19/05/2026
Szeretni, a legfájdalmasabb, és egyben legcsodásabb dolog a világon.
Az igazi szeretésből végül mindig a csoda marad meg, és ez a lényeg.
Szerintem az életünk legnagyobb leckéje az elengedés.
Elfogadni amiről azt hisszük, hogy képtelenség, és sajgó lélekkel vhogy még is rátalálni magunkban a hálára.
Nem azt kiabálni, hogy nincs igazság, hanem csöndben azt suttogni KÖSZÖNÖM.
És ahogy a lelked , ugyan úgy a tested is tanítanod kell!!
Mert a fájas a gyász, a bánat, a félelem, minden ami nehéz a szívednek, ott lapul az izmaidban, a szöveteidben keményedik, és egyre több torz mozdulatra kényszerít.
Ha, ezt tudod, elfogadod, és szeretettel, türelemmel feloldod a testetből, akkor könnyül a lelked is.
Állsz a szőnyegeden, mozdulsz, lélegzel, NAGYON LASSAN. És megengeded, hogy feszüljön, hogy szorítson, hogy fájjon.
Es amikor megérkezik a megengedés, akkor kienged a szorítas is.
Csak állj a szőnyegedre, ahogy én is ezt teszem most. Mert az egyetlen hely a világomban, ahol SOHA nem ért még semmilyen bántás, ahol mindig azt érzhettem, amit, és ahol soha nem.kell semmit megmagyaráznom.
Hányszor de hányszor éreztem, hogy csak rohannék El innen, felfoghatatlan messze.
Meg is tettem sokszor.
De egy valami akkor is velem volt.
A matracom a vállamon, és a hála...
Hogy a lélegzetem a mozdulatom, a lelkem
nem hagy cserben!!
Új helyre érkeztünk...
Te is, én is.
De az életünk közös 10 éve, milliárdnyi nanoszekunduma, vezetett, formált, és mesés nyomokat hagyott az emlékezetünkbe.
Onnantól, hogy csuromvizesen beengedtelek a házba, pedig nem akartalak.
Az utolsó éjszakáig amig még oda toltad az orrodat az enyémhez, amíg ott szuszogtunk veled a sötétben.
Boldog átkelést cica🩵🧿🩵