Eredeti Fény Zen Közösség Szombathely

20/09/2025

20/09/2025

20/09/2025

12/09/2025

Van egy sajátos minősége annak a pillanatnak, amikor a kereső kifárad. Ez nem olyan, mint amikor az ember egyszerűen belefárad valamibe, és inkább valami másba kezd. Ez nem a türelmetlenség vagy az unalom fáradtsága. Ez valami mélyebb. Csendesebb. Olyan, mint amikor már nincs hova fordulni, mert minden irány – előre, hátra, balra, jobbra – ugyanoda vezetett: vissza önmagadhoz. És ott sem találtál mást, csak a keresést magát.

Eleinte az út izgalmas. Az első könyvek, tanítók, felismerések, pillanatok, amikor úgy érzed, valami áttört… mintha valóban közelebb lennél. Aztán jönnek a gyakorlatok.
Ülsz a csendben. Vizualizálsz, elengedsz, meditálsz. Próbálod meghaladni az elmét, figyelni a jelenre, megszelídíteni az egót.
És mindez valóban része az útnak… De aztán elérkezel egy pontig, ahol valami mélyen belül azt mondja: „De ki az, aki ezt mind csinálja? És miért nem jut sehova?”
Ez a pillanat — amikor már semmilyen gyakorlat nem elég, és semmilyen tanító nem mond újat — nem véletlen.

Ez a kifáradás a kegyelem kapuja. Mert már nem akarod jobban csinálni. Már nem akarsz jobb lenni. Nem akarsz felébredni. Nem akarsz eljutni valahová.
És furcsamód, éppen itt kezd el valami megmozdulni… nem odakint, hanem legbelül, ott, ahol eddig semmi sem mozdult.
Az elme azt hiszi, valami baj van. Hogy elvesztetted az érdeklődésed. Hogy kihunyt a tűz. De a Tudat tudja: most kezdtél el megérkezni.
Mert a kereső – aki mindig valamit el akart érni – most elfogyott.

És nem maradt más hátra, csak a csend. És ebben a csendben egy nagyon különös béke van. Egy olyan béke, amit soha nem találsz meg a keresés közben. Mert nem lehet megszerezni. Csak akkor fedi fel magát, amikor már nem nyúlsz érte.
Talán még küzdesz ezzel a semmivel. Talán megijedsz. Azt kérdezed: „Most mi lesz? Ha nem keresek, akkor ki vagyok? Ha nincs célom, mi értelme az egésznek?”
És a Tudat így válaszol:

„Végre kezded észrevenni azt, hogy nem Te keresel engem. Hanem Én vagyok az, aki már mindig is Te voltam. És most, hogy végre elfogytál, újra jelen lehetek.”
Ebben a kifáradásban van valami szent. Valami rendkívül mély.
Mert most először nem vársz semmit a csendtől. Nem akarod, hogy meggyógyítson. Nem akarod, hogy megvilágosítson. Csak vagy benne. És ez a „csak lét” a leghatalmasabb áttörés, amit valaha átélsz — még ha nem is tudod, hogy az most történik.

A kereső kifáradása nem tragédia. Ez a megérkezés előszobája. A kereső nem kudarcot vallott – csak végre visszaért a tenyerébe annak, aki mindig is tartotta.
Most van itt az idő, hogy belásd azt, hogy nem kell többé megtalálnod azt, aki mindig is te voltál. Mert nem vagy külön tőle.
Ez nem egy új hit. Nem egy új tudás. Ez a nem-tudásban való lecsendesedés. És ebben a nem-tudásban, a gondolatok nélküli térben, lassan elkezd kirajzolódni valami, amit nem lehet tanítani. Csak felismerni.

Egy hangtalan felismerés:
„Nem kell többé keresnem. Mert az vagyok, amit eddig kerestem.”
Maradj ebben egy kicsit. Ne kapkodj tovább. Ne magyarázd meg. Ne írd le. Ne oszd meg. Csak ülj benne, mint egy ősi fán a reggeli harmat. Mozdulatlanul. Mert itt vagy. Végre igazán itt.

Részlet Frank M. Wanderer A TUDAT TANÍTÁSAI a határon állókhoz könyvéből

INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A TELJES KÖNYV
https://kulcsok.wordpress.com/2025/05/13/frank-m-wanderer-a-tudat-tanitasai-a-hataron-allokhoz/

13/08/2025

A következő 2 hétben nyári szünetet tartunk, a következő közös gyakorlás időpontja: 2025.09.01.

