19/11/2025
“Képzeld el a napomat az oviban/iskolában… tele vagyok ingerekkel, hangzavarral, szabályokkal, várakozásokkal, megfeleléssel.
Amikor végre hazaérek, a fejem még kavarog, a testem fáradt, és csak egy kis nyugalomra vágyom.
Ha azonnal kérdezni kezdesz: “Mi volt az oviban?” / “Milyen volt az iskola?”, sokszor csak nézek és azt mondom: “Semmi különös”, mert még nem tudom szavakba önteni azt a sok mindent, ami történt.
De, ha a szülő finoman, játékosan közelít:
- “Mi volt ma a legviccesebb dolog, ami veled történt?”
- “Van valami, amit megmutatnál vagy elmondanál?”
- “Rajzoljuk le együtt, hogy telt a napod!”
- „Mi történt ma, amin nagyon nevettél?”
- „Volt valami, ami furcsa vagy érdekes volt számodra?”
- “Mit építettél ma a homokozóban? Mit játszottatok az udvaron?”
…akkor könnyebb lesz nekem is megnyílni. Érzem, hogy figyelnek rám, és nem kell azonnal mindent elmondanom. Így a beszélgetés nem teher, hanem valódi kapcsolódás, és én is nyugodtabban tudok megosztani dolgokat.”
Fontos azonban figyelni az időzítésre is: közvetlenül hazaérkezéskor, vagy amikor kilép az ovi/iskola ajtaján sok gyerek még annyira a nap eseményeinek hatása alatt van, hogy a kérdések fárasztóak lehetnek. Ilyenkor érdemes rövid, játékos formában, vagy csak hallgatva, néha egy-egy könnyed kérdéssel kezdeni, és hagyni, hogy a gyerek maga nyíljon meg fokozatosan. Ezzel elkerülhető, hogy a beszélgetés teher legyen, és ő valóban úgy érezze: figyelnek rá és meghallgatják.
Amikor mesél, ne szakítsd félbe, ne javítsd ki. A figyelmed a legnagyobb kincs a számára.
Ha minden nap van egy kis rituálé, amikor mesélhet, ez hamar hozzászoktatja a gyereket, hogy a történetek megosztása természetes és egy idő után saját magától fogja megosztani az élményeit, érzéseit, kérdéseit.
-Berta S. Bernadett
