16/07/2025
Amikor válás után a gyerek hol az egyik, hol a másik szülőnél él, akkor gyakori jelenség, hogy lojalitás konfliktust él át. Amikor apától hazaér anyához, akkor a szülő mindig megkérdezi, hogy mi történt vele, amíg nem voltak együtt. Ilyenkor a gyerek gyakran nem meri elmondani, hogy mi volt számára megterhelő a másik helyen.
Például, ha apa új barátnője olyat főzött, amit ő nem szeretett, vagy anya új barátja csúnyán szólt rá, netán éppen anya nem kapcsolódott hozzá kellő mértékben az elmúlt alkalommal, akkor ezt azért nehéz elmondania a másik szülőnek, mert a gyerek a válás után sokszor még kamasz korában is arról ábrándozik, hogy anya és apa egy pár lesz, tehát a lelkében mindkét szülőhöz lojális akar lenni.
Gyakori hiba, hogy válás után a szülők bűntudattól szenvednek, és mindent elkövetnek hogy a gyereknek ne legyen változás az életében.
Egyszer láttam egy IKEA reklámot, amiben apuka elviszi magához a gyermekét az anyától. A reklámfilm részletesen megmutatja a gyerekszobát, a csodaszép berendezését, az ágyat, polcokat, szekrényt, és az íróasztalt a színes ceruzákkal, valamjnt a kis mágnestáblát a sarokban. Amikor hazaérnek apához, akkor kitárul az ajtó, és 'tadam'....pont egy ugyanilyen szobába ér haza a gyerek, ahol ugyanazok az IKEA bútorok pont ugyanúgy voltak elhelyezve, mint anyánál, sőt, még a színesceruzák is pont ott voltak, ahol a másik helyen.
Amikor ezt a reklámot láttam, akkor arra gondoltam, hogy szegény gyerek, milyen skizofrén állapot lehet a számára az, hogy apánál ugyanúgy néz ki a szobája, mint anyánál. Ezek a szülők mindent elkövettek annak érdekében, hogy a gyerek ne érzékelje a válást.
Azt gondolom, hogy szülőként törekedni kell arra, hogy mindkét helyen egy, a szülő számára önazonos élet és egy állandó, új szokásrendszer alakuljon ki, figyelembe véve a gyermek igényeit. Egyáltalán nem baj, ha a két szülő másként él, és a két helyen más kultúra alakul ki.
A gyereknek a válásnál az a legnagyobb feladata, hogy megtanulja mindkét helyen, hogy hogyan tudja jól érezni magát. Ehhez viszont olyan szülőkre van szüksége, akik kapcsolódnak hozzá, akik megértik őt, akik önazonosan élnek, természetesen a gyermek szükségleteit figyelembe véve, és akiknek bátran el lehet mondani azt, hogy mi volt nekem a másik szülőnél nehéz ezen a hétvégén.
Olyan szülőkre van szüksége, akik nem játszmásznak, hanem biztonságosan, megértően és érzelmileg megtartó módon viselkednek a gyerekkel. Abban segítik őt, hogy megértsék, mi okozott rossz érzést neki, és megerősítsék a gyereket abban, hogy a másik szülővel közösen nyugvó pontra fogják helyezni a problémát.
Fontos, hogy még akkor se uszítsuk a gyereket az ex társunk ellen, ha valami súlyos dolog történt. Inkább megoldásokat adjunk a gyermek kezébe. Minden problémánkat négyszemközt beszéljük meg az volt társunkkal, hiszen ellenkező esetben a gyerek átéli a lojalitáskonfliktust, ami arról szól, hogy melyik szülő felé tegyen igazságot a lelkében. Pedig számára mindkét szülő fontos, mert mindkettejükre szüksége van. Éppen ezért nagyon nehéz számára az a szituáció, hogy az egyik szülő a jó szülő, a másik pedig a rossz.
