Könnyed-ÉN élni

24/11/2025

"✨HIGGY BENNE, HOGY BÁRMI LEHETSÉGES

Van egy pillanat ezen az úton, amikor végre megérted, hogy az életed abban a pillanatban változik meg, amikor a hited megváltozik.

Nem akkor, amikor a külvilág megváltozik... nem akkor, amikor minden tökéletes... hanem akkor, amikor úgy döntesz, hogy több lehetséges számodra, mint amit a világ valaha is tanított neked.

Hosszú ideig cipeltem magammal annak terhét, hogy minden apró részletet, minden eredményt, minden lépést irányítani akartam.

Azt hittem, hogy erővel kell kiharcolnom egy jobb életet. Azt hittem, hogy mindent egyedül kell összefogni.
De az igazság az, hogy abban a pillanatban, amikor végre elengedtem, amikor abbahagytam az egész világ irányítását, valami megnyílt.

Valami meglágyult.

Valami végre újra lélegzett.

Az egyetlen feladatod az, hogy higgy abban, hogy minden lehetséges!✨

Az univerzum gondoskodik az időzítésről... az emberekről... a lehetőségekről... az irányváltásokról... a csodákról, amikre soha nem számítottál.

A hited a gyújtópont. Az univerzum a motor.

Amikor bízol ebben a partnerségben... az élet szinte természetfeletti módon kezd összeállni.

De ez nem varázslat. Csak te emlékszel rá, hogy valójában hogyan is működik a teremtés.

Higgy... nyisd meg magad... engedd... és hagyd, hogy az univerzum gondoskodjon a többiről!"

Zachary Fisher/ZF

22/11/2025

💓🫠

11/11/2025

Nőkre-Férfiakra egyaránt igaz: ☝️

👇

"Az első lépés mindig ugyanaz: belső őszinteség.
Mit érzel? Mi fáj? Mi az, amitől menekülsz?

Mert a menekülés sokféle formában jön: túlhajszolt munka, folyamatos telefonozás, ivás, sport, túlhajtás. Bármi, csak ne kelljen szembenézni az érzelmekkel.

De az ébredés akkor kezdődik, amikor megállsz. Amikor felismered: te vagy a saját életed főszereplője és senki más nem fogja megélni helyetted."

Nagyon sokszor kényelmetlen lehet és ijesztőnek, nehéznek tűnik az, hogy teljesen sebezhetően, őszintén önmagunkba nézünk, de valójában ez az, amiért érdemes rálépni az önmagunk megismerésének útjára.
Elhagyhatjuk útközben az összes felvett-átvett mintát, felfedezhetjük kik is vagyunk mi valójában, mindenféle félelem, korlát, ítélet, önszabotáló gondolat nélkül. Tapasztalatból írom, hogy ez baromira megrázó, fájó is lehet...

Az egyetlen ember, akire mindenkinek valójában szüksége van, az SAJÁT MAGA! Nem a párja, nem a szülei, nem a gyereke(i), nem munkáltatója, nem a terapeutája vagy bárki vagy bármi más!

Ha TE RENDBEN VAGY MAGADDAL, tényleg minden rendben lesz az életedben!

Ez egy végeláthatatlan folyamat (sajnos vagy nem sajnos 🫣😵‍💫), de szerintem mindnekinek érdemes rálépni erre az útra, ha valami többet, nagyszerűbbet, igazabbat szeretne életeként élni!

És lehet ezt azért könnyedén, örömmel és bulisan is "csinálni"!

💖💖💖

A férfi életében a vég a kezdet

Az InStyle Man múlt héten készített velem egy interjút arról, ami 8 éve megváltoztatta az életemet - és azóta több száz másik férfi életét is.
Akkor ott álltam képzeletben a szakadék szélén.
Minden "rendben" volt kívülről, közben belül romokban álltam. A válás szélén volt a házasságom, kiégett voltam, és rájöttem: mindent jól akartam csinálni, mindenkinek jót akartam, csak épp én maradtam ki ebből.
Azt hittem, ez a vég.
Ma már tudom: ez volt az igazi kezdet.

