Milkovics János - Masszőr

26/11/2025

Hogyan lesz az inzulinrezisztenciából befagyott váll vagy talpi bőnye gyulladás?

Kollégáknak szóló cím: miért nem lehet ma „csak” mozgásterapeuta az ember?

3. rész - Hogyan és miért járul hozzá vastagon a mozgáshiány és a stressz az inzulinrezisztencia kialakulásához?

Hogyan és miért fokozza az inzulinrezisztenciát a mozgáshiány?

Az izmok a szervezet legnagyobb cukorfogyasztói. Egyedülálló módon mozgás közben az inzulin segítsége nélkül is képesek glükózt felvenni a vérből, ilyenkor ugyanis a sejtek speciális parancsra nyílnak meg a glükóz számára annak érdekében, hogy azonnal energiához juthassanak. De a mozgás más úton is segíti az anyagcserét, edzés után ugyanis órákig nagyobb a sejtek inzulinérzékenysége, hisz így sokkal könnyebben jut be glükóz, azaz hatékonyabbá válik az izom raktárainak újratöltése.

Mozgás hatására tehát az izmok több cukrot vesznek fel és kevesebb marad a vérben, valamint javul az inzulinérzékenység is. Hozzáteszem, az izmok nyugalomban is sok glükózt fogyasztanak, az edzettség (és az ezzel járó egészséges izomtömeg) tehát még így is hozzájárul az optimális anyagcsere folyamatok fenntartásához.

Ha tehát a mindennapokból hiányzik a mozgás, az izmok kevesebb glükózt vesznek fel egyrészt azért, mert a kisebb izomtömeg eleve kevesebb energiát igényel, másrészt azért, mert a mozgás nem pörgeti fel a glükózfogyasztást. A vércukorszint tehát magasabb marad, és lassan, de folyamatosan romlik az inzulinérzékenység, ráadásul nem csupán az izmoké, hanem a teljes szervezeté. És ezért lesz a krónikus gyulladások – mindegy, hogy a mozgásszervrendszerét vagy más szerveket érinti a probléma – gyógyításának második elengedhetetlen pillére a mindennapos testmozgás bevezetése (az első a táplálkozásreform, amelyről az előző részben beszéltem, részletesen pedig az utolsó részben írok majd a terápiáról).

És mi a helyzet a stresszel?

A stresszhelyzetre a szervezet ősi túlélési reakciókkal válaszol. Ilyenkor két hormon, a kortizol és az adrenalin kerül fókuszba, amelyek

1. megemelik a vércukorszintet úgy, hogy hatásukra a máj glükózt bocsát ki a vérbe, hisz a szervezetnek – különösen az izmoknak – a ’harcolj vagy menekülj’ üzemmódhoz gyors és nagy mennyiségű energiára van szükségük

2. Ezzel párhuzamosan csökken a sejtek inzulinérzékenysége is. Ez az akut stressz élettani mellékhatása, a szervezet így biztosítja, hogy a vérben mindig legyen elegendő gyorsan elérhető energia a stresszhelyzet kezeléséhez

3. ráadásul fokozzák az éhségérzetet és az édességvágyat. Ez is evolúciós előny, a stresszhelyzet után gyorsan pótolni kell az energiát és fel kell tölteni a raktárakat

Ezek a védőmechanizmusok az akut stresszhelyezetekkel (tigris vagy ellenség) való megbirkózást segítik, és akkor működnek jól, ha a stressz rövid, intenzív és ritka, mint elődeink idejében. Problémaforrássá akkor válnak, ha a stressz tartós, ahogy az ma oly jellemző szinte mindannyiunkra. Ilyenkor ezek a mechanizmusok már nem segítenek, épp ellenkezőleg, rombolnak, hisz tartósan magassá válik a vércukorszint és az inzulinszint, illetve romlik az inzulinérzékenység. Ezért lesz a stresszmenedzsment a krónikus gyulladásos betegségek gyógyításának harmadik alapköve.

Még valami: a kevés, vagy nem megfelelő minőségű alvás is épp olyan stresszor a szervezet számára, mint a közelgő tigris látványa, tehát szintén megemeli a stresszhormonok szintjét, rontja az inzulinérzékenységet, és közvetlenül hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.

Hogyan történhet meg, hogy odafigyelsz az étkezésedre, mégis inzulinrezisztenciával küzdesz? Hát így. Az inzulinrezisztencia többtényezős állapot, nem csak az étrendi hibák, hanem a tartós stressz, a mozgáshiány, az alváshiány, bizonyos környezeti toxinok és számos gyógyszer is jelentősen hozzájárulhat a kialakulásához. Meg kell értenünk, hogy a krónikus betegségeink mögött szinte soha nem egyetlen jól megfogható ok áll, hanem egy egész oki hálózat, amely abszolút egyéni, hisz a hasonlóságok ellenére mindannyiunknak mások az anatómiai adottságai, más a neme, életkora, edzettségi szintje, étrendje, emocionális beállítottsága és életmódja. Ezért nincsenek mindenkire érvényes protokollok, és ezért nem lehet automatizmusok mentén gyógyítani.

Melyek az inzulinrezisztencia tünetei?

Az eddigiekből logikusan levezethetőek a tünetek is (hisz voltaképp az emberi test rendkívül észszerűen működik, csak meg kell érteni és át kell látni az összefüggéseket, akkor is, ha laikus vagy):

🔴Erős szénhidrát- és édességvágy: bár a véred tele van cukorral, az inzulinrezisztenssé vált sejtek nem képesek felvenni (nem nyílnak ki a ’kapuk’), így a szervezet éhezésként érzékeli a helyzetet és gyors glükózforrást követel

🔴Fáradékonyság, energiacsökkenés: ugyanezen logika mentén (hiába kering sok cukor a vérben, a sejtek nem tudják felhasználni) sejtszintű energiahiány és folyamatos kimerültség alakul ki

🔴Étkezés utáni extrém fáradtság: inzulinrezisztenciában a sejtek lassan és nehézkesen reagálnak az inzulinra, válaszul a szervezet túl sok inzulint termel. Ez a nagy inzulinlöket később gyors vércukoresést okoz, amit az agy akut energiahiányként él meg

🔴Ingerlékenység, remegés, idegesség étkezések között: a löketként érkező inzulin hatására a vércukorszint túl gyorsan esik vissza, az idegrendszer „vészjelzést” ad le, ennek eredményeként szorongás, remegés, idegesség alakulhat ki

🔴Folyamatos éhség, hamar visszatérő éhségérzet: ugyanez a jelenség (az inzulincsúcsok gyors vércukoresést okoznak) okozza azt is, hogy a szervezet túl hamar kér energia ’újratöltést’

🔴Nehéz fogyni és nagyon könnyű hízni: az inzulin egy hormon, amely elősegíti a raktározást (a következő részben bővebben beszélek erről), ha tehát magas az inzulinszint, a zsírlebontás csökken és a bevitt energia nagyobb része zsírrá alakul. Méghozzá jellemzően hasüregi (zsigeri) zsírrá

🔴Bőrtünetek, pattanások, zsíros bőr: a magas inzulinszint hatással van a bőr növekedési faktoraira és a faggyútermelésre (a növekedési faktorokra gyakorolt hatásáról szintén a következő részben írok bővebben), így pattanásosabb, zsírosabb lehet a bőr

🔴Menstruációs zavarok, PCOS, nehezebb teherbeesés: az inzulin a női hormonