18/01/2026
Mindig azt mondják, hogy ha túl stresszes az életed, legyen egy hobbid. Csakhogy én évekig rosszul gondolkodtam a hobbikról! 🫣
A hobbi hallatán mindig azok a futók jutottak az eszembe, akik egy sima vasárnap délután kimennek futni egy maratont, majd lefutnak még egyet.
Vagy azok, akik hobbiból a Vörös-tengerhez járnak búvárkodni.
És azok, akik középkori jelmezeket varrnak turkálóból szerzett anyagokból. 🪡👗
Akármelyikre gondoltam, mindig azt éreztem, hogy a hobbi valami véresen komoly dolog, amit vagy teljes odaadással csinál az ember, vagy sehogy.
Épp emiatt sokáig azt gondoltam magamról, hogy nincs valódi hobbim… mígnem egyszer azt mondta nekem valaki, hogy az az igazi hobbi, amit színtiszta örömből csinálunk, nem pedig valamilyen haszonért cserébe.
Nem azért, mert abból pénz tudunk keresni; nem is azért, mert kapunk érte egy érmet; és nem azért, hogy mások megcsodálhassák az alkotásunkat.
Ez a gondolat teljesen új fényben tüntette fel előttem a hobbikat. Valami átkattant bennem, és rájöttem, hogy rengeteg dolgot szeretek csinálni “csak úgy”. Egyiknek sincs különösebb haszna azon kívül, hogy jól érzem magam a tevékenység közben. Sőt, több olyan tevékenységet is végzek, aminek igazából az égvilágon semmilyen haszna sincs azon kívül, hogy jó érzés csinálni.
Például szeretek matricákat ragasztgatni a naplómba. Teljesen átszellemülök a 9 éves énembe, aki a Lutra albumba gyűjtötte az állatos matricákat. Amikor van egy szabad órám, ugyanazzal a gyermeki örömmel, mosolyogva ragasztgatok.
És ami a legfontosabb: közben töltődöm.
Az, hogy két saját vállalkozást is vezetek, időnként rendkívül stresszes tud lenni, ezt a stresszt pedig nem cukorral, alkohollal vagy agyrohasztó görgetéssel akarom oldani.
Inkább olyan tevékenységet végzek, amiben teljesen el tudok merülni, legyen az akár tereprollerezés, célbalövés, kertészkedés vagy firkálgatás.
Ezek közben teljesen flow-állapotba tudok kerülni, és megszűnik a külvilág. Nem rágódom a múlton és nem aggódom a holnap problémái miatt. Csak arra figyelek, ami ott van előttem; a jelenben vagyok.
A flow-élmény dopamint és endorfint termel, az agyam pedig átáll a túlélő állapotból az alkotó üzemmódba. Az egóm észrevétlenül elhalkul, és nem agyalok azon, hogy elég jó-e az, amit csinálok. Nincs rajtam teljesítménykényszer, hisz nincs tétje annak, amit csinálok. (Senki sem fogja azt mondani, hogy nem ragasztom elég jól a matricákat. 🤣)
És a legjobb, hogy egyik tevékenység közben sincs nálam a telefon. Mind analóg, 90-es évekbeli hobbi! (Hjajj, visszasírom azokat az időket…)
Szóval idén úgy döntöttem, többször akarok flow-ba kerülni. Hetente 2-3 idősávot kihúzok a naptáramban, és valamelyik hobbimmal foglalkozom, hogy ezáltal csökkentsem az állandó stressz érzését.
Neked van olyan hobbid, amiből semmiféle hasznod sincs, mégis imádod csinálni? Hajlandó lennél szándékosan kihúzni rá heti 2-3 alkalmat, hogy ezzel foglalkozz, és hogy ezáltal csökkentsd a stressz-szinted?
