05/11/2022
Igen, kedves hölgyek, urak, a mozgás maga az élet.
Azonos véleményemet fogalmazta meg kolléganő, Dr. Mód Gabriella.
💬A fájdalomról
============
Fiatal éveinkben természetes a mozgás öröme, gondolkodás nélkül leugrunk a harmadik lépcsőfokról, könnyen egyensúlyban maradunk, ha véletlenül megbotlunk, rugalmasak az izmaink, ízületeink, könnyen kiheverünk egy esetleges sérülést. Jól alszunk, reggel pedig minden nehézség nélkül nekivágunk a napnak.
Ahogy mennek az évek, alattomosan változik minden, úszunk lefelé az árral. Csökken az izomzat tömege, helyét zsírszövet veszi át, csökken a csontozat sűrűsége, így sokkal könnyebben törik, illetve beroppan. Az ízületekben kopásos folyamatok indulnak el, ami állandó fájdalommal, a mozgástartomány jelentős beszűkülésével jár. Akár minden mozdulat fájdalommal járhat, romlik az alvás is. A folyamatot csak lassítani lehet, úszni szemben az árral. Hiába hosszú az élet, még ha a többi betegség elkerül is minket, ha állandó fájdalmak gyötörnek bennünket, jelentős életminőség-romlás következik be, szinte mindenről le kell mondanunk, amit addig szerettünk. A “fájdalmas mozgás, kevesebb mozgás, még fájdalmasabb mozgás” ördögi köre alakul ki.
Mégis mit tehetünk, ha idősebb korban is jól akarjuk érezni magunkat?
Az első és legfontosabb: “A mozgás az élet” . A rendszeres tréning nagy áldozatnak tűnhet a rohanó hétköznapokban, és fiatalon talán nem
is tudjuk, mennyire fontos az erre szánt idő, hogy a fiatalon befektetett energiák többszörösen megtérülnek később. Olyan csontozat, izomzat, keringés alakul ki, amiből ha veszítünk is később, sokkal több marad. A mozgás (nem mellékesen) csökkenti a krónikus stressz kedvezőtlen hatásait, javítja a szellemi funkciókat, csökkenti a demencia kockázatát, javítja a hangulatot.
A másik, a fájdalom-mentes élet kérdése.
Tudnunk kell, hogy a FÁJDALOM nem egy homogén tünetcsoport.
2 típusa viszonylag jól ismert.
Az első takarja a fájdalom klasszikus definícióját. Vagyis ha bármilyen szöveti sérülés van (bőrön vagy a zsigerekben), az fáj. Ez egy abszolút hasznos jelzés a szervezet részéről, hogy tudniillik baj van, amit meg kell gyógyítani. És ennek a fájdalomnak a kezelése a fájdalmat okozó betegség meggyógyítása, gyógyszerrel, vagy műtéttel.
A második az úgynevezett idegi fájdalom, ahol nem szöveti sérülés, hanem egy ideg, vagy egy idegfonat bántalma (pl. egy porckorong sérv nyomása általi idegi károsodás, vagy ideggyulladás) okozza a fájdalmat, ami jellegzetesen rendkívül erős, szinte áramütés-szerű, mardosó, csontig hatoló. Gyakran kíséri zsibbadás, izomgörcs. Ez a fájdalom általában a szokásos fájdalomcsillapítókra nem reagál, bizonyos központi idegrendszerre ható szerek (pl. epilepszia elleni gyógyszerek) lehetnek hatásosak kiegészítve az ideg regenerációját segítő B-1 vitaminnal, illetve izomlazítókkal. Súlyos esetben itt is műtét lehet szükséges.
A harmadik, sokkal kevésbé ismert, de legtöbb keserűséget okozó fájdalom maga az önálló életre kelt “fájdalom betegség”, a krónikus fájdalom szindróma. (A név megtévesztő, mert nem csak krónikus, vagyis 3 hónapnál régebb óta fennálló formája, hanem a primeren ebbe a csoportba tartozóan induló fájdalom is ismert). Ebben az esetben nincs a fájdalom mértékét indokló szöveti károsodás, vagy idegi károsodás. Háttere pontosan nem ismert, de valószínű, hogy az agy kóros inger-feldolgozása okozhatja. És a lényeg: hogy alakul ki ez a kóros fajdalom-érzet? Az extrém pszichés terhelés, a hajszolt életmód, a krónikus fáradság, kimerültség, feszült, szorongó lelkiállapot stb. oda vezet, hogy az egyén menekülne a problémák elől, de nem tud, és egyik reggel arra ébred, hogy meg se tud mozdulni, olyan fájdalma van pl. a derekában..Ha a beteg nem változtat életmódján, az akut fájdalom nem szűnik meg,szinte állandósul. Vagy akár vándorol egyik ízületből a másikba, nem titkán “mindene fáj”. Mindezek mögött lényegi szervi eltérések nem mutathatók ki. Ennek a fájdalom típusnak a kezelése a legnehezebb. Itt nincs “csoda gyógyszer”, amit csak beveszünk és futunk tovább a dolgunkra. Illetve nincs olyan műtét, ami megoldja.(Persze a tapasztalatom az, ha egy beteg kellő kitartással keres, előbb utóbb fog találni olyan ideg-, vagy ortopéd sebészt, aki megoperálja, csak épp a panaszai nem fognak megszűnni). Ha már felismerjük azt, hogy a fájdalom megszüntetése ebben az esetben egész más kezelést igényel, és leginkább rajtunk múlik életmódunk megváltoztatásával, már félig megnyertük a csatát. Kövessük orvosunk tanácsait, maximális bizalommal és hittel legyünk feléje, hogy ki tud vezetni minket (persze némi gyógyszeres rásegítéssel) ebből a reménytelennek tűnő helyzetből, hogy újra megtaláljuk egykori énünket.
Mindenkinek fájdalommentes, szép napokat kívánok! 🍁☀️🍂
Dr. MG
