11/05/2020
Légy zümmögés a hálószobában, elalvás előtti olvasáskor. Próbálok figyelni a szövegre, koncentrálni a könyv mondanivalójára, mert érdekes filozófiai kérdéseket feszeget. De nem tudok. Figyelem azt a francos legyet. Persze a fényre jött be a hálóba, meg a melegre. Ez valami falusi nagy döglégy. A tehenektől jött, az tuti. Merülök bele az éppen aktuális zavaró tényező által kiváltott gondolatokba. Nem, nem csaphatom le. De zavar, így nem tudok olvasni. Viszont ha lekapcsolom a villanyt, és megszüntetem, a fényt és a meleget, akkor le fog nyugodni, talán. Jó legyen ez. Lekapcsolom, elfordulok az oldalamra és hallgatózom. A figyelmem még mindig a légyen. Na, hallom? Nem hallom? Elnyugszik végre vagy sem? Repked. Még mindig repked. Na most megállt. Megint repked, megint megállt, kicsit hosszabb időre. És most? Most mivan? Végre elnyugodott. Jó éjt legyecske. Aludjunk!
Másnap hajnalban láttam a legyet a falon még szunyókált.
Ez így ment, hosszú, hosszú éveken keresztül. Jött a légy én meg megszüntettem minden külső hatást, hogy a légy elnyugodjon. De egyre tovább tudtam úgy olvasni, hogy egyáltalán nem zavart, hogy ő ott röpköd, sőt néha a fejemre szállt. Végül is én is tehetek arról, hogy ott van a hálómba. Mert én oda építettem a mezőre a házat, és a hálószoba ablakát, és egyébként is a légy sokkal inkább lenne kint, mint bent. De bent lenni kényelmesebb neki. Szóval egyre jobban hozzászoktam a legyekhez és már nem zavarnak.
Hasonlóan működnek az érzelmek szintjén is a dolgok. Nem az érzelemmel van a baj, pedig megannyi jógás és spirituális oldalon ezt lehet olvasni. Nem, az érzelmekkel semmi baj nincsen. Azok, kérem szépen vannak. Sőt! Ne válj közönyössé!! Azzal van a baj, amit hozzá társítasz! Ezt hogyan értem? A légyhez hozzá társítottam az idegesítő figyelmet, vagy éppen azt, hogy nem foglalkozom vele, sőt nem bántom, legyen ott. Még azt is megértem, hogy neki sem jó ez a helyzet.
Így áll a helyzet az érzelemmel is. Sokszor hallom azt, hogy „Dóri, nem tudok mit kezdeni a dühömmel, vagy a vágyaimmal, vagy szorongok és félek mi lesz a jövőben, hogy lesz eztán.”
Ezek az érzelmek a fenti történet szerint a légy. Az, hogy a légy mennyire virgonc, azt a kiváltó ok intenzitása befolyásolja, azaz mennyi inputot kap kívülről és belülről is. Itt kettős jelenség jön létre. Egyrészről a fény és meleg. Azaz megkapja-e azt, amire szüksége van, düh esetén az idegesítő kollégát a szomszéd íróasztalnál, vágy esetén a jó testű és illatú férfit, vagy nőt, szorongás esetén az esti híradóban a gazdasági híreket. Szóval, hogy ezeket a külső in-putokat megkapja-e. Illetve másrészről, belülről a figyelem is rájuk szegeződik e. Azaz, düh esetén; tuti, hogy most fog bejönni és leülni, az az idióta az asztalához, el sem bírom már viselni a képét, vágy esetében; ha most megyek arra akkor tuti belebotlom abba a jóképűbe, és ha még írok is neki, hogy elugrom arrafelé akkor meg 1000%. Szorongás esetén meg; ezt most felhangosítom, mert érdekel, hogy mit mond a Távol-Keleti sárgarépa részvények zuhanásáról a tévé, mindéhenhalunk! Első körben le lehet csökkenteni az érzelem virgoncságához szükséges inputokat, ez a legalacsonyabb szint feletti második lehetőség. A legalacsonyabb szint az az, hogy leszarom az egészet, észre sem veszem és nem is tudok vele mit csinálni. Az első szint, hogy legalább észreveszem az érzelmemet és tisztában vagyok vele mit vált ki belőlem. A második szint, amit az előbb említettem. Észreveszem és elcsökkentem, vagy lenullázod az in-putot. A csökkentés és nullászás után iszonyatosan nagy akaraterő kell, és hát ehhez kell némi erőszak is, mert ahogy elveszem az in-putot először nem fog jól esni. Az ismert esetekben hiányérzet lesz, hiányozni fognak a hírek, mert már megszoktad, hogy abban az időben esténként megkapod. Mégis csak jó érzés jótestűt nézegetni, meg minden…ugyeérted megahormonokis, hogy hát persze, hogy baromira hiányozni fog, és a kolléga mószerolása is alapvetően egy kiélési folyamat és az önigalozás egyik módja. Illetve, ha nem hiányérzeted van, akkor meg kételkedsz az elején, úgy ahogyan én is kételkedtem abban, hogy a sötétben a légy nem repül. Már pedig tényleg nem! Sötétben a légy ne repül. A düh sem dühöng, a vágy sem izzik, a szorongás is kisimul. De ehhez az kell, hogy véletlenül se legyen in-put, mert különben borul a bili, és ismét pisis lesz minden. No és akkor jön a harmadik szint ez az, amikor van érzelem, de nem azonosulok vele. Nem vagyok közönyös! Hanem észreveszem azt,hogy igen ott van és had legyen ott. Ebben a világban LÉTJOGOSULTSÁGA VAN! Csak! Éppen, Én döntöm el, hogy azonosulok vele vagy sem. És ha még tovább tudok menni, akkor rájövök arra, hogy honnan táplálkozik, honnan ered. Mondjuk a düh, és, hogy mint érzelem sokkal inkább jelen szeretne lenni empátiaként. Úgy mint a légy. A légynek sem jó abban a jelentésben lennie, ahol van a hálóban (idegesítőlégyként), sokkal inkább lenne más hol, más jelentéssel (természetrészeként). Ez van a vággyal is, jobban szeretne jelen lenni a szeretetként. A szorongás pedig a gondoskodásként, vagy a segítségnyújtásként.
Az érzelem nem szül szenvedést, az elfojtás és a nem(meg)értés szül szenvedést.
És nyugi, van úgy, ha fáradt vagyok, hogy idegesít a légy (is) :) ! Emberek vagyunk,út keresők. Namaszté Dóri
