06/03/2023
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1861843047525819&id=609750239401779
A várakozás csendje
Szerintem mostanra már mindenki érzi, hogy a napok - hetek óta tartó, nagyon erősen vágyott csend most másmilyen, mint eddig. Sokkal mélyebb, sokkal lassúbb, sokkal inkább számot vető - lezáró, sokszor akár hullámzó, sokkal - sokkal halkabb, mint eddig bármikor. Olyan, mintha valami nagyon hosszú, rengeteg tapasztalattal teli időszak záródna le most az életünkben, nem csak 1 esztendő, nem csak egy sorskör, hanem egy ennél is hosszabb, a mi emberöltőnkben is nagyon hosszúnak számító időszak befejezésére várnánk.
Az ember nehezen is találja a szavakat, inkább most az érzések - érzelmek végtelen óceánját bejárva keresgéljük életünk mozgatórugóinak okait, megéléseink gyökerét, teremtéseink következményeit, olyan titkokra és összefüggésekre keressük a válaszokat, melyek szabad szemmel láthatatlanok, melyeket senki más nem tud helyettünk kimondani, nekünk kell rátalálnunk a válaszokra.
Nagyon különbözőképp élhetjük meg ezeket a napokat, van aki mérhetetlen rendet - békét - harmóniát - transzcendentális szeretetet, van aki pedig óriási káoszt - megmagyarázhatatlan félelmeket - csalódásokat - fáradtságot - kiábrándultságot érez, mindez a Halak jegyének kettősségéből adódik.
Azt kell megérteni, bármit is érezzünk, mindegyik RENDben van, hisz a legmélyebb tudatalatti területeinken történik az átalakulás - tisztulás, amit racionálisan nagyon nehéz, szinte lehetetlen megérteni. Tehát ha nem pontosan értjük mi a bajunk, az is rendben van. 🙂
Engedjük, hogy szuper érzékenyek legyünk, nem baj, ha el vagyunk fáradva, ha ki vagyunk ábrándulva, ha nincs kedvünk beszélni, ezek is a folyamat részei lehetnek. Az sem baj, ha össze vagyunk zavarodva, ha nem látjuk pontosan, merre tartunk, engedjük, hogy a mélységes csendben megéljünk minden érzést, ha jól esik most egyedül lenni, kizárni mindent és mindenkit, az is rendben van.
Engedjük, hogy átjárjon bennünket minden olyan érzés, melyen keresztül felismerjük az áldozatiság lehúzó tanításait, hogy szép lassan, türelemmel, alázattal kioldjuk magunkból a szenvedést.
Senki mást nem tudunk megmenteni, csak saját magunkat, ezért kár magunkra vennünk őseink - generációnk - társaink stb. bűneit, szenvedését, áldozatiságát, a mártír - szerepek ideje az előttünk álló években lejár.
Nem akkor szolgálunk jól másokat, ha lemondunk önmagunkról, ha feláldozzuk magunkat a máglyán, hanem amikor megtanulunk úgy szolgálni, hogy az önmagunknak is jó legyen, ha annyit adunk, ami még jól esik.
Addig akarunk másokat megmenteni, míg önmagunkat nem tudjuk. Az előttünk álló években meg fogjuk tanulni, hogy úgy is lehet szolgálni, hogy ne váljunk mártírrá, hogy ne váljunk közben áldozattá. ❤️
Az írás a Blogon is olvasható:
https://www.szantobrigitta.hu/index.php/blog/248-a-varakozas-csendje
SzB
Kép forrása: https://pin.it/75zT119
