12/01/2026
Egyetértek a kolleginaval🙂
Nemrég olvastam egy gyógypedagógus csoportban egy kérdést, miszerint a Bárczin valóban túl sok-e a (felesleges) elmélet és kevés a gyakorlat és, hogy melyik főiskolára érdemes menni?
Azt gondolom, hogy valóban ijesztő lehet első ránézésre az elméleti anyag mennyisége. Tekintettel arra, hogy a gyógypedagógia sok különböző tudományterület határán áll, nyilván minden tudományterület elméletéből el kell sajátítani valamennyit. A főiskolán alapismereteket szerzel pszichológiából, nyelvészetből, anatómiából, szociológiából, szakos anatómiából, gyógypedagógiából, gyógypedagógiai pszichológiából, és később minden a szakodhoz szükséges elméletből. Külön öröm számomra (ennyi év távlatából is), hogy kezdetben minden félévben voltak olyan kötelező tantárgyak, melyek során az önismeretre helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Ezek mindig nagyon inspiráló, érdekes és kreatív alkalmak voltak. Ezeken az órákon tisztába kerülhettél önmagaddal, kiélhetted a kreativitásod.
És, hogy miért van erre szükség? Hogyan is dolgozhatna valaki fogyatékos személyekkel és azok családjaival, ha például nem tudja megfogalmazni magának és a környezetének, hogy miért ezt a szakmát választotta?
Sajnos vagy nem sajnos, de ezek olyan ismeretek, amiket egészen egyszerűen nem lehet (nem szabadna) megspórolni. Az ezen társtudományok elméletei adják az alapját a későbbi gyakorlatnak (ami véleményem szerint egyáltalán nem mondható kevésnek a főiskolán). Valamint ezek összessége és a gyakorlatok együttesen alakítják ki azt a gyógypedagógiai attitűdöt, ami elengedhetetlen a munka során.
Hogyan dolgozol egy általános pösze gyerekkel, ha nem tudod, miért beszél úgy, ahogy? Hogyan ismered fel a nyelvlökéses nyelést, ha nem tudod milyen formái vannak? Hogyan fejleszted a nyelvet, ha nem tudod, milyen szintjein kell beavatkozni? Hogyan fejlesztesz hangot, ha nem tudod, hol kell képezni és milyen módon? Honnan tudod, milyen más szakemberhez kell küldeni a gyermeket, ha nem ismersz fel egy szorongást, vagy egy esetleges fül-orr-gégészeti problémát?
Fontos megérteni, hogy ez egy segítő szakma, ami felelősséggel jár. És ahhoz, hogy jól tudjál segíteni, nem megúszható sem az elmélet elsajátítása, sem pedig a gyakorlati munka. Sőt! Mondok egy meredeket, sokszor plussz munkára is szükség van...
De!
Abszolút megéri. Ha a kezdeti nehézségeken átrágod magad, már egy csomó érdekes és izgalmas dologgal fogsz találkozni. Csak bíztatni tudok mindenkit, akit érdekel a gyp, hogy ne adja fel, csinálja! Fantasztikus és egyedülálló szakma ez, hiszen a "segítségnyújtás is lehet szenvedély..."!