A legnagyobb tanulság? Az igazi férfi-erő nem abban van, hogy folyamatosan harcolsz, hanem abban, hogy képes vagy letenni a kardot. Szembenézni azzal, ami belül van. Felelősséget vállalni. Nem azért, mert "kell", hanem mert tudod: ha te nem vagy rendben, senki más sem lesz melletted.

Sokan hordozunk olyan mintákat, amiket nem mi választottunk, de mi döntjük el, hogy továbbvisszük-e őket, vagy átírjuk a sorsunkat.

Az első lépés mindig ugyanaz: belső őszinteség.
Mit érzel? Mi fáj? Mi az, amitől menekülsz?
Mert a menekülés sokféle formában jön: túlhajszolt munka, folyamatos telefonozás, ivás, sport, túlhajtás. Bármi, csak ne kelljen szembenézni az érzelmekkel.

De az ébredés akkor kezdődik, amikor megállsz. Amikor felismered: te vagy a saját életed főszereplője és senki más nem fogja megélni helyetted.

A Warrior Tribe-ot azért hoztam létre, hogy ne egyedül kelljen haladnunk ezen az úton. Ha érzel a hívást: gyere! Az ajtó nyitva áll.

Az első kommentben megosztom a teljes beszélgetést, ahol még mélyebbre megyünk. 👇

29/10/2025

"A nő, aki nem „anyásít” többé – amikor a gondoskodás helyett jelenlétet adunk
Van egy új női archetípus, aki lassan, szinte észrevétlenül írja át a kapcsolataink térképét. Ő az, aki már nem akar mindent megmenteni. Nem akarja a férfit „jobbá szeretni”, a gyerekeit „tökéletessé nevelni”, a világot „helyrehozni” – csak önmagában akar békében lenni. Ez a nő nem rideg, nem önző, és nem kiégett. Egyszerűen felismerte, hogy az a fajta gondoskodás, amire generációk nőttek fel, gyakran önmegtagadásból született. A szeretet nem attól nő, hogy feláldozzuk magunkat érte – hanem attól, hogy jelen tudunk maradni benne, anélkül hogy belepusztulnánk.
A 40 feletti nők között egyre több ilyen belső váltás történik. Nem lázadnak, nem kiabálnak: csak lehúzzák a régi szerepeket magukról. Már nem lép anyaszerepbe a férfi mellett. Nem akarja gyógyítani a felnőtt férfi sebeit, nem akar pszichés légpárna lenni a kapcsolatokban. Ez a váltás nem önzés, hanem öntudat. Aki képes magát megtartani, az a kapcsolatait is más szinten éli: nem függ, nem manipulál, nem vár megmentést.
Persze vannak férfiak, akik ezt a változást nem támadásként, hanem hívásként érzékelik. Ők azok, akik már nem a gyerekeik mögé bújnak érzelmi fedezéknek, nem a nő energiájából élnek, hanem saját erőre ébrednek. Az ilyen férfi nem fél attól, hogy a nő önálló – mert tudja, hogy az igazi kapcsolódás csak két egész ember között születhet.
Ez a nő már nem akar többé mindent adni.
De amit ad – az tiszta, szabad, és valódi."

A nő, aki nem „anyásít” többé – amikor a gondoskodás helyett jelenlétet adunk

Van egy új női archetípus, aki lassan, szinte észrevétlenül írja át a kapcsolataink térképét. Ő az, aki már nem akar mindent megmenteni. Nem akarja a férfit „jobbá szeretni”, a gyerekeit „tökéletessé nevelni”, a világot „helyrehozni” – csak önmagában akar békében lenni. Ez a nő nem rideg, nem önző, és nem kiégett. Egyszerűen felismerte, hogy az a fajta gondoskodás, amire generációk nőttek fel, gyakran önmegtagadásból született. A szeretet nem attól nő, hogy feláldozzuk magunkat érte – hanem attól, hogy jelen tudunk maradni benne, anélkül hogy belepusztulnánk.

A 40 feletti nők között egyre több ilyen belső váltás történik. Nem lázadnak, nem kiabálnak: csak lehúzzák a régi szerepeket magukról. Már nem lép anyaszerepbe a férfi mellett. Nem akarja gyógyítani a felnőtt férfi sebeit, nem akar pszichés légpárna lenni a kapcsolatokban. Ez a váltás nem önzés, hanem öntudat. Aki képes magát megtartani, az a kapcsolatait is más szinten éli: nem függ, nem manipulál, nem vár megmentést.

Persze vannak férfiak, akik ezt a változást nem támadásként, hanem hívásként érzékelik. Ők azok, akik már nem a gyerekeik mögé bújnak érzelmi fedezéknek, nem a nő energiájából élnek, hanem saját erőre ébrednek. Az ilyen férfi nem fél attól, hogy a nő önálló – mert tudja, hogy az igazi kapcsolódás csak két egész ember között születhet.

Ez a nő már nem akar többé mindent adni.
De amit ad – az tiszta, szabad, és valódi.

Asztrológiai jegyzet – 2025. október 29.
A mai napon a Hold a Vízöntőben együtt áll a Plútóval, miközben az Ikrekben haladó Uránusz harmonikus trigont vet erre az energiára, a Merkúr a Nyilasból pedig pontos szextilt. Ez az együttállás kollektív értelemben is az érzelmi felszabadulásról szól: elengedni a múlt kötéseit, a gondoskodásba fagyott mintákat, és új, szabadabb módon kapcsolódni.

A Vízöntő Hold–Plútó konjunkció mély felismeréseket hoz arról, hol adtuk oda magunkat a kapcsolatban, és hol kell végre visszavenni a saját erőnket. Az Uránusz trigonja pedig támogatja, hogy amit felismerünk, ki is mondjuk: őszintén, tudatosan, ítélet nélkül. Ez a nap annak a nőnek kedvez, aki nem menekül a régi szerepekbe, hanem megéli belső függetlenségét. Nem a harc ideje ez, hanem az új egyensúlyé – amikor a szeretet már nem teher, hanem tudatos választás.

Szerző: Ipacs Andrea – asztrológus
(Szerzői jogvédelem alatt, minden részlet saját szellemi alkotás.)

Fotó: Internet

Kérlek, csak az eredeti képpel és névvel,
forrásmegjelöléssel osszátok tovább.
Köszönöm a tiszteletet.🙏!

25/10/2025

Ez sajnos jónéhány embernek is aktuális lehet… 😏

Vannak, akik még nem igazán akarják látni azt, hogy nem minden arany, ami fénylik…

Hálás vagyok magamnak, hogy az ilyen kapcsolatokba már nem akarom beletolni az energiámat!

💖💖💖

"Megtanultam, hogy a majdnem szerelmek, azok nem szerelmek. Azok csak laza, vagy ilyen-olyan kapcsolatok, és soha nem fejlődnek, hanem megrekednek, stagnálnak. Nincs bennük elegendő kurázsi szárnyalni, ezért csak a földön vergődnek, ott szaladgálnak, mint szárny nélküli, félénk kivimadarak. A majdnem párkapcsolatokban soha nem tudjuk, hányadán állunk a másikkal, nem rakunk bele csak fél energiát, fél gőzt, egészen nem is vagyunk jelen benne. A majdnem szerelmek azok töltelék-kapcsolatok. úgy gondoljuk, kihúzzuk, kiböjtöljük az időt bennük, amíg el nem jön az igazi, nagy érzés. A majdnem szerelmekben azonban ott rekedünk, a halánték őszül, a mozdulatok lassulnak, gyengül az együttlét szívverése. Eltelik az élet.

Megtanultam, hogy ezt nem akarom.
Sokat tanultam. Például azt, hogy a legjobbat érdemlem, ellenkező esetben csupán az időmet pazarolom, és az limitált. Különösen alacsony lett a hülyeség-toleranciám. Megtanultam, hogy vannak életszabályok, melyek nem elcsépelt klisék, és örök igazságok. Például, ha valaki velem akar lenni, akkor minden porcikájával azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden rezdülése és megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerű.
Megtanultam azt is, hogy őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért, és az elvesztegetett időért. Kár a hosszan tartó csend periódusokért is, csak az értetlenség, és a kiégés erdejébe sodornak. A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagamból. Az önbecsülésemnek tiszta, átlátható határa van. Nem vagyok karitatív szolgálat, online katalógusból kiválasztott kellemes társaság, kulináris élmény, vagy látogatható szépség. Nincsenek funkcióim, nem csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre vagyok programozva.

