Feelmebetter - Családállítás, Párkapcsolat, Meseterápia

23/09/2025

Kapcsolatban sérülünk, kapcsolatban gyógyulunk

Mindannyian hordozunk sebeket, sérüléseket.
Van, aki transzgenerációs traumákat cipel, vagy gyermekkori elhanyagolást élt meg, van, aki korábbi kapcsolataiban szenvedett el súlyos fizikai és/vagy érzelmi bántalmazást.

így kerülünk bele egy új kapcsolatba: a saját történeteinkkel, hiányainkkal, feldolgozatlan sérüléseinkkel.
Itt nem arról van szó, hogy van a „sebzett fél” és a „megmentő partner”, hiszen a legtöbb esetben mindketten hordozunk valamit, amitől óvatosabbak, bizalmatlanabbak, vagy éppen túlérzékenyek lettünk.
A párkapcsolat akkor válhat oltalmat és erőt adó gyógyító térré, ha először közösen meg tudjuk teremteni a stabilitást, az érzelmi biztonságot.
-amikor a társam mellettem marad akkor is, ha hibázom vagy „nehéz” vagyok
-amikor nyíltan és őszintén kimondhatom amit érzek, anélkül, hogy elveszíteném a szeretetét
-amikor azt tapasztalhatom meg, hogy a közelség erőforrás és nem veszély
-amikor a vitáink után újra tudunk kapcsolódni
-amikor azt élhetjük meg, hogy nem a hibátlanság számít, hanem a helyreállítás képessége

Ha ez a stabil talaj megszületik, akkor tudjuk igazán megtapasztalni, hogy a kapcsolat nemcsak sérülések tere, hanem a felépülés lehetősége is.

16/09/2025

A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: a szülő erősebb nála

„…ki finomabban, ki durvábban, de mindenki próbálgatja, hogy meddig terjed a másik fél toleranciája, ezért határokra szükség van. Pályafutásom alatt rengeteg olyan gyereket láttam, akinek semmi más baja nem volt, csak az, hogy a szülő soha nem szabott határt a viselkedésének.
Soha nem csapott az asztalra, hogy elég, ne tovább! Ezt így csinálod, mert apa/anya így akarja! Ugyanis nincs más indoklás. Ha a szülő folyton retirál, akkor a gyerek egyre durvábban provokálja, ugyanis neki biztonságérzetre van szüksége. Mégis milyen biztonságot ad egy olyan felnőtt, akit ő, a tökmag ugráltathat? Semmilyet!” (Popper Péter)

Praxisomban, sajnos én is egyre többször szembesülök azzal, hogy az anya vagy az apa nem mer NEM-et mondani gyermekének. Sok szülő nem ismeri be magának, de valójában fél a gyermeke reakcióitól. Fél a sírástól, a dühkitöréstől, attól, hogy „rossz szülőnek” tűnik, ha nemet mond.
Ez a félelem azonban nem védi, hanem gyengíti a kapcsolatot.
A kisgyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: a szülő erősebb nála. Hogy van, aki tartja a kereteket, és biztonságot ad akkor is, amikor ő maga elveszíti az önkontrollt.
Ha szülőként szeretettel, de határozottan ki tudjuk mondani azt, hogy NEM, akkor az nem eltávolít – épp ellenkezőleg: megerősíti a bizalmat és az összetartozást, mely által csemeténk biztonságban érezheti magát.

09/09/2025

Néha félelmetes, néha szárnyaló, és lehet, hogy sosem lesz vége, de megéri 😉
Mélységes tiszteletem minden kliens(em) felé, aki elég bátor volt hozzá, hogy elkezdje 💗

Az önismereti folyamat nem lineáris - és sokszor kihívásokkal teli. Van, amikor szárnyalsz a sok új tudástól és felismeréstől, és van, amikor elbizonytalanodsz, bukdácsolsz, visszaesel régi viselkedésekbe, mintákba.
De ne feledd, hogy minden lépés számít – a botladozások is lényegesek ezen az úton, nem beszélve persze a kitartás, gyakorlás, elköteleződés fontosságáról. Erről szól ez a rövid kis poszt - remélem, neked is sokat ad.

05/09/2025

Nem a sorsunkkal van „baj”, hanem a láthatatlan kötődéseinkkel

Nehézségeink nem mindig a jelen helyzeteinkről szólnak, sokkal inkább a múltból hozott minták élnek tovább bennünk, anélkül, hogy tudnánk róla.
Ezek a nehézségek különböző területeken jelenhetnek meg az életünkben, -a teljesség igénye nélkül- mint pl.

👉Párkapcsolatban: ha ismétlődően olyan társat választunk magunknak, aki mellett nem érezzük jól magunkat, nincs meg az érzelmi, anyagi biztonság vagy a kölcsönös tisztelet, figyelem, elismerés, stb., vagy nem tudunk/akarunk egymás számára a legfontosabbak lenni, akkor feltehetőleg felmenőinknél valamelyik családtagunk hasonlóan szenvedett és mi öntudatlanul osztozunk a sorsában.

👉Önértékelésben: „ Nem vagyok elég jó.” „Bármennyit dolgozom, sosem elég.” Itt gyanakodhatunk arra, hogy az előző generációkban volt akit kirekesztettek vagy értéktelennek tartottak, és mi tudattalanul is szolidaritást vállalunk vele, hogy „Ha neked nem sikerült magasabbra jutnod, többet elérned, akkor én sem engedhetem meg magamnak.”

👉Munkahelyen: ha állandó megfelelési kényszerben élünk, mert hűségesek vagyunk egy szülőhöz vagy nagyszülőhöz, aki sosem kapta meg az elismerést, amit megérdemelt volna, akkor nagy valószínűség szerint ez a „hiány” sejt szinten adódott tovább és mi akaratlanul is „vállaljuk” ennek megismétlését.

A családállítás ezeket a láthatatlan lojalitásokat, reprodukálásokat teszi láthatóvá, ahol a kapcsolati dinamika mélyrétegei mutatkoznak meg, és megtapasztalás útján segít helyreállítani a RENDet a RENDszerben.

29/08/2025

Amíg nem engednek el, nehéz igazán megérkezni...

Az egészséges felnőtté válás része, hogy a fiatal érzelmileg is el tudjon távolodni a szüleitől.
Ez nem a szeretet elvesztését jelenti, hanem azt, hogy a kapcsolat új egyensúlyba kerül: már nem a szülő hozza meg a döntéseket, hanem a felnőtt gyerek saját maga.
Sok fiatal felnőtt szeretne saját családot alapítani, mégis elakad, mert láthatatlan szálak kötik őt a származási családjához.
Ha ez a leválás nem történik meg, akkor:
-egy fiú könnyen „anyja fia” maradhat, és nehezebben tud teljes férfiként jelen lenni a párkapcsolatában.
-egy lány, aki még mindig az édesapja „kis hercegnője”, sokszor bűntudattal küzd, mikor önálló nőként, feleségként vagy anyaként szeretne működni.
Ennek döntő következményei is lehetnek, mint pl.:
-lojalitáskonfliktusok („kinek feleljek meg: a páromnak vagy a szüleimnek?”),
-féltékenység
-ki nem mondott sérelmek
-a párkapcsolatban való elmélyülés és családalapítás akadályozottsága.

