16/11/2025
Sziasztok!
Folytatván a Forrás Misztériumának változásaihoz kapcsolódó dolgok sorát....
Megkértem a Lányokat, hogy írjanak magukról egy-két mondatot, amivel kicsit segíthetek nektek, hogy jobban meglássátok, hogy kik is ők és milyen utat járnak a Létezésben!
(higgyétek el, nem kértem, hogy engem is foglaljanak bele, sőt:)
A dolog érdekessége, kértem válasszanak egy képet is hozzá, amit most egymás mellé illesztek be, mivel egyben szeretném a posztot megosztani Veletek! Érdekes a színek harmóniája egymás mellett! Az első kép Enci választása, a második pedig Vikié:) Csoda Lányokat kaptam a Teremtőtől, hálás vagyok értük és hogy megoszthatom az életemet velük!
Enci írta:
A spirituális utam úgy kezdődött, hogy nagyon meg akartam oldani valamit az életemben. Úgy éreztem, hogy ez már egy rajtam kívül álló dolog, és segítségre van szükségem.Válaszokat akartam, és hogy valaki mondja meg, mit is kellene tennem. Szinte észrevétlenül jutottam egyre közelebb önmagamhoz, sikerült felismerni és levetni a társadalmi és generációs terheket, és szembe kellett néznem azokkal a részeimmel is, melyekről eddig nem voltam hajlandó tudomást venni. Az utamon elindított probléma pedig úgy formálódott tovább, ahogy a saját tudatosságom megerősödött és megoldást sem mástól kellett várnom, hanem tudtam már mit kell tennem.A spiritualitás számomra maga az önismeret. Egy más szemszög, ami minden szituációban iránytűként mutatja, mit működtetek magamból. Segít megérteni, miért kerültem az adott helyzetbe, és legfőképpen, hogyan tudom megoldani. Mert azt is a megtapasztaltam, hogy nem elég felismerni és megérteni a problémákat, hanem működtetni is kell az életünket. Cselekedni is kell, tenni önmagunkért. Csak mi vagyunk felelősek a saját életünk alakulásáért, ez az első és legfontosabb alapelv, amit a spirituális úton megtanultam, és talán a legfájdalmasabb is.🙂 Már nem hibáztathatom a padtársam, a szomszédom, a tanárt, a volt barátokat. Vagyis nem a külvilágban kell keresnem az okokat, hanem mindig magamban.Önmagunkkal szembenézni, és önmagunkat elfogadni a legambivalensebb dolog, egyszerre felemelő és ijesztő. Sokszor fájdalmas, és nehéz ez az út, de csak így juthatunk el az igazi önvalónkhoz, akiről eddig fogalmunk sem volt. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb lesz minden megélésünk, nem lesz felesleges szenvedés és sírás. 🙂
Szerencsés vagyok, mert ebben a tanulásban nem voltam egyedül, Juli kézen fogott a legnehezebb pillanatokban, és segített, amikor elakadtam. Megtisztelő, hogy most én is segíthetek másoknak, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz, és gyakorlati segítséget adjak az útvesztőkben.
Viki útja:
Időtlen idők óta keresem a módját, hogy hogyan lehet egy teljesebb életet élni, de valami mindig hiányzott. Kerestem az összefüggéseket, és saját szerepemet az életem alakulásában, és hamar rá kellett döbbennem, hogy bizony minden tőlem függ... Ezért elkezdtem tudatosan változtatni a nézőpontomon, hozzáállásomon. De ezek csak egy bizonyos szintig tudtak "emelni". Ekkor elkezdtem kipróbálni különböző spirituális technikákat, amik egytől egyik hatalmas ajándékokat és változásokat hoztak az életembe. Végtelenül hálás vagyok minden Segítőnek, akikkel találkoztam, és minden spirituális technikának, amit megismerhettem és tanulhattam.
Juli és az általa közvetített technika viszont teljes egészében felforgatta az életem. A Forrás Misztériumának és természetesen a Teremtőnek hála elkezdett beáramolni a csoda az életembe. A változás gyors és kézzelfogható, így az érzés is egyre erősebb lett bennem, hogy szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy ez a lehető legtöbb emberhez eljusson. Hiszen minden egyes ember egy csoda, aki megérdemli, hogy a lehető legteljesebb és legboldogabb életet élje. Nem tudok csodásabb "hivatást" elképzelni, mint azt, ha hozzájárulhatok mások életének jobbá tételéhez - ezért kezdtem el Juli segítségével tanulni, gyakorolni.
Tudom, milyen, amikor valaki kétségbeesett, borúsnak lát mindent vagy éppen elveszettnek érzi magát. Tudom, milyen, amikor valakit a saját félelmei korlátoznak, pedig a lelke szárnyalna. Tudom, milyen az, amikor valaki úgy érzi, őt folyamatosan balszerencse éri. Tudom, milyen amikor valaki az önszabotálása miatt mindenhol kívülállónak érzi magát. De már azt is tudom, hogy hogyan lehet az ilyen és ehhez hasonló állapotokra más szemmel ránézni, hogy aztán ezek elkezdjenek halványulni, oldásokkal pedig teljesen eltűnjenek - hogy aztán elkezdődhessen egy csodálatos utazás a teljesebb élet felé. Ennek a megtapasztalásában szeretnék segíteni.