Megtanultam, hogy egyszer és mindenkorra sutba vágjam a játszmákat. Kissé unalmas az állandó görcsölés, a kényelmetlenül fájó megfelelési kényszer. A játszmák csak a valódi, őszinte intimitás pótlékai. Megtanultam, hogy időnként szabadjára kell engednem a bennem élő gyermeket, legyek játékos, kreatív, és spontán. De ne engedjem, hogy bárki agresszív dominanciát sugározzon, és úgy álljon fölöttem. A totál be vagyok havazva” a gyávák és az érdektelenek kifogása. Ha valakinek számítok, akkor soha nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis a napot saját épülésünk és kedvteléseink függvényében osztjuk be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ezért a „nem tudtalak visszahívni, totál be voltam havazva” számomra lényeges üzenetet hordoz, szinte ordít. Ebben a kapcsolatban nem vagyok fontos, és semmi keresni valóm benne.
A szeretet önmagában nem elég, és soha nem építhetek stabil szerelemvárat mások boldogtalanságára. A szerelem talán legkeményebb leckéje ez. Szeretek valakit, de arcul csap a felismerés, hogy a szeretet mégsem győz le mindent, és számos ellenérv emel barikádot a boldogságunk elé. Megtanultam, hogy szeretőnek lenni gyakran csupán egyoldalú karitatív tevékenység, amely során elszürkült, befásult férfiak házaséletét színezem újra. Közben fokozatosan szürkítem, és halványítom a sajátomat, és a folyamat végén hiába keresem az igazi arcom különös ismertetőjegyeit a tükörben. A szerethetőség egy érzékeny, lélek-intelligens nőnek nem való, nem való a képzelt szerelemketrecben való ücsörgés, ahol egyre csak várunk, ahol sosem kapunk eleget, akkor sem, ha a test jóllakott, a lélek sajnos halálra éhezik."
==================
💚 Király Eszter 💚

12/10/2025

Nagyon szeretem a visszajelzéseket az Access testkezelések és a Bars kapcsán!

Az egyik visszatérő vendégem tapasztalata:

"Nálam egy önismereti folyamatot, saját határaim felállítását, egy önkép kialakulását kíséri végig a Bars és a beszélgetések, facillitálás közben. Nehéz megfogalmazni, mit ad egy kezelés… Van, amikor “csak” egy óra nyugalmat, kikapcsolódást. De sokszor ez is életmentő…
Van, amikor sírunk; van, amikor nevetünk; és olyan is, hogy a nevetéstől sírunk 🤭😅
Felismerések jönnek; blokkok oldódnak; és problémákra látunk rá teljesen más nézőpontból, ami miatt már nem is tűnnek akkora problémának…
A Barst kapni is, de adni is egy igazi élmény. Sokszor futott rajtam is nagyon erőteljesen, miközben én adtam másnak. És “gyógyított” mindkettőnket közben…
Stresszkezelésben, problémák megoldásában, álmatlanságban sokszor segített; gyógyszerek, mellékhatások, hozzászokás, és egyéb negatív hatások nélkül.
Mindenkire más hatással van, attól függően, kinek milyen problémái, nehézségei, nézőpontjai vannak. Nem kell “hinni benne”, és érezni sem kell semmit közben. Mégis olyan változásokat tud hozni, amire nem is gondolunk előtte…"

Köszi Móni, hogy leírtad!
(kb 3 éve jár hozzám, sőt azóta már ő is Bars kezelő)

💓💓💓

09/10/2025

Ez annyira szuper kezdeményezés! 💝
A világban sokkal több ilyen férfiakat támogató csoportra lenne szüksége!

Nekünk, nőknek pedig támogatnunk kell a férfiakat abban, hogy merjenek sebezhetően nyitni egymás felé és felénk is! És merjenek segítséget kérni, ha végre eljutnak oda, hogy érzékelik, hogy változtatniuk kell nekik is, rá kell nézniük arra, milyen (családi) minták alapján működnek, működtetik a kapcsolataikat, milyen félelmeik és blokkjaik vannak és mit kezdhetnek ezekkel!

