18/09/2024
Egy kis olvasnivaló🥤📖📚⬇️
Lassan a csapból is az folyik, hogy a gyerekeket fejleszteni kell magzat koruktól minden életkorban, mert különben lemaradnak, nem veszik föl őket a megfelelő iskolába, egyetemre, és akkor jaj, mi lesz.(...)
A kisbaba fejlődéséhez nem kell más, csak optimális környezet.
És itt lehet némi félreértés!
Mit tartottak optimális környezetnek szüleink, nagyszüleink? És mit tartunk mi annak?
Az előző generációk kisbabáit kiságyban tartották, lehetőleg külön szobában. Óvták huzattól, széltől, zajtól, azt tartották róla, hogy minél nagyobb nyugalomra van szüksége. Ha belegondolunk, logikus is lehet, hiszen mit csinál a kisbaba (jó esetben) az első hetekben? Eszik és alszik. Az alváshoz pedig csend kell, sötét és nyugalom – legalábbis egy európai felnőtt biztosan ezt gondolja.
Épp az nem tudatosult senkiben, hogy a baba nem kis felnőtt. Teljesen más a természetes környezete, mint ahogy hibás logikával kitalálták nagyszüleink.
A baba természetes környezete az anyukája. Ha külön szobába, kiságyba teszik, nagyon kevés inger éri. Emiatt vagy méltatlankodik és sír, vagy „visszavonul” és hosszú órákat alszik. Fejlesztő hatások csak a „gondozási feladatok” során érik őt, vagyis amikor pelenkázzák, etetik, fürdetik, vagy játszanak vele. Ha külön szoba és kiságy helyett az anyukájával van, vagy más felnőtt dédelgeti, hordozza naphosszat, akkor folyamatosan érik a fejlődéséhez szükséges természetes ingerek. Ezzel együtt saját maga alakítja ki alvási-ébrenléti ritmusát. Ha nézelődni szeretne, nézelődik, ha aludna inkább, akkor hozzábújik az édesanyjához, és alszik.
A kellő ingerek
De nézzük sorban. Mit lát a hordozott baba? A természetes környezetét, természetes nézőpontból. Sok színt, fényt, kontrasztos dolgokat, és kezdettől jól látja az anyukája arcát. Nem kell neki érdekes, tudományosan kidolgozott babakönyveket vennünk, hiszen minden adott a látás fejlődéséhez.
Mit hall a hordozott baba? Az élet természetes zajait, az emberek beszédét, amíg ébren van. Ám, ha a mamájához bújva elalszik, hallja az ismerős, tompa szívdobogást, ami megnyugtatja. Nem kell zenélő macit venni neki, sem beszélő, tengerzúgást utánzó vagy szívhangot lejátszó készüléket.
Mit érez a hordozott baba? Az anyukája puhaságát, melegét, a kendő biztonságos ölelését, az külső hőmérséklet változásait. Folyamatosan tanulja, milyen az emberi környezet, miközben tökéletesen biztonságban érzi magát.
Nagyon fontos a mozgás élménye. A hordozó szülő mozgása által a baba is mozog. Ezért az izmait szinte mindig használja: finoman követi a hordozó felnőtt mozdulatait, folyamatosan egyensúlyban tartja magát, ettől erősödik, fejlődik. Eközben a belső fül egyensúlyérzékelő szerve rengeteg ingert kap, és – érdekes módon – ez nagyon sokat segít abban, hogy az idegrendszer különböző részei jól együtt tudjanak működni. Könnyebb lesz számára a különböző érzések, érzetek integrálása, kisebb lesz az esélye arra, hogy figyelemzavarossá, hiperaktívvá, részképesség-zavarossá váljon.
A babát tehát éppen a babahordozással fejleszted, miközben nem csinálsz valójában semmit. Nem veszel fejlesztő játékokat, nem tanítgatod semmire, nem gyakorolsz vele semmit, „csak” vagytok, együtt, harmóniában. Ő meg szépen „fejlesztődik” magától.
Sződy Judit, pszichológus és szoptatási tanácsadó
