20/02/2026
https://www.facebook.com/share/p/1B4Ag8SsNM/
Az a várva várt február 20...
Amikor múlt héten írtam a Neptun-Szaturnusz várva várt együttállásáról, és annak jelentőségéről, megígértem, hogy arról is írok majd, miért úgy alakult az elmúlt bő 6000 év ahogy, és arról hogy vajon most az újraindulás tud-e más irányt hozni a számunkra.
A múlt heti bejegyzést hozzászólásban belinkelem, de összességében a lényeg az, hogy ez az együttállás elsősorban nem azért jelentős, mert kb. 36 évente történik meg, ami utoljára 1989-ben volt. Ott teljesen más zodiákusban történt, más fokokon, más helyzetben.
A legfontosabb momentum az, hogy ugyanott, ahol most az együttállás létrejön, vagyis a Kos nulladik fokán, ami a teljes zodiákus kezdőpontja, utoljára i.e. 4361-ben álltak együtt.
Neptun és Szaturnusz együtt a víziók és álmok, a nem látható megvalósulását jelzik, ők "építenek", ők öntenek anyagba és ők manifesztálnak, legalábbis nyitják meg annak lehetőségét.
Egyszerűen lefordítva: most indul egy teljesen új civilizációs korszak, újabb kb. 6000 év, amiben más világot építhetünk.
Nyilvánvalóan mi, akik ezt most olvassuk, már sehol nem leszünk akkor, amikor ennek az első magjai szárba szökkennek majd, de az, hogy itt vagyunk az átfordulásnál, az indulásnál, óriási jelentőséggel bír. Minden cselekedetünk, minden döntésünk, amit a saját életünkben azért hozunk meg, hogy egyre tisztábban és önazonos rezgésben tudjunk tovább haladni, ehhez tesz hozzá.
Olyan ez most, mint egy alapkőletétele egy olyan épületnek, aminek az elkészültét mi ugyan nem fogjuk látni, de ott lehetünk az első évtizedek kapavágásainál...
Ennél az energiánál ne hetekben, hónapokban, években gondolkodjunk - itt évtizedekről és évszázadokról van szó.
A saját életünkben egyenként természetesen hétköznapi léptékben fogjuk érzékelni olyan formában, amiben kiveszik a kezünkből az időzítést, vagyis nem tudunk semmit sem siettetni, sem elodázni, és közben egyre erősebben kapnak sokan olyan löketeket, amiben egyértelműen ki van jelölve egy szigorú minőség: csak úgy lehet tovább menni, akkor tudunk építeni és teremteni a saját életünkben egy új valóságot, ha egyszer és mindenkorra a saját magunk realitásával tudunk összerezegni.
Nem azzal kell foglalkozni, hogy mások szerint mi helyes és mi nem, szerintük mit kellene tennünk és mit nem, hanem azt kell magunkban erősíteni, hogy végre leváljunk arról, hogy folyton mások reakcióiban keressük önmagunk visszaigazolását, ezzel kiadva a kezünkből a saját rezgésünkön keresztüli teremtés képességét.
El kell jutnunk oda, hogy magunk is érezzük, hogy mi az, ami nem hozzánk tartozik, nem a mi értékrendünk, nem a mi rezgésünk és ezeket le kell tudnunk tenni, le kell tudni válni róla, főleg ha van is rá lehetőség és nem vagyunk végképp kiszolgáltatott helyzetben.
Ezek az idők már arról fognak szólni, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy mások fejében milyen narratívák vannak a világról vagy rólunk, hanem azzal, hogy mi magunk mivel tudunk békességben, még egyszer: önazonosak lenni.
Ebbe beletartozik az, hogy tisztában vagyunk a saját méregfogainkkal, és meg tudjuk különböztetni már magunkban azt, hogy mikor reagálunk reflexből és mikor helyezkedünk bele egy ezeket felismerő, másképp működtető, teremtő állapotba.
Számtalan lehetőséget fogunk kapni a következő években, hogy gyakoroljuk ezt.
Nos, bő 6000 évvel ezelőtt ez az állapot, ugyanúgy, ahogyan a mostani is, az égre volt írva.