Sikeres leválás esetén viszont, szabaddá válik a tér a kölcsönös elköteleződésre. A szülőkkel megmaradhat a szeretetteljes kapcsolat, de a fiatalok már maguk tudnak és akarnak felelősséget vállalni saját magukért és egymásért is. Az érzelmi leválás tehát nem elfordulást, hanem a felnőtté válás és a saját család alapításának feltételét jelenti. 💕

21/08/2025

Érvénytelenítő kommunikáció a párkapcsolatban

Több neves szakember is kiemelten hangsúlyozza, hogy a párkapcsolati intimitás alapja az érzések elismerése és a biztonságos kapcsolódás.
Az érvénytelenítés arra utal, hogy a másik érzéseit, tapasztalatait bagatellizáljuk vagy megkérdőjelezzük.
A „Ne csinálj ügyet belőle” vagy „Ezen nem kellene így kiborulnod” vagy ehhez hasonló mondatok az adott pillanatban lehet, hogy apróságnak tűnnek, de hosszú távon bizonytalanságot, érzelmi távolságot, el nem fogadottságot és elszigetelődést hozhatnak a kapcsolatba.
Ezzel szemben a validálás (érvényesítés) elismeri a másik belső élményeit.
Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy egyetértek Veled, de azt igen, hogy tiszteletben tartom az érzéseidet.
„Értem, hogy ez most nehéz Neked” vagy „Látom, hogy ez Benned mit váltott ki”, stb.
Az ilyesfajta odafordulással megalapozható a bizalom és a tisztelet.
Az érvénytelenítés nem feltétlen rossz szándékból történik, sokkal inkább tanult, átörökített minták állnak mögötte.
Ha valaki gyermekként nem kapott elég teret az érzései kifejezésére, felnőttként is nehezen viseli a másik intenzív érzéseit. Így tudattalanul ugyanazt adja tovább: „Ne érezz, ne mutasd ki”

A jó hír az, hogy ezek a minták nem kőbe vésettek: sérüléseink megdolgozásával, tudatos figyelemmel, gyakorlással és nyitottsággal, új, elfogadóbb kapcsolódási módokat tanulhatunk meg.

07/08/2025

A párkapcsolat alapillérei 👩‍❤️‍👨

Sok pár érkezik hozzám azzal a kérdéssel: „Mi hiányzik? Mi csúszott félre közöttünk?”
A válasz gyakran nem egyetlen eseményben, hanem az alapkövek lassú elmozdulásában rejlik.
Szakemberként azt látom, hogy a stabil, jól működő párkapcsolatoknak több közös vonásuk van.
Ezek nem adottságok, hanem tudatosan épített kapcsolati minőségek, mint pl.:

🔹 Bizalom: A biztonságos kötődés alapja, ahol lehet hibázni anélkül, hogy szégyen vagy büntetés járna érte.
🔹 Kommunikáció: Nemcsak beszélgetés, hanem egymás meghallása, megértése (értő figyelem!), visszacsatolása.
🔹 Kölcsönös tisztelet: A különbözőség elfogadása, a másik határainak, igényeinek komolyan vétele.
🔹 Érzelmi és fizikai intimitás: Kapcsolódás, amelyben biztonságosan lehet sebezhetőnek lenni.
🔹 Elköteleződés: Tudatos döntés arról, hogy egymás mellett tettük le a voksunkat, és mindketten „jelen vagyunk” a kapcsolatban.
🔹 Rugalmasság, fejlődés: A kapcsolat egy élő rendszer, ami akkor tud jól működni, ha együtt tud változni a benne élőkkel.

Ezeket nem „egyszer megszerezzük” és utána nyugodtan hátradőlünk, hanem folyamatosan ápoljuk.
A párkapcsolat nem egy kész állapot, hanem egy közösen alakított folyamat.
Érdemes időről időre ránézni: melyik alapkő szorul most épp megerősítésre?

31/07/2025

A nyaralás pihenés, vagy ismétlődő konfliktusok terepe?

