17/07/2025
“Többé nem kérek bocsánatot azért, aki vagyok”
Egész életemben ebben éltem:
- Legyél már végre önmagad!
- ok.
- DE NE ENNYIRE!!!! HÜLYE VAGY?!?!?!?!
Lévén, hogy bennem úgy él a Világ és a Mindenség, mint egy végtelen, önhasonlóságon alapuló, rekurzív, multidimenzionlális fraktálrendszer (na ez pl gátlástalanul én voltam) kb biztos vagyok benne, hogy a Végzetünk, azaz egyes életeink, amik VÉGESek a SORSunk láncán, valószínűnek tartom, hogy hoztam ezt az ufóságot.
Szóval benne vagyok ebben az érzésben magamtól is rendesen.
És egy egész életet töltöttem azzal, hogy nagyjából minden szavamért, tettemért és tulajdonságomért bocsánatot kértem.
És valószínűleg ebben fáradtam el.
Hogy próbáltam olyan lenni, amiről azt gondoltam, hogy majd szeretik.
Mert “ezt a masculint nem lehet ilyen feminin módon.”
Mert “ezt az erőt nem lehet ezzel az érzékenységgel.”
Mert “ilyen nincs”.
Mert “el kell döntened, mit választasz!”
És mi van, ha nem is az van, hogy nem akarok dönteni, hanem nem tudok.
És nem azért nem, mert döntésképtelen vagyok, hanem mert úgy érzem magam, mintha a sasnak azt mondanák, hogy most kurvagyorsan döntse el, hogy járni akar vagy repülni…
Nem tudom eldönteni.
Mert nem tudom a jobb, vagy a bal kezemet választani.
Mert nem tudok klasszikus és rock zene között választani.
Így nem tudok az érzékenységem és az erőm, a férfiasságom és a már-már nőies lágyságom és hajlíthatóságom, mélységem, a szomorúságom, az ösztönösségem és a gyermeki rácsodálkozásom, a sírásom és a dühöm közt dönteni.
És azt hiszem, eleget taposott az élet és főleg Sz emberek, hogy ki merjem mondani:
Már nem is akarok.
Mert nem egyik, vagy másik Balázs az igazi és autentikus. Hanem az összes.
És az, hogy ugyanúgy vagyok Lóci, mint Thor, hogy ugyanannyira vagyok érzékeny színész, mint a szeretteiért küzdő harcos, az nem baj.
Hogy más törvények mentén vagyok bekötve, mint a jelenlegi világ sem baj.
Akkor sem, ha egész életemben azt hittem, hogy az.
És itt fontosnak érzem megjegyezni, hogy azért érzem, hogy nem baj, mert bár nagyon “sokszor jobb lett volna lenni rossznak”…:
Nem menne, hogy önös érdekből bántsak. Egyáltalán nem.
Szóval nem érzem, hogy “engem így és ÍGY TÖKÉLETESNEK teremtett az Isten.”
Rengeteg a fejlődni valóm.
De többé nem kérek bocsánatot azért, aki vagyok.
Kihozom magamból és az Életből a lehető legjobbat, amit tudok.
Egyszerűen, tisztán, tiszta szívvel.
Ha hasonlót érzel, vagy hordozol:
Nem, nem vagy ELCSESZVE.
Amíg nem a világon akarod elverni, ami neked fáj, nincs baj.
Van Remény.
Megtalálom.
És ha én meg tudom, te is meg tudod.
