10/10/2025
https://www.facebook.com/photo?fbid=1268617328625491&set=a.546982394122325
NOBEL DÍJAT KAPOTT KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ ÍRÓ
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia idén Krasznahorkai Lászlónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint „látnoki erejű” műveiért nyerte el az elismerést.
Joggal kérdezed kedves olvasó? Mi közünk az íróhoz? Nos, egyrészt magyar író, másrészt olyan elemi erővel láttat és ír, számunkra nehezen megragadható, sőt megfogalmazható élményeket, melyhez hasonlókat Szvámí Véda írásaiban, az Upanisadokban, a Bhagavad Gítában érhetünk tetten.
Hogy egy példával éljek, Szvámí Véda így ír a Bhísma című kötetében: Hihetetlen, elképesztő, hogy a Gíta 700 verse közben, amit Krisna tanít Ardzsunának, a két hadsereg állva várakozik (a csatamezőn). Ez az a kimerevített időpillanat, amiről a meditáció szól, amiről Krasznahorkai László is ír szinte fokozhatatlan mértékben. Ezzel a bejegyzéssel tisztelgünk az író előtt.
„ezért állt meg ott a Kamo folyónak majdnem a közepén a sekély vízben, s áll ott egy nem a múlásával mérhető, de minden kétségen kívül határozottan létező, egy nem előre, egy nem hátra, hanem csak úgy egy gomolygón sehová sem haladó, felfoghatatlanul bonyolult hálóként kivetett időben, és mozdulatlanságának akkora erő ellenében kell megszületnie és fennmaradnia, amit csupán egyidejűségében volna helyes megragadni, hanem épp ez az, az egyidejű megragadás, ami megvalósíthatatlan, így hát elmondatlan marad, még az őt leírni óhajtó szavak együttese is magára hagyja, nem csupán a szavak külön-külön, pedig neki mégiscsak egyszerre, egyetlen pillanatra kell megtámasztania, s ezzel megakadályoznia mindenféle mozgást és egyes-egyedül, önmagában, az események őrületében, egy általános, zsibongó, nyüzsgő világ kellős közepén ott maradni ebben a kivetett pillanatban, hogy azután ez a pillanat mintegy rácsukódjon, s ezzel bezáruljon ez a pillanat, azaz hogy megállítsa saját hófehér testét a tomboló mozgás kellős közepén”
