mellet a combot. Szóval a tested nem esztétikai projekt. Ha azt hiszed, „el vagy rontva” – szinte biztos, hogy nem. Valószínűbb, hogy egyszerűen ritkán látsz valódi testeket, és túl sok idealizált képet önt rád az algoritmus.
És akkor el is jutunk a befele türemkedet melbimbóknál is szégyeltebb, a váratlan számú heréknél is jobban rejtegetett emberi alapállapotig: az öregedésig.
Bezony, mindneki öregszik. Te, én, Magyar Péter. Mondjuk csóri a kampány óta elég agresszíven.
De az öregedést ma túl gyakran kezeljük hibaként. Valami olyasmiként, amit rejtegetni, javítani, visszatekerni kell. A korosodás szégyenné vált, az idő pedig ellenséggé. Pedig az öregedés nem patológia, hanem tapasztalat. Nem hanyatlás, hanem túlélés.
Van egy nő aki csinált nyugdíj környékén egy Gray Panthers mozgalmat, és kimondta azt, amit sokan nem mertek: az időskor nem betegség, hanem diadal. Azért diadal, mert mindazon túl vagy, ami másokat megállított. Gecim, azért „azt előbb meg kell élni” ahogy öregapám szokta mondani. Sajnos az öregedést körülvevő mítoszok (mizserint az idősek betegek, szellemileg leépülnek, szexmentesek, haszontalanok) nemcsak hamisak, hanem kegyetlenek. A tanulás nem kor kérdése, az intimitás nem jár le egy bizonyos életév után. A tapasztalat nem elavult tudás, hanem koncentrált élet.
Az ageizmus lényege nem az, hogy az idősek kevesebbet tudnak, hanem hogy félünk attól, amit képviselnek: a mulandóságtól. Ezért próbáljuk letagadni az időt diétákkal, kezelésekkel, fiatalságot ígérő illúziókkal. Mintha az öregedés személyes sértés lenne. Pedig nem az. Az öregedés bizonyíték arra, hogy itt vagy. Hogy végigmentél rajta.
Szóval ne féljünk az öregedéstől, az asszimetriától, a tökéeltenségtől. A kontroll csak illúzió, és kérrdés nem az hogyan maradjunk fiatalok. Hanem hogy hogyan merünk teljesek lenni ráncokkal, vággyal, tudással, történetekkel. És bárkivel beszélsz aki jól idősödött, leszáímítva azt hogy a 20-as éveiben nézett ki fizikailag a legjobban… az élete midnen más aspektusában elégedettebb volt a jelenlegi élethelyzetéve.
Az idő nem elvesz. Hozzád ad. És ideje lenne végre nem elrejteni ezt, hanem vállalni, ugyanise az öregedés nem vereség.
Az az, ha nem merünk megöregedni.
