06/10/2025
Az én apám hasonlóképp él… 83 éves.. még “fiatal” a 89-91-hez képest. Egyszer leírom én is a heti programját… az is érdekes és tanulságos. A pszichológus gyermekem szerint tanítani kellene, ahogy ő él.
Anyám idén 89 éves. Két évvel ezelőtt költözött hozzám, és azóta minden reggel ugyanazzal a kiszámítható ritmussal indul a nap.
Pontban 7:30 körül hallom, ahogy mocorogni kezd a szobájában. Nem siet, nem kapkod – csak úgy, szépen, elegánsan ébred, ahogy mindig is t***e.
Első dolga, hogy beszélget a “babájával” – egy kis porcelánfigurával, amihez furcsa módon kötődik –, aztán megreggelizteti a 23 éves macskát, aki már félig legenda a családban.
Ezután kávét főz magának, és leül a nappaliban. Ott ül egy órát, csendben, a bögréjével, amíg teljesen „beindul a napja”.
Mikor már felpörgött, előveszi a portörlőt, és keresztbe-kasul végigtáncol vele a padlón. Azt mondja, ez a reggeli edzése.
(A ház nem kicsi – több mint 250 négyzetméter, de ő kitartó, mint egy tornatanár a hatvanas években.)
Ha kedve van, főz. Néha igazi lakomát, máskor csak egy tál levest – de a konyhát mindig rendbe rakja utána.
Aztán kicsit „torkolatozik” – így hívja a délutáni sziesztát, amit húsz percre tervez, de mindig legalább másfél óra lesz belőle. 😄
Délutánonként jön a szépségrutin. Néha csak arcápolás, máskor teljes „szalonszintű” program.
Aztán előveszi a hatalmas, szinte múzeumba illő ruhatárát. Néha ajándékoz, néha adományoz, néha meg elad pár darabot a RealReal oldalon.
Egyszer megjegyeztem neki:
– Anya, ha ennyi pénzt befektettél volna a ruhák helyett, most egy luxus otthonban élhetnél!
Ő rám nézett, megvonta a vállát és azt mondta:
– Ugyan már! Szeretem a ruháimat. Meg aztán… egy nap úgyis a tiéd lesz, mert a nővérednek úgysem lenne hozzá ízlése! 😄
Hetente legalább ötször kimegyünk a tóhoz sétálni – három kilométer, laza tempóban, de ő mindig előttem jár.
Havonta egyszer találkozik a barátnőivel, „bulizni” – ez általában nevetést, süteményt és rengeteg nosztalgiát jelent.
Rengeteget olvas, legtöbbször az én könyvtáramból, és naponta beszél telefonon a 91 éves nővérével, aki még mindig San Diegóban él, és – nem vicc – aktív könyvelőként dolgozik.
Évente kétszer meglátogat minket, ilyenkor olyanok, mint két tinilány, akik minden percben új titkot osztanak meg egymással.
A macskán kívül anyám legnagyobb szerelme most a tablet, amit tavaly karácsonykor kapott tőlem.
Azt mondja, ez a „világ ablaka”. Egész nap olvas rajta, néz baletteket, operákat, klasszikus filmeket, és mindig talál valami érdekeset, amit aztán részletesen elmesél nekem vacsora közben.
Éjfél körül néha hallom a szobájából, ahogy nevet vagy sóhajt:
„Na most már tényleg aludnom kéne… de valaki felt***e Pavarottit a YouTube-ra!” 🎶
Nem tudok nem csodálni két nőt: anyámat és a nővérét.
Ők ketten tényleg megnyerték a genetikai lottót – és közben megtanították nekem, hogyan kell életben maradni, nem csak létezni.
A képen, amit két éve készít***em róla, éppen utazni készült.
Zöld kabát, gyöngysor, tökéletes tartás – így ment repülőre.
Amikor megmutattam neki a fotót, csak legyintett:
„Szörnyen nézek ki!”
Erre én azt mondtam:
„Anya, a legtöbb ember a te korodban már régen nincs köztünk. Te meg még most is jobban nézel ki, mint mi reggel kávé előtt.” ☕💚
Tanulság:
Az élet nem attól szép, hogy mennyi év jut belőle, hanem attól, mennyi derűt, színt és humort tudunk belerakni.
Anyám 89 éves, de még mindig ő tanít engem élni. ❤️
🔥👉 Kövess, ha szereted az ilyen apró, hétköznapi varázslatokat. 🌿✨ https://www.facebook.com/tortenetekanagyvilagbol.official
