30/07/2025
Ahogy először megpihensz az éber tudatállapotban, anélkül, hogy a gondolataidra hallgatnál, anélkül, hogy az érzéseidet követnéd vagy megpróbálnád azokat irányítani, valami meglepő történik: a benned megnyiló térben nem az ürességet találod, hanem a Létezés teljességét.
Egy olyan teljességet, amit eddig talán mindig kívül kerestél, célokban, kapcsolatokban, tanításokban — de most ráébredsz, hogy ez soha nem is volt távol tőled.
Mindig is benned volt, csak a figyelmed máshol járt.
Ez a teljesség nem látványos, nem ünnepélyes, nem harsány. Inkább olyan, mint amikor egy hosszú, fáradt bolyongás után hazaérsz egy csendes szobába, ahol nem történik semmi különös — de minden a helyén van.
És egyszer csak rájössz: ez az, amit kerestél. Nem a formát, nem az élményt, hanem ez a jelenlét. Ez a tágas, nyugodt, békés létállapot, amelyben nem hiányzik semmi. Mert semmi sem különül el tőle.
Ebben az állapotban megszűnik az a belső töredezettség, ami addig jellemezte az életedet.
Már nem érzed magad külön a világtól, a másik embertől, de még saját múltadtól és jövődtől sem.
Mert minden egyetlen mozdulatként, egyetlen áramlatként bontakozik ki — és te ebben nem vagy kívülálló. Nem szemlélő. Hanem magának az áramlásnak vagy a középpontja — vagy talán még pontosabban: a forrása, ahonnan minden áramlik.
És ebben a felismerésben, amely nem intellektuális, hanem mélyen tapasztalati, elkezded érzékelni létezésed valódi tágasságát.
Már nem vagy bezárva a tested határaiba, nem korlátoz többé az identitásod története, nem vagy a gondolataidhoz vagy a vágyaidhoz láncolva.
Valami benned szabadon lebeg. Nyitott. Kötetlen. És ez a nyitottság nem bizonytalan, nem veszélyes — hanem a legmélyebb biztonság, amit valaha éreztél.
Mert most már nem kell védened semmit. Mert nincs, amit el kellene különíteni, nincs, amit meg kellene tartani vagy el kellene utasítani.
Ez a belső tágasság a béke forrása. Nem az események békéje, hanem az, ami változatlanul ott marad minden esemény mögött.
És ebben a térben elkezded megízlelni azt a fajta boldogságot, amely nem egy érzelmi csúcsállapot, nem eufória — hanem egy csendes, megingathatatlan öröm, amely abból fakad, hogy vagy. Hogy mindig is voltál.
És most már tudod is ezt. Nem gondolatként — hanem élő felismerésként. És ettől kezdve nem kell többé keresned. Mert hazataláltál.
Részlet Frank M. Wanderer új könyvéből A TUDAT TANÍTÁSAI a spirituális úton lévőkhöz
INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A TELJES KÖNYV
https://kulcsok.wordpress.com/2025/06/27/frank-m-wanderer-a-tudat-tanitasai-a-spiritualis-uton-levoknek/