Az akkori korszak indulását megpecsételte az, hogy az égi jelölők kb. 80-85 százaléka mind tüzes jegyekben állt.
Tele volt a Kos kezdőpontja nem csak az akkori Neptun-Szaturnusz együttállással, de temérdek kisebb jelölő, aszteroida is mellettük állt, melyek közül a legfontosabb Chiron volt.
Ahogy mondani szoktam, rutinos Chironosok ezt értik.
Chiron a Kos nulla fokán együtt egy Neptun-Szaturnusz együttállással megpecsételte azt a 6000 évet, amit magunk mögött tudhatunk, megspékelve az Oroszlán és Nyilas energiáival.
Innentől törvényszerűen az egész semmi másról nem tudott szólni, mint a nyomorgó, habzsoló, megvilágosodni akaró egónk mutogatásáról, az önbecsülésünk sérüléseinek egymásnak feszüléséről, és ahogyan szoktam volt mondani: a pitiáner f*szméregetésről.
Több, mint 6000 éve semmi mást nem csinálunk, semmi másról nem szól a világ energiája, mint az önös, az önző, önmagát fényező, a másik embert kihasználó, kizsigerelő, megalázó, bántalmazó, leuraló rendszerekről, emberi kapcsolatokról.
Ez a "spiritualitásra" és vallásokra is ugyanúgy igaz.
Ezek az energiák eleve meghatározták azt a tanulást, tapasztalást, amiben vergődtünk sok ezer éven át, mondhatni azt is, semmi meglepő nincs abban, ahogy alakultak a dolgaink a történelemben.
A kérdés az, hogy tudjuk-e másképp csinálni?
A válasz egyértelmű igen.
Lehet, hogy mi már nem fogjuk megérni, talán majd az unokáink lesznek az elsők, akik némi fuvallatot kapnak majd egy új irány kibontakozásából, de tagadhatatlanul megindulunk a mai nappal egy sok ezer éves új irányba.
S hogy miért lehet ez más?
A mostani képlete ennek az együttállásnak teljesen más.
Nem az önzést, hanem a közös építést támogatja.
Már nem az önös érdekek hajszolásának következményeit kapjuk tapasztalásul, mert épp azt pörgetjük ki a mostani ciklussal, ezért is ajzott fel annyira élhetetlenül a világunk. Valahogyan ennek össze kell omlania. Össze is fog.
A következő ciklus éppen emiatt már nem annak energiáit jelzi, amiben ember embernek farkasa, hanem egy olyan minőséget hordoz, amiben hatalmas erők jelzik a valódi összefogást, összetartozást, annak tanulását, tapasztalását, megvalósítását,, egy új "otthon" megteremtését, amiben nem opció a Marskolónia, és egyéb életképtelen tévutak, hanem egyértelműen látható az, hogy megtanuljuk rendbe tenni azt a Földet, azt a környezetet, amit kis híján teljesen tönkreteszünk most.
Az égi erők nem fogják hagyni, hogy parazita módjára arrébb álljunk és újabb dimenziókat tegyünk tönkre a "jólét és fejlődés" zászlaja alatt, sokkal inkább kényszerítenek rá majd arra, hogy vállaljuk a felelősséget azért, amit eddig teremtettünk magunknak.
Rendbe fogjuk hozni. Meg fogjuk gyógyítani.
Más világ lesz, mint amit most ismerünk.
Ennek az új világnak ma van a születésnapja, 13:48-kor pontosodik be az együttállás.
Még ha nem is élhetjük meg a kiteljesedést, de hozzájárulhatunk az alapjaihoz a saját életünkben való színtiszta jelenléttel.
Álljatok meg ma egy pillanatra és érkezzetek meg a saját valóságotokba. A testbe, ami megtart, a környezetetekbe, ami körülvesz, a kapcsolataitokba, amik élnek.
Szelektáljatok, hogy mi tartozik hozzátok és igazodjatok önmagatokhoz. Nem baj, ha az még nem tökéletes, de legyen igaz.
Tiszta, új belső világot kívánok mindannyiunknak!
Szelényi Eszter
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm!
Az oldal teljes tartalma jogvédett, írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre, oldalra mutató linkkel lehet!
Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartod.
(Kép: Pinterest)