És a lényeg, hogy ne tegyék magukat rosszá sem azért, ahogy eddig élték az életüket, sem azért, hogy végre a tettek mezejére akarnak lépni azért, hogy változzon az életük, a kapcsolataik!

Mi tettük ezt a világot élhetetlenné, de csakis mi tudjuk ezt nagyszerűbbé varázsolni! És a kapcsolatainkat is!

💖💖💖

Párkapcsolatgyilkos férfi minták

Férfikörön ülünk. Tízen vagyunk. Csend van. Kérdezek.
Egyszer csak valaki kimondja:
"Nem értem, miért távolodtunk el ennyire a feleségemmel."
Aztán jön a következő: "Én sem. Pedig mindent megtettem érte."

És itt van a csavar: azt hisszük, hogy mindent megteszünk. De közben olyan hibákat követünk el, amiket észre sem veszünk.
Mert apánk sem mondta el. Nagyapánk sem tudta. Senki nem tanította meg nekünk, hogyan kell valóban jelen lenni egy kapcsolatban, mert azt sem tudták, hogy az mit jelent.

8 évvel ezelőtt majdnem elvesztettem a feleségem. Nem azért, mert nem szerettem, nem azért mert nem akartam mindent megtenni érte, hanem mert rombolásban voltam, anélkül, hogy tudtam volna róla.

Ha felismered magad ebben, ne ijedj meg. Az első lépés mindig a tudatosítás.
Mert a kapcsolat nem azért hal meg, mert nem szereted a párod, hanem mert nem tudod, hogyan szeresd jól.

Ma összeszedtem 5 leggyakoribb hibát, amit én is elkövettem, és amit azóta férfikörökön újra és újra látok, a nevek nem valósak, a sztorik igen.

1. A "Minden rendben"
Tamás, 39 éves (IT-vezető)

"A feleségem mindig megkérdezte: "Hogy vagy?" És én mindig ugyanazt mondtam: "Jól. Minden rendben."
Pedig nem volt...
Stresszeltem a munka miatt. Nem aludtam. Éreztem, hogy kiégek.
De azt hittem: a férfi nem “panaszkodik”. A férfi megoldja.
És lassan eltávolodtam tőle, mert nem engedtem közel magamhoz.
Egy nap azt mondta: "Már nem ismerlek. Nem tudom, ki vagy. Nem tudom, mit érzel."
És igaza volt."

Mit tanít ez?
Hogy az érzelmi zárva tartás nem erő, hanem félelem, falépítés.
Amikor nem osztod meg, mi zajlik benned, a párod lassan a falon kívülre kerül.
És egy idő után már nem is próbál bejutni.

Mit kellene helyette tenni?
"Nem vagyok jól. Nehéz napom volt. Elmesélhetem?"
"Stresszelek. Nem tudom, hogy oldjam meg. Segíts."
Mert a sebezhetőség nem gyengeség, hanem híd.

2. A "Mondom a megoldást" (amikor nem hallod meg)
Zoltán, 45 éves (vállalkozó)

"A feleségem mindig mesélt a problémáiról. A munkahelyéről. A barátnőiről. A gyerekekről.
És én? Megoldottam.
"Ne törődj vele!"
"Csináld ezt, csináld azt!"
"Szólj a főnöködnek!"
"Hívd fel a barátnődet!"
Azt hittem, segítek.
De egy nap kiabálni kezdett: "Te soha nem hallgatsz meg! Mindig csak megoldod! De én nem megoldást akarok, hanem hogy egyszer az életben végre meghalld, amit mondok!"
De a férfi ezt nem érti, mert állandóan csak a fejében van: “De hát itt ülök, és hallgatlak!”
De ezt nem érteni kéne, hanem érezni…
Én akkor megéreztem: évek óta nem voltam jelen."

Mit tanít ez?
Hogy a férfi gyakran "megoldás módban" van. Probléma? Itt megoldás. Kész.
De a nőnek sokszor nem megoldás kell, hanem jelenlét.
Nem azt akarja hallani: "Ne aggódj, megoldom."
Hanem azt: "Látlak. Hallak. Itt vagyok."

Mit kellene helyette tenni?
Csak hallgass. Ne javíts. Ne tanácsolj.
"Mesélj. Hallgatlak."
"Ez nehéz lehet. Értem."
Mert a jelenlét többet ér, mint a megoldás.

3. A munka mögé bújás
István, 41 éves (ügyvéd)

"Mindig volt munka. Mindig volt valami sürgős.
"Bocsi, kicsim, ma este még dolgoznom kell."
"Hétvégén is be kell mennem."
"Tudom, hogy ígértem, de ez fontos."
És lassan a munka lett az ürügy.
Nem azért dolgoztam sokat, mert kellett, hanem mert ott egyszerűbb volt.
Ott tudtam, mit kell csinálnom. Ott sikeres voltam.
Otthon? Nem tudtam, hogyan kell jelen lenni. Hogyan kell beszélgetni. Hogyan kell kapcsolódni.
És egy nap a feleségem azt mondta: "Te nem élsz velünk. Csak aludni jársz haza."

Mit tanít ez?
Hogy a munka lehet menekülés.
Nem azért dolgozol sokat, mert muszáj, hanem mert ott biztonságban érzed magad.
És közben a házasságod kiüresedik.

Mit kellene helyette tenni?
Határ. Tudatos jelenlét.
"Este 7 után nem dolgozom."
"A hétvége a családé. Kivétel nélkül."
"Nincs telefon ma."
Mert ha nem állítasz határt, a munka mindent felfal.

4. A "Majd holnap" (a halogatás művészete)
Gábor, 44 éves (mérnök)
"A feleségem évekig kérte: "Menjünk el kettesben. Csak mi ketten. Egy este. Egy hétvége. Bármi."
És én mindig mondtam: "Persze. Majd megcsináljuk. Ahogy ezzel kész vagyok"
De sosem csináltam meg.
Mindig volt valami fontosabb. Mindig volt egy ok.
És lassan már nem is kérte.
Feladta.
És ez a legszomorúbb. Nem hogy megyünk együtt, hanem hogy már nem is akarja."

Mit tanít ez?
Hogy a "majd holnap" egy lassú méreg.
Mert egy idő után a párod már nem vár.
Már nem reménykedik.
Már nem próbálkozik.

Mit kellene helyette tenni?
Ma.
"Foglaltam asztalt ma estére."
"Szombaton elmegyünk kettesben. Leszerveztem, nagymama vigyáz a gyerekekre."
Mert a házasság nem vár. A házasságért tenni kell. Most.

5. A szobatársak
András, 47 éves (cégvezető)

"Volt egy pont, amikor rájöttem: már nem is beszélgetünk.
Csak logisztikázunk.
"Ki viszi a gyereket?"
"Mit főzzünk ma?"
"Mikor jön a szerelő?"
És este? Leülünk a nappaliban, fekszünk az ágyban. Ő a telefonját nézi. Én a TV-t.
Nem beszélünk. Nem érintjük meg egymást.
Csak ott vagyunk.
És egyszer csak azt kérdeztem tőle: "Mikor lettünk szobatársak?"
És ő sírni kezdett. Ütött a kérdés, mert pontosan tudta, mire gondolok."

Mit tanít ez?
Hogy a házasság nem automatikus.
Nem azért működik, mert egyszer kimondtad az igent.
Hanem azért, mert minden nap újra választod.
És ha nem választod aktívan, lassan meghal a kapcsolat.
Mit kellene helyette tenni?
"Gyere, üljünk le. Beszélgessünk."
"Mesélj a napodról."
"Mikor voltál utoljára igazán boldog?"
Mert a házasság párbeszéd. És ha a párbeszéd meghal, a házasság is.

Miért csináljuk ezt?
Férfikörön mindig felmerül: "De miért? Miért rombolom le én magam a házasságomat?"
1. Mert megtanultuk: a férfi nem mutatja ki az érzéseit
Ezért bezárunk. Eltávolodunk. Nem mondjuk el, hogy mi zajlik bennünk.

2. Mert megtanultuk: a férfi oldja meg a problémát
Ezért nem hallgatunk meg. Csak javítunk, tanácsolunk, megoldjuk.

3. Mert megtanultuk: A sebezhetőség gyengeség
Könnyebb dolgozni. Könnyebb edzeni. Könnyebb a telefonba nézni. Könnyebb a TV elé ülni.
Mint kimondani: "Nem tudom, hogyan csináljam. Segíts."

