13/10/2025
„Egyszer csak felkelsz, és minden megváltozott.”
Kívülről ugyanaz minden.
Csak ő… más lett.
Többet alszik, be van zárkózva a szobájába.
A telefon lett a fix zónája.
Megkérdeznéd, mit csinál, de flegmán csak becsukja az ajtót.
Az addig szeretett programokra,
Csak egy fintor a válasz.
Figyel, méreget, véleményt formál.
Te pedig nézed, és közben még mindig azt látod: a kicsi gyereked.
Azonban már határozottan formálja a saját gondolatait, határait — és közben azért csetlik-botlik.
Ütköztet, vitatkozik, próbálgatja, ki ő, és hol a helye a világban.
Néha ott talál be, ahol a legjobban fáj.
Tükröt tart — neked, és az egész családnak.
Szeretnéd jól látni őt, megérteni, kísérni.
De mintha kicsúszna a kezed közül az irányítás.
Engednéd, mégis félsz.
Félsz, hogy nincs-e túl korán, hogy jól csinálja-e.
Félsz, hogy amit addig tanítottál, elég lesz-e.
És legszívesebben azt mondanád az időnek:
„Várj még egy kicsit… még nem vagyunk készen.”
De ez is a folyamat része.
A leválás, az útkeresés, az önmagává válás része.
És bármennyire is változik minden körülöttetek —
egy dolog biztos:
most is szüksége van rád.
Ha szeretnéd jobban megérteni, mi zajlik benne — és hogyan tudsz mellette maradni ebben az időszakban —, segítek.
Nem helyetted, hanem veled együtt.
www.rajzoltlelek.hu/tanacsadas
