22/07/2025
Véleményem szerint érdemes rászánni az időt és végig olvasni. 😇🦋🍀💖Szerinted? 🤔
Hold és Vénusz együttállás...❤️💫🔥
..a következő 24-48 órában kommunikáció, szerelem és a vágyaink megvalósulása jöhet, komoly energetikai változással, ami hosszútávú változásokat indít el, különösen abban, ahogyan kifejezzük magunkat, befogadunk, vonzunk és kommunikálunk.
A kimondott szavak, a meghúzott határok és az energia, amit engedünk, mind alakítják azt, ami következik. Ez az a pillanat, amikor minden elkezd a helyére kerülni.
Amikor a Hold áthalad az Ikrek jegyében, és csatlakozik a Vénuszhoz, elkezdjük teljes részletességgel látni a saját mintáinkat - azokat a helyeket, ahol folyamatosan adtunk, de nem kaptunk viszonzást, azokat a helyeket, ahol az energiánkkal csendben találkoztunk, és azokat a pillanatokat, amikor folyton magyarázkodtunk olyan embereknek, akik soha nem próbáltak igazán megérteni bennünket.
Ez a váltás tisztánlátást hoz, és ezzel a tisztánlátással együtt a választás erőteljes érzése jön: a választás, hogy ne engedjük bele magunkat többé olyan emberekbe és helyzetekbe, amelyek nem képesek befogadni, amit kínálunk, és a választás, hogy ahelyett, hogy folyamatosan csak adunk, elkezdjük engedni, hogy kapjunk is.
Ez egy másfajta megnyilvánulás kezdete. Ahelyett, hogy az eredményeket hajszolnánk, vagy az energiát oda kényszerítenénk, ahol az sosem áramlott könnyen, elkezdünk igazodni ahhoz, amit nyugodtnak, igaznak és érzelmileg elérhetőnek érzünk.
Azok a vágyak, amelyekért korábban keményen megdolgoztunk, most könnyedén utat találnak hozzánk, mert többé már nem az ellenállás ellen megyünk, nem keresünk jóváhagyást olyan emberektől, akiket mindig is győzködnünk kellett. Már nem érdekel a könyörgés, hogy megértsenek, vagy annak bizonyítása, hogy elegek vagyunk. Ez a munka befejeződött.
A romantikus kapcsolatokban ez az energia segít elengedni azt a szokást, hogy túlfeszítsük magunkat, hogy életben tartsunk valamit. Visszatekinthetünk azokra a kapcsolatokra, ahol elnyomtuk az igényeinket, hogy elkerüljük a feszültséget, a konfliktust, vagy ahol időt, szeretetet és törődést adtunk valakinek, aki soha nem viszonozta azt úgy, ahogy nekünk jó lett volna.
Ezzel a váltással a szeretet másképp kezd hatni - olyanná válik, amit megengedünk, nem pedig olyanná, amit irányítani akarunk. Olyan partnereket kezdünk vonzani, akik tisztán kommunikálnak, akik meghallgatnak anélkül, hogy kérdeznének, és akik lágyságot hoznak a zűrzavar helyett. Az a hely, amit korábban túlmagyarázással töltöttünk ki, most a kölcsönös megértésnek és az érzelmi nagylelkűségnek ad helyet.
A barátságokon belül ez a tisztánlátás ugyanolyan erősnek érződik. Kezdjük észrevenni, hogy ki az, aki megkérdezi, hogy vagyunk, anélkül, hogy megvárná, hogy összeomoljunk. Kezdjük érezni, hogy ki az, aki emlékszik az álmainkra, és megjelenik, amikor fontos, anélkül, hogy rángatnának vagy emlékeztetnének.
Többé nem adunk helyet olyan embereknek, akik csak akkor nyúlnak értünk, amikor szükségük van valamire, vagy akik eltűnnek, amikor rajtunk lenne a sor, hogy törődést kérjünk. A barátság a közös erőfeszítésben, az egyszerű őszinteségben és a természetes jelenlétben gyökerezik, és olyan kapcsolatokat kezdünk választani, amelyek után úgy érezzük, hogy tele vagyunk, nem pedig kimerültek.
Mindenféle kapcsolódáson belül, legyen az baráti, családi, romantikus vagy szakmai, egyre inkább tudatában leszünk annak, hogy milyen érzelmi munkát végeztünk azért, hogy mások kedvében járjunk. Felismerhetjük azokat a mintákat, amelyekben elvárták, hogy megőrizzük a békét, megértést nyújtsunk, vagy teret adjunk másoknak anélkül, hogy ugyanezt a törődést kaptuk volna cserébe.
Ez a tudatosság lehetővé teszi, hogy visszalépjünk azokból a szerepekből, amelyekben össze kellett húznunk magunkat ahelyett, hogy ragyoghattunk volna. A határok az önbecsülés, nem pedig a védekezés helyéről kezdenek kialakulni, és világosabban kezdünk beszélni, szilárdabban kiállni az igazságunk mellett, és engedjük, hogy a béke az érzelmi teljesítmény helyett az összehangoltságból fakadjon.
Ahogy mindez kibontakozik, egyre kevésbé érezzük erőfeszítésnek, mint inkább megengedésnek azt, hogy megnyilvánítsuk magunkat. Amikor abbahagyjuk a túlzásokat, a túlmagyarázást és a kapcsolat javítgatásán való erőlködést, az energiánk visszatér hozzánk. Ez az energia valami sokkal nagyobb dolog alapjává válik - annak az életnek az alapjává, amiről mindig is álmodtunk.
Nyugodt bizalommal kezdünk haladni a napjainkban, bocsánatkérés nélkül azt választjuk, ami jól esik, és bízunk abban, hogy a vágyaink érvényesek, fontosak és szívesen látottak. Amit egykor kergetni próbáltunk, most könnyedén kezd megjelenni, mert teret teremtettünk neki, hogy megérkezzen.
Olyan vágyak, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek - mint például az anyagi szabadság, a kreatív kiteljesedés, a békés kapcsolódások vagy az érzelmi biztonság - most közelebb kerülnek. Úgy érezzük, hogy nyomás nélkül inspirál a cselekvésre, és olyan döntések felé irányítanak, amelyek megfelelnek a jövőnknek, amelyet építünk.
Lehet, hogy apró változtatásokat eszközlünk a munkánkban, a költekezésben, a napirendünkben vagy a környezetünkben, de ezeknek a változtatásoknak súlyuk van, mert az összehangoltság mélyebb érzését tükrözik. Többé már nem a kapkodás vagy a túlélés jegyében élünk. A tisztánlátásból, a békéből és az érzelmi tekintélyből építkezünk.
A bőség a befogadásra való hajlandóságodon keresztül kezd megjelenni és növekedni. Többé már nem azzal mérjük az értékünkket, hogy mennyit tudunk összeszedni, vagy mennyi kellemetlenséget tudunk elviselni, ehelyett elkezdjük az energiánkat szentként tisztelni. A pihenés a megnyilvánulási folyamatunk részévé válik, a kommunikáció az önbizalomban gyökerezik, és a mágnesesség növekszik abból, hogy egyre inkább azzá válunk, akik valójában vagyunk.
Minden kapcsolatban - romantikus, plátói, családi és belső kapcsolatban - elkezdünk többet vonzani abból, amit táplálónak és őszintének érzünk, egyszerűen azért, mert már nem adunk energiát annak, amit igazságtalannak, tisztázatlannak és kiegyensúlyozatlannak érzünk. Az emberek, akik most találkoznak velünk, békét hoznak, gondoskodással jelennek meg, és ugyanazt az érzelmi jelenlétet tükrözik, amiért egykor könyörögtünk. Többé nem a görcsös akaráson keresztül kapcsolódunk, hanem az összehangolódáson keresztül kapjuk, ami nekünk jós.
Ez az a fejezet, ahol a kapcsolódást, amelyben anno könyörögtünk, hogy meglássanak, kezdi felváltani egy olyan, amely kérés nélkül is melegséget és biztonságot nyújt, ahol a kreatív munka, amelyről majdnem lemondtunk, új ajtókat kezd nyitni, és ahol a béke, amelyet valaha annyira kergettünk, végre a mindennapi légkörünkké válik - mert a saját energiánkat, a saját szükségleteinket és a saját értékünket választjuk mindenek felett, és most az élet válaszol mindazzal, amiről anno azt hittük, hogy ki kell érdemelnünk.
Az egykor félretett álmok erősebb lendülettel kezdenek visszatérni, és az egykor távolinak tűnő célok kezdenek formát ölteni azokon az apró, szándékos lépéseken keresztül, amelyeket végre képesek vagyunk megtenni. Azok a dolgok, amelyeket korábban csendben kívántunk - támogatás, amelyet következetesnek érzünk, szeretet, amelyet biztonságosnak érzünk, munka, amely tükrözi a célunkat - kezdenek utat találni hozzánk, mert az energiánk már nem szóródik szét olyan emberek és terek között, amelyek soha nem tudnák viszonozni azt, amit adtunk.
Azok a célok, amelyeket egykor túl nagynak éreztünk ahhoz, hogy megnevezzük őket, most közelebbinek tűnnek, mert már nem kérünk engedélyt arra, hogy azt akarjuk, ami valóban jó nekünk. Elengedtük, hogy magyarázkodnunk kelljen, és ezen elengedés által valami gyönyörűség kezd megérkezni: emberek, akik törődéssel, tisztánlátással és igazsággal találkoznak velünk; lehetőségek, amelyek a fejlődésünket tükrözik; és élmények, amelyek emlékeztetnek arra, milyen jó érzés kapni anélkül, hogy görcsösen akarnánk valamit.
Minden döntés, amit innentől kezdve hozunk - minden határ, minden szünet, minden pillanatnyi pihenés vagy igazság - azt az életet építi, amelyről egyszer azt hittük, hogy elérhetetlen. Többé már nem cipeljük az eredmények erőltetésének vagy a mindig futó szerelem hajszolásának súlyát. Ehelyett olyasvalakivé válunk, aki üdvözli és beengedi azt, amit valóságosnak érez, aki meghallgatja azt, amit helyesnek érez, és aki teret teremt mindannak, amit neki szánt az Univerzum, hogy könnyedén megérkezzen.
Alex Myles - (fordította és saját szája íze szerint átfogalmazta: Vantulek Zsolt)
Ti hogy vagytok?
art: unknown