4. Mert nem tanultuk meg: Hogyan kell jelen lenni
Apánk sem volt jelen. Azt hisszük, hogy ha ott vagyunk fizikailag, akkor már jelen vagyunk, de igazából nem értjük. Mert ezt nem érteni kell, hanem érezni…

Mit tehetsz?
Ha felismered magad ezekben a sztorikban, akkor tudd: nem késő. A felismerés az első, egyik legfontosabb lépés. Elindultál, folytasd!

1. Mondd ki:
"Elrontottam. Nem tudom, hogy kell jól csinálni. Tudom, hogy távolságtartó voltam. Tudom, hogy nem voltam jelen. De szeretnék változtatni."

2. Tegyél apró lépéseket:
- Este 10 perc, csak nektek
- Hetente egy este kettesben
- 2 Havonta egy hétvége kettesben

3. Tanulj meg hallgatni:
Ne javíts. Ne old meg. Csak légy ott.

4. Dolgozz magadon:
Férfiközösség. Terápia. Coaching.
Mert nem fog magától megoldódni.
Mert egyedül nem tudod megoldani.

A Warrior Tribe férfiközösségben épp ezen dolgozunk.
Hogy megtanuljuk: hogyan legyünk jelen.
Hogyan nyíljunk meg.

Hogyan szeressünk úgy, hogy közben nem veszítjük el magunkat.
Mert a házasság nem automatikus.
És ha nem dolgozol érte, elveszíted.
Kiss Gergely
Férj - Apa - Férfi

09/10/2025

🫶🏼Legyél jelen az életedben! 🫶🏼

Jó,de hogyan??? 🧐

Eszköz🛠️

Minden nap legalább 15 percre iktass ki minden zavaró tényezőt (TV, telefon, közösségi oldalak, internet, munka, gyerek) és csak magadra figyelj! 😌

👤Érintsd meg a tested és figyeld meg, hogy érzi épp magát!

🧠Gondold át, akár le is írhatod, mik azok, amiket mindenképp szeretnél megvalósítani, elérni, megteremteni az életedben és hol tartasz ezeknek a megvalósításában?

🥰Ismerj el mindent, ami eddig megteremtettél az életedben! Ezek lehetnek a legapróbb dolgok és a legnagyobb álmaid is!

🫶🏼Végezetül ölelgesd, szeretgesd meg magad, hiszen Te vagy az aki mindig ott lesz saját magadnak, akire bármi van mindig számíthatsz!

💖💖💖

03/10/2025

Miért szeretek gyerekeknek Bars kezelést adni?

Nos… Elvárások nélkül érkeznek, hiszen nem akarják megszerelni magukat. Sokszor azt sem tudják, hova hozzák őket a szüleik, de aztán mindig szívesen visszajönnek, ha úgy alakul!

Igazából sokszor nem is a gyerekeknek lenne szükségük Barsra, hanem a szülőknek.
Hmmm és itt most magamra is értem, mert nekünk szülőknek van elvárásunk, ítéletünk önmagunkkal és a gyerekeinkkel szemben, hogy milyennek kéne lennünk és lenniük…
Ez nem túl kedves senkivel szemben sem.

Nos, ha már így kitaláltam, most már meghirdetem a kedvezményes Bars kezeléseket gyerekeknek, sőt, ahogy megírtam ezt a posztot, a szülőknek is szeretnék adni egy kis ajándékot, amit ha kihasználnak, akkor lehet, hogy lehetőség nyílik valami teljesen más kapcsolódásra, térre a családi (és akár bármilyen más) kapcsolataikkal!

Milyen lenne nagyszerűbb kapcsolatokat, életet teremteni magunknak és az egész világnak?

Mi saját magunk vagyunk azok, akik meg tudják változtatni az életet ezen a Földön, ebben a világban!

És milyen lenne megadni a gyerekeinknek is az esélyt arra, hogy olyan életet éljenek, amilyet szeretnének és megengedni nekik, hogy ők is tudják, amit tudnak?