A közös nyaralás sok pár számára vágyott időszak, amikor végre lehetne pihenni, együtt lenni, töltődni. Mégis gyakran fordul elő, hogy a párok feszültebben jönnek haza, mint ahogy elindultak. Ennek egyik fő oka, hogy a vakáció – miközben ideális tér lenne a kapcsolódásra – könnyen aktiválhatja a jól ismert párkapcsolati dinamika vakfoltjait.
A nyaralás egy intenzív helyzet, ami egyértelműen láthatóvá teszi azokat a mintázatokat, amelyek a hétköznapokban háttérbe szorulnak, mint pl. eltérő igények a pihenésre, ki nem mondott sérelmek, túlzott elvárás, hogy „most minden tökéletes legyen”, ismétlődő kommunikációs vagy kapcsolati elakadások, stb.
Így a „nyaraljunk együtt, majd jó lesz” akár újabb csalódást is hozhat, ha nincs mögötte tudatos egymásra hangolódás.
Érdemes még indulás előtt beszélgetnünk arról, hogy kinek mit jelent a kikapcsolódás, mire vágyunk, és hogyan lehet összehangolni ezeket.
A tényleges feltöltődés nem magától történik – de kis odafigyeléssel valóban közös élménnyé válhat 💕.

21/07/2025

🌻NYÁRI FELTÖLTŐDÉS - ÚT ÖNMAGADHOZ 🌻
(Önismereti meseterápiás workshop nőknek, 2025. 08.16., Szigetszentmiklós)

A nyár a kiteljesedést jelenti 🧚‍♀️. Itt élhetjük meg legteljesebben az ITT & MOST pillanatát, az élet esszenciáját, a teljességet 🧚.
Az új energiákkal való feltöltődés lehetőséget ad a külső és belső világ egybenyílására, az EGYSÉGalkoltásra.

Egy mesés önismereti útra hívlak, ahol bölcsességekhez, kincsekhez 💎, erőforrásokhoz juthatunk 🔑, és ezek hol is lehetnének másohol, mint saját MAGunkban?!

✨ Nőként milyen ajándékot hordozol magadban? 🎁
✨ Milyen benned rejlő erő vár még megszületésre? 🔥
✨ Mit hoznál létre, ha bármi lehetséges lenne? 🌈
✨ A félelmeken túl milyen lehetőségek lakoznak Benned? 🚪🔓
✨ A mesehős mintájára Neked mi kellene ahhoz, hogy Te is rá merj/tudj lépni a saját utadra? 🏞️👣
✨ Miben és hogyan szeretnél változni, növekedni, fejlődni nőként? 🌿📈 Milyen eszközökre, erőforrásokra lenne szükséged? 🛠️🔋
✨ Hogyan tud Téged támogatni a természet ébredése, a tavaszi zsongás 🦋, illatok 🌸 és színek kavalkádja? 🎨🌼
✨ Hogyan hívhatod életre női teremtőerődet? 🌙💃
💖 Ez a meseterápiás workshop Neked szól, ha szeretnéd…
🌷 Jobban megérteni önmagad és női energiáidat
🌷 Megtalálni belső erődet és meríteni belőle a mindennapokban
🌷 Kilépni a komfortzónádból és új utakat felfedezni
🌷 Támogató női körben inspirálódni

🔮 A meseterápiáról bővebb információt itt találsz:
🌐 www.feelmebetter.hu/meseterapia

📌 A workshop további részleteit és a jelentkezési lehetőséget itt olvashatod:
https://forms.gle/UzxPrKd6KWu5arm49 ✍️💌

11/07/2025

Transzgenerációs örökség

A párkapcsolati működésünk nem egy vákuumban alakul ki.
A kapcsolati mintázataink – ahogyan jelen vagyunk egy kapcsolatban, ahogyan közeledünk, konfliktust kezelünk, határokat tartunk vagy éppen nem– szorosan összefüggenek azokkal a kötődési tapasztalatokkal és kapcsolati forgatókönyvekkel, amelyeket eredeti/származási családunkban láttunk, megtapasztaltunk, átéltünk.
A transzgenerációs örökség – legyen szó kimondott értékrendről, elhallgatott traumákról, rejtett lojalitásokról vagy ismétlődő kapcsolati dinamikákról – mélyen beépülhet a párkapcsolati működésbe. Ezekhez társulnak a korábbi párkapcsolatainkban megélt tapasztalatok, sérülések és megküzdési stratégiák is, melyek tovább rétegzik a jelen működésünket.
A transzgenerációs sérülések, feldolgozatlan traumák és hiedelemrendszerek tudatosítása szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy változás történjen. A feldolgozás, az aktív érzelmi és narratív munka elengedhetetlen ahhoz, hogy ne örökítsük tovább az egészségtelen mintáinkat – sem a párkapcsolatainkban, sem a szülői működésünkön keresztül a következő generációknak.
A múlt megértése és integrálása nemcsak egyéni, hanem kollektív szinten is gyógyító hatású lehet.

01/07/2025

Érzelmi intelligencia

A párkapcsolati nehézségek mögött gyakran nem a szeretet hiánya áll, hanem az érzelmi intelligencia sérülései.
Sokunknak nem volt lehetősége arra, hogy megtanuljuk, hogy hogyan ismerjük fel, és még inkább, hogyan fejezzük ki az érzéseinket, és hogyan kapcsolódjunk egymáshoz akkor is, amikor fáj.
Munkám során többször is látom, hogy a sorozatos konfliktusok hatására a pár tagjai úgy érzik, hogy ez már menthetetlen, és kapcsolatuk végét jelenti, holott a konfrontáció, a nézeteltérés, a véleménykülönbség, a vitatkozás sokszor a kapcsolódás lehetőségét is rejt(het)i, ha van érzelmi tér, és megvan a tiszteleten alapuló nyitottság és kíváncsiság a másikra.
Tapasztalatom szerint általában a pár hölgy tagjai gyakran túlfejlesztett gondolkodással próbálnak biztonságot teremteni, mire a férfiak sokszor a visszahúzódásba menekülnek, mert nem tanulták meg, hogy az érzések kifejezése nem gyengeség, hanem kulcs a valódi intimitáshoz.

Ha kellő időt, energiát tudunk fordítani az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére, akkor eljuthatunk oda, hogy a konfliktusok már nem rombolnak, hanem építenek, támogatnak, mert a kapcsolat elbírja őket. Ha megtanulunk az érzéseink szintjén kapcsolódni, annak nemcsak mi látjuk hasznát, hanem a gyermekeink is.
Eredményként pedig azt tapasztalhatjuk, hogy kevésbé öröklődnek tovább -generációkon át- a kapcsolati játszmák, a szégyenalapú nevelési minták, vagy a tabuk megteremtője a „nem beszélünk róla”-kultúra.

04/06/2025

Önszeretet

Sokan azt tanultuk meg gyermekként -kimondva vagy kimondatlanul-, hogy erősnek kell lennünk, ne panaszkodjunk, ne hisztizzünk, minél hamarabb tegyük túl magunkat a kellemetlen problémákon.
Így kognitív szinten hiába „tudjuk” , hogy kedvesen kellene bánni magunkkal, mégsem megy.
Az, ahogy magunkkal beszélünk, ahogy reagálunk a hibáinkra, nehézségeinkre – sokszor azokból a mintákból épül fel, amelyeket gyermekként megtapasztaltunk.
Ha azt láttuk, hogy a gyengeség szégyellnivaló, hogy az érzések zavaróak, vagy hogy csak akkor vagyunk szerethetők, ha megfelelünk – akkor felnőttként is ezt a belső programot futtatjuk tovább.
És gyakran nem is tudjuk, hogy lehetne másként.
Első lépésként az is konstruktív lehet, ha elkezdünk szeretettel és gyengédséggel magunk felé fordulni. Ez nem gyengeség, nem puhányság, hanem gyógyító felelősségvállalás.
A kedvesség, amit ma önmagunknak adunk, holnap új mintát teremthet. Az önegyüttérzés nem más, mint megtanulni úgy szeretni magunkat, ahogy mindig is szerettük volna, hogy szeressenek minket 💝.