27/01/2019
Egyedüllét – magány
Sokan sokszor sokféleképpen keverik a két fogalmat. Az általános tévhit szerint csak az lehet magányos, aki egyedül van. Pedig aki átmenetileg egyedül van, nem feltétlenül magányos. Ugyanakkor társaságban és egy népes családban, vagy egy zajos baráti társaságban is lehet valaki végtelenül magányos. Házasságban, vagy összejövetelen… És ismerek olyat is, aki állandóan “pörög”, körbeveszi magát emberekkel, szerinte barátokal, de valójában csodálókkal, ugyanakkor valójában mérhetetlenül magányos. Pont ezért is van szüksége a látszólagos megoldásokra.
Ugyanis a magánynak, mint érzetnek, semmi köze ahhoz, hogy hány ember vesz körül. Sőt mi több, a magányos ember egyik legfontosabb ismertetőjele, hogy képtelen egyedül maradni.
Az, aki tényleg magányos, annak fokozottan szüksége van külső ingerekre. Állandóan jön-megy, rettenetesen elfoglalt, minden perce be van osztva, látszólag nélküle megáll az élet. És természetesen saját fontosságáról hírt is ad a megfelelő közösségi oldalakon...
Fontos, hogy tudd: az egyedüllét nem feltétlenül magány. Egyedül lenni annyi, mint lehetőséget kapni arra, hogy felfedezd: megvan benned minden, amire boldogságodhoz szükséged van. Hogy nem egy másik emberhez képest vagy valamilyen, érzelmi állapotod nem mások hangulatának és tevékenységének függvénye.
Az egyedüllét esély, hogy közelebbi ismeretséget köss valódi önmagaddal, és az így szerzett új élmények birtokában tisztábban lásd, merre van az előre, mire vágysz igazán. Aki egyedül van ráébredhet önmaga sokszínűségére. Az egyedüllétnek az a szerepe, ereje, hogy magadra maradsz a gondolataiddal, és ismerkedsz magaddal. Kipihenheted magadat, és azzal foglalkozhatsz, amit igazán szeretsz.
Az egyedüllét csodálatos és pótolhatatlan ajándéka, hogy időt és teret hagy önmagad megismerésére és nemesítésére. Rutinos önpusztítók indulhatnak társas magányból. Ebben az esetben nem tisztázza a helyzetét, hanem mosolyog akkor is, amikor üvöltve szeretne törni-zúzni. Legbiztosabb táptalaja a különböző pszichológiai zavaroknak.
A magány pedig időnként rád törhet az életetben, főleg veszteségek után: szakítás, barátság megszakadása, iskolaváltás, költözés, közeli szeretted elvesztése. Ahhoz hogy újra felépítsd magadat, egyedüllétre van szükség, majd fokozatosan nyitni kell a világ felé, és társaságba merészkedni, ahol jól érezheted magad. Baj akkor van, ha az elszakadás krónikussá válik. Nem mozdulsz ki, visszavonulsz az online világ – egyébként hamis és hazug - védőburkába. Ez könnyen alkoholizmusba, depresszióba csaphat át, ezért mielőbb szakember segítségét kell kérni. A krónikus magány – a befordulás és társas élet hiánya miatt is – az évek számát is megnyirbálja. Szív- és keringési panaszokkal nehezíti meg a hétköznapokat. Nem véletlenül szólnak kutatások százai arról, hogy a barátoknak milyen fontos szerepük van az életetekben. A magányos emberek ráadásul szeretik titkolni, hogy azok, a külvilág ugyanis hajlamos tévesen azt gondolni, hogy magányos csak az lehet, aki lúzer, aki nem sziporkázik, aki nem elég intelligens. Tévedés. Bárki könnyen magányossá válhat, aki nehéz időszakot tud maga mögött, vagy aki nincs rendben önmagával, kevés az önbizalma, feldolgozatlan problémái vannak.
Keress társaságot, keress tartalmas kapcsolatokat, és ha másképp nem megy, keress szakembert, aki segít továbblépni!