15/09/2025
Ezek az igazi feltételek.
Oviból kalandpark, norvég módra
Magyarországon az ovi sokszor inkább túlélőtábor. 25 gyerek, három felnőtt, akik hősiesen próbálnak tűzet oltani. Az egyik öltöztet, a másik orrot töröl, a harmadik közben próbal tovább osztódni, hogy odafigyeljen a többi 20-ra.
Norvégiában? Három gyerekre jut egy felnőtt. Három! Itt tényleg van idő arra, hogy valaki végignézze, sikerül-e bekötni a bakancsot, vagy hogy adjon egy pacsit annak, aki most mer először felmászni a nagy mászókára.
És a csoportbontás? Hát, az nincs. Vagy legalábbis nem annyira fix, mint otthon. Sokkal jellemzőbbek a vegyes csoportok. (3-6 évesek vannak legtöbbször együtt, a baba korúakat általában külön csoportba teszik) Itt az egyéves a négyévessel homokozik, a hatéves meg gyakorolja, milyen nagytesónak lenni. Ez tényleg olyan, mint egy mini társadalom, ahol mindenki tanul valamit a másiktól. Az egyévesek teljesen természetesen indulnak oviba. Senki nem borul ki, hogy túl kicsi még ehhez.
Az is teljesen átlagos dolog itt, hogy nem egy óvónéni viszi végig a csoportot. A gyerekek váltanak, új felnőtteket kapnak, de persze nem teljesen idegent. Van ugyanis heti egy felnőtt csere nap, így mindenki mindenkit ismer. Az udvaron meg teljesen mindegy, melyik csoporthoz tartozol, minden felnőtt minden gyerekre figyel, játszik vele.
Nagy kedvencem, hogy az óvóbácsi itt nem fura jelenség, hanem teljesen normális. Körülbelül 30–70 az arány az óvónénik javára, de az a 30% nagyon is látszik. És hidd el, baromi jó, amikor a gyereked meséli, hogy az óvóbácsival hógolyóztak, vagy hogy ő a legjobb fociban.
Egyszer amikor megérkezünk a lányokért az oviba, mit látok? Sor áll az egyik kedvenc óvóbácsi előtt. Nem azért, mert osztogatott valamit, hanem mert mindenkit feldobált a levegőbe, sorban, mint egy mini vidámpark attrakció. És a gyerekek imádták, persze.
Magyar szemmel eleinte furán néztem, most inkább az lenne fura, ha nem lenne.
Még egy extra. A felnőttek tényleg játszanak a gyerekekkel. Nem a kávésbögrét markolásszák a sarokban, hanem csúszdáznak, birkóznak a hóban, és sarat dagasztanak a gyerekekkel.
Szóval, ha otthon az ovi néha túlélőtábor, itt inkább szabadtéri kalandpark.
És hidd el, itt nem attól menő egy óvoda, hogy hány új játék van bent. Hanem attól, hogy hány kiló sarat cipel haza egy gyerek a csizmáján.
(A képen az ovi saját üvegháza :) a gyerekek tényleg mindenben részt vesznek. )
-Egy anya a sarkvidékről-