10/04/2026
Honnan lehet sejteni, hogy elkerülő kötődésed van?
Én így szoktam a legkönnyebben szemléltetni:
Néha csak úgy elfutnál. Szó szerint. Nem azért, mert nem szereted a gyerekeidet, hanem mert néha olyan fojtogatónak érzed a közelségüket, hogy szinte megfulladsz.
Amikor tapadnak rád, amikor sírnak, amikor túl sok az egész te meg csak azt érzed, hogy belül megkeményedsz, lefagysz, és legszívesebben rá csuknád az ajtót az egész cirkuszra...
Aztán jön a bűntudat:miért nem tudok melegebb lenni? Miért látom őket „nyűgösnek” vagy „drámázónak”, amikor csak rám van szükségük?
A helyzet az, hogy ez azért van mert valószínűleg te is így nőttél fel.
Ha gyerekként azt tanultad meg, hogy az érzelmeid tehernek számítanak, vagy hogy a szüleid nem tudnak mit kezdeni a sírásoddal, akkor kifejlesztettél egy szuperképességet: a távolságtartást.
Megtanultad, hogy egyedül is megoldod. Hogy nem kellenek az érzelmek, a logika sokkal biztonságosabb.
„Én is kaptam pofonokat, mégis jól vagyok” – mondogatják sokan maguknak, miközben valójában nem is emlékeznek a gyerekkorunk felére, és a testünkben lévő feszültséggel sem tudunk mit kezdeni.
Röviden ez az elkerülő kötődés.
További jelek:
➡️Nehezen bírod, ha a gyereked sebezhető vagy „gyenge”.
➡️Akkor érzed normálisnak a működést, ha mindenki „önálló” (akár már két évesen is).
➡️Ha nagy érzelmek jönnek, te menekülsz a munkába, a feladatokba, vagy csak simán érzelmileg kikapcsolsz.
A gyereked pedig érzi ezt az üvegfalat. Lehet, hogy ő is visszahúzódik majd, vagy épp ellenkezőleg: extrém módon próbál kapaszkodni beléd, ami téged még inkább a távolságtartás felé lök.
Ez a mintázat nem a sorsod. Ez egy régi túlélési stratégia, amit az idegrendszered tanult meg és amit éppen ezért át is lehet írni. Meg lehet tanulni újra érezni és kapcsolódni.❤️ ̈nismeret
