06/09/2025
✨ Ma megtartottam a szemináriumot.
Én olyan boldog vagyok, hogy meg tudtam csinálni – és hogy volt kinek. Praktikus lépéseket akartam adni, és erőt. Tudom, hogy sikerült. 💙
Kis csapatom: kezdjétek el. Meg tudjátok csinálni. De ehhez el kell kezdeni!
És neked, kedves Olvasó, hadd adjak egy gondolatot:
Időnként nehéz, nagyon. És kételkedünk, ami rendben van. És van, amikor nem gyógyulunk meg, és ez fájhat ami valós és rossz. Nagyon, nagyon.
Megosztom azt, ami, ami nekem ilyenkor hatalmas segítség: egyetlen dolgot fogadtam meg az utam során, azt, hogy bármit is hoz az élet – fél év, kettő, vagy tizenkettő –, olyan emléket hagyok hátra, a két fiamnak, amire bármikor támaszkodhatnak. Hogy azt mondhassák: „ez volt a mi édesanyánk." Ami olyan erőt adhat nekik, amit talán mások 100 együtt töltött év alatt sem tudnak.
És én tudom, hogy sok ilyen apa, anya, nagyszülő, bagybácsi, barát van. Akik lehet hamarabb mennek, de olyat adnak, amire mindig lehet támaszkodni. És ez pont elég. Nem kell többet tenni.
Őszinte szeretettel.
K.