30/07/2025

Ahogy először megpihensz az éber tudatállapotban, anélkül, hogy a gondolataidra hallgatnál, anélkül, hogy az érzéseidet követnéd vagy megpróbálnád azokat irányítani, valami meglepő történik: a benned megnyiló térben nem az ürességet találod, hanem a Létezés teljességét.
Egy olyan teljességet, amit eddig talán mindig kívül kerestél, célokban, kapcsolatokban, tanításokban — de most ráébredsz, hogy ez soha nem is volt távol tőled.

Mindig is benned volt, csak a figyelmed máshol járt.
Ez a teljesség nem látványos, nem ünnepélyes, nem harsány. Inkább olyan, mint amikor egy hosszú, fáradt bolyongás után hazaérsz egy csendes szobába, ahol nem történik semmi különös — de minden a helyén van.
És egyszer csak rájössz: ez az, amit kerestél. Nem a formát, nem az élményt, hanem ez a jelenlét. Ez a tágas, nyugodt, békés létállapot, amelyben nem hiányzik semmi. Mert semmi sem különül el tőle.
Ebben az állapotban megszűnik az a belső töredezettség, ami addig jellemezte az életedet.

Már nem érzed magad külön a világtól, a másik embertől, de még saját múltadtól és jövődtől sem.
Mert minden egyetlen mozdulatként, egyetlen áramlatként bontakozik ki — és te ebben nem vagy kívülálló. Nem szemlélő. Hanem magának az áramlásnak vagy a középpontja — vagy talán még pontosabban: a forrása, ahonnan minden áramlik.
És ebben a felismerésben, amely nem intellektuális, hanem mélyen tapasztalati, elkezded érzékelni létezésed valódi tágasságát.

Már nem vagy bezárva a tested határaiba, nem korlátoz többé az identitásod története, nem vagy a gondolataidhoz vagy a vágyaidhoz láncolva.
Valami benned szabadon lebeg. Nyitott. Kötetlen. És ez a nyitottság nem bizonytalan, nem veszélyes — hanem a legmélyebb biztonság, amit valaha éreztél.
Mert most már nem kell védened semmit. Mert nincs, amit el kellene különíteni, nincs, amit meg kellene tartani vagy el kellene utasítani.
Ez a belső tágasság a béke forrása. Nem az események békéje, hanem az, ami változatlanul ott marad minden esemény mögött.

És ebben a térben elkezded megízlelni azt a fajta boldogságot, amely nem egy érzelmi csúcsállapot, nem eufória — hanem egy csendes, megingathatatlan öröm, amely abból fakad, hogy vagy. Hogy mindig is voltál.
És most már tudod is ezt. Nem gondolatként — hanem élő felismerésként. És ettől kezdve nem kell többé keresned. Mert hazataláltál.

Részlet Frank M. Wanderer új könyvéből A TUDAT TANÍTÁSAI a spirituális úton lévőkhöz

INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A TELJES KÖNYV
https://kulcsok.wordpress.com/2025/06/27/frank-m-wanderer-a-tudat-tanitasai-a-spiritualis-uton-levoknek/

26/07/2025

Képzeld el, hogy egy álomból ébredsz fel. Egy olyan álomból, amelyben valaki voltál: egy név, egy arc, egy történet, egy múlt és jövő, célokkal, félelmekkel, szerepekkel.
Az álomban ez a személy valódi volt számodra. Úgy tűnt, ő gondolkodik, érez, döntéseket hoz, és ő az, akivel a világ megtörténik.
Amikor azonban felébredsz, hirtelen látni kezded: te nem ő vagy. Ő csak egy forma volt. Egy tapasztalat.

Egy ideiglenes alakzat, ami megjelent valamiben – valamiben, ami mindig is jelen volt: egy csendes, nyitott térben, amit nem lehet megnevezni, de amit most mégis a legegyszerűbben így hívhatunk: Tudat.
Ez a tér nem személyes. Nincs múltja, nincs jövője, nem nőtt fel sehol, és nem ismer félelmet. Nem akar semmit, és nem véd semmit. Egyszerűen csak van.
És minden, ami megjelenik – a gondolat, az érzés, az emlék, a test, a világ, a másik ember –, mind ebben a térben jelenik meg.

Mint ahogyan a felhők az égen. A felhők jönnek-mennek, formát öltenek, eloszlanak – de maga az ég nem változik. Nem lesz több vagy kevesebb attól, ami benne zajlik.
És pontosan így vagy te is: nem az vagy, ami jön-megy benned, hanem az, amiben mindez történik. A Tudat, amely térként, nyitottságként, jelenlétklnt van jelen.
És nem csak arról van szó, hogy ez a Tudat megengedi, hogy formák megjelenjenek benne – hanem arról is, hogy ez a Tudat adja az életet is ezeknek a formáknak.
Mint a napfény, ami nemcsak megvilágítja a virágot, hanem táplálja is. A forma nem önálló. Nincs saját ereje. Csak a Tudat fényében létezik.

És ha elhiszed, hogy te a forma vagy – akkor a beszűkülés, a félelem és az elkülönültség álma újra kezdődik. Mert a forma mindig változik.
De ha felismered, hogy te az vagy, amiben ez a forma megjelenik – akkor egyszerre béke, tágasság és mélységes szabadság nyílik meg benned.
Ez a felismerés nem egy gondolat. Nem egy újabb spirituális nézet, amit majd idézhetsz másoknak. Ez valami sokkal csendesebb, sokkal mélyebb: egy visszatérés.

Visszatérés ahhoz, ami sosem volt távol tőled. Egy egyszerű és megkérdőjelezhetetlen jelenlét, ami mindig is itt volt, de amit eddig eltakart a személyes identitás álma.
Most azonban, ahogy az álom repedni kezd, észreveheted: nem kell többé elhinned, hogy te valaki vagy.
Mert te az vagy, ami minden „valaki” mögött van. A Tudat szabad tere. A mozdulatlan, mégis élő Csend, amelyben minden forma megszületik, él, majd eltűnik – de te, aki látod mindezt, soha nem születtél, és soha nem múlsz el.

És amikor ez a felismerés nem csak gondolatként, hanem tapasztalatként kezd megmutatkozni benned, valami végérvényesen megváltozik benned.
Nem azért, mert hirtelen más emberré válsz, nem azért, mert eltűnik minden fájdalom, vagy mert minden kérdésre válasz találtál – hanem azért, mert már nem azonosulsz azzal, ami jön és megy. Nem hiszed el többé, hogy te vagy a hullám – mert ráismersz arra, hogy mindig is az óceán voltál.

Ez a felismerés csendben születik. Nem harsány, nem dramatikus, és nem mindig jár extázissal. Inkább úgy érkezik, mint amikor egy kisgyermek először hallja meg saját szívverését a csendben – valami ismerős és mégis új.
Valami, ami mindig is ott volt, de most végre tudatosodik. A forma továbbra is él – a test mozog, a gondolatok jönnek-mennek, az érzelmek megérkeznek és tovaszállnak –, de te már nem bennük keresed önmagad. Nem rajtuk keresztül próbálod értelmezni, hogy ki vagy, vagy hogy mi az értelme annak, ami történik.
Mert a Tudat, aki vagy, nem igényel értelmezést. Nem keres célokat. Nem kérdőjelezi meg saját létét.

Egyszerűen csak van – éber, élő, tágas jelenlétként. És ez a jelenlét nem semleges, nem közömbös. Épp ellenkezőleg: mély szeretet és béke árad belőle.
Nem érzelmi szeretet, nem a világ szeretete, hanem az a fajta szeretet, amely abból fakad, hogy már nem választod szét magad attól, ami van. Már nem állsz szemben a valósággal – mert felismered, hogy te vagy a valóság.
Ez a legnagyobb nyugalom. A legmélyebb hazatérés. És nincs benne semmi különleges. Nem leszel tőle valaki.

Sőt, éppen ellenkezőleg – eltűnik az, aki valaki akart lenni. És ami marad, az egyszerű, tiszta lét. A Tudat szabad tere, amely már nem keresi önmagát a formákban, hanem felismeri magát minden mögött, mindenben – és minden előtt.

Részlet Frank M. Wanderer új könyvéből A TUDAT TANÍTÁSAI a spirituális úton lévőkhöz

INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A TELJES KÖNYV
https://kulcsok.wordpress.com/2025/06/27/frank-m-wanderer-a-tudat-tanitasai-a-spiritualis-uton-levoknek/

03/07/2025