Nagy Márta pszichológus

28/08/2025

21/08/2025

"A jó szó, a mosoly, a kedvesség pénzembe nem került. Az emberben ott szunnyad ez a feneketlen kincsesbánya, amelyből vég nélkül adhatna a másiknak, a családnak, az országnak, a világnak, amellyel egy egészen más tudatszint felé indulhatnának tovább. Eltagadjuk ennek a végtelen kincsesbányának a létét, amikor azt gondoljuk, nem adhatok, nem adhatok, nekem sincs elég. Nemcsak pénzem nincs, gondolatom sincs, szeretetem sincs, humorom sincs, együttérzésem sincs, mosolyogni sem tudok, reményt és hitet adni sem tudok. Eltagadjuk saját gyógyító képességeinket, ha azt kérdezzük, mire menne vele, mi közöm hozzá, mi közöm nekem ahhoz, hogy ott mi történik, mikor itt is annyi a szenvedő?"
(Tisch Ferenc)

19/08/2025

"A szuperérzékenyek látása és a hallása nem feltétlenül élesebb, mint másoké, inkább arról van szó, hogy mélyebben dolgozzuk fel az információkat. Ez a fajta érzékenység számos szituációban előnyt jelent. A kutatások szerint a szuperérzékenyek intuitívabbak, körültekintőbbek és lelkiismeretesebbek (mindig a következményeket latolgatják: 'Mi van, ha nem végzem el?' vagy 'Mi lesz, ha mindenki megszegi a szabályt?'). Jól bánunk a gyerekekkel, az állatokkal és a növényekkel – és bármilyen helyzetben megálljuk a helyünket, amikor arra van szükség, hogy valaki finom jelzéseket vegyen. Erősségünk az aprólékos munka, a hibakeresés, ugyanakkor 'a nagyobb képet' is látjuk magunk előtt, rendszerint tudatosítva a múltbeli történéseket és a valószínűsíthető jövőbeni eredményeket. Gazdag és bonyolult belső életről mesélünk, szokatlan álmokról, aggódunk a társadalmi igazságosságért, és spirituális vagy filozófiai tehetség jeleit mutatjuk. Ha azonban több apró jelzést veszünk, abból az is következhet, hogy jobban zavarnak a durvább, erősebb ingerek. A zaj. A vizuális zűrzavar. A szúrós ruhaanyagok. A furcsa szagok és a már nem egészen friss ételek illata. A hőmérsékleti szélsőségek és mindenfajta hirtelen bekövetkező változás. Az érzelmeket kiváltó helyzetek. A tömeg. Az idegenek. És minthogy mélyebben dolgozzuk fel az információt, hosszabban is rágódunk a kritikán, az elutasításon, az áruláson, a veszteségen és a halálon is. Mit kell még tudni rólunk? Hajlamosabbak vagyunk az allergiás megbetegedésekre, alacsonyabb a fájdalomküszöbünk, érzékenyebben reagálunk a gyógyszerekre, a koffeinre és az alkoholra. Minket általában jobban megvisel az éhség, rendszeresen kell hát ennünk. Ám ezek egyikétől sem vagyunk gyöngébbek – csupán mások. Röviden tehát: az érzékenység számos helyzetben és sok szempontból előnyös, más esetekben viszont nem az. Olyan, mint egy adott szemszínnel születni, vagyis egy hétköznapi vonással, amelyet a népesség bizonyos része örököl, de nem a többség."
(Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve)

11/08/2025

"Sokan hajlamosak úgy gondolkodni, hogy ha valakit nem vertek, nem zaklattak gyermekkorában, kapott enni, és volt tiszta ruhája, akkor neki azzal ki is elégült minden fontos szükséglete. Ha emellett valami hiányzik neki, az azért van, mert 'jó dolgában nem tudja, min szorongjon'. Manapság is három lépésben el lehet oda jutni egy hétköznapi beszélgetésben, hogy a depresszió nem más, mint unatkozás, a szorongás az elkényeztetettség jele, míg az elhízás az önkontrollhiánnyal egyenlő. Azonban jó ideje bebizonyították már, hogy az ember ennél sokkal összetettebb érzelmi és szellemi igényekkel megáldott lény: a negatív élmények elkerülése még nem elegendő számára ahhoz, hogy hatékonyan küzdjön meg a folyamatosan változó fizikai-társas világ kihívásaival, és inspiráló életet éljen.
Ideje kilépnünk abból a polarizált gondolkodásmódból, hogy csak bántalmazott vagy egészséges, jól működő emberek léteznek. Köztük egy egészen széles sávban találkozhatunk olyanokkal is, akik egyik kategóriába sem tartoznak, ám nehézségeik adódnak a tartós és kölcsönösen támogató kapcsolatok kialakításában, az önérvényesítésben, a hatékony megküzdésben és az életvezetésben. Ezek az emberek nem betegek, nem életképtelenek, mindannyian képesek önálló életvitelre és akár kiemelkedő teljesítményre egy vagy több életterületen. Ne becsüljük le a problémáikat, hiszen éppen a gyakori bagatellizálás miatt lesznek ők azok, akik nem kérnek és kapnak hatékony segítséget, emiatt egy életen keresztül cipelve és a kötődési mintáikon keresztül tovább adva a terheiket és a hiányaikat. Hosszú távon ezek a súlyok testi és lelki tünetekben is hírt adnak magukról."
(Dr. Lukács Liza)

06/08/2025

"Amikor hátralépsz az érzelmileg éretlen személlyel fenntartott kapcsolatodból, meglepetten tapasztalhatod, hogy szomorú vagy. Bosszantott a viselkedése, ezért fel sem tűnt: titokban megelégedéssel tölt el, hogy központi szerephez jutsz az életében. Érthetetlen lehet számodra ez a hiányérzet, ha arra számítottál, hogy a határok kijelölése kizárólag megkönnyebbülést fog hozni.
Ne felejtsd el, hogy bár felszabadító érzés újra a magad urának lenni, a hátralépés előre nem látott érzelmi költségekkel járhat, és a régi kapcsolati minták elvesztését is magával hozza. Óhatatlanul űr támad benned, ha már nem a másik személyt helyezed az első helyre. Annak a részednek, amely korábban az érzelmileg éretlen személy kívánságait leste, hirtelen nem marad tennivalója. Az is lehet, hogy korábban fel sem tűnt, mennyire az ő preferenciái körül forog az identitásod és a mindennapi életed.
Amikor eltávolodsz tőle, visszatérhetsz önmagadhoz, de nem biztos, hogy felismered magad! Érthető, ha furcsának találod az új helyzetet, hiszen nem szoktad meg, hogy a saját szükségleteiddel is foglalkozhatsz. Jusson eszedbe, hogy mindannyian nagyon ragaszkodunk a megszokott interakciókhoz, még akkor is, ha azok károsak számunkra. Miután kijelölted a határokat, lehet, hogy ez egy ideig kellemetlen és furcsa lesz, de fogadd el ezt a helyzetet. Idővel egyre természetesebbnek fogod érezni."
( Dr. Lindsay C. Gibson: Leválás az érzelmileg éretlen emberekről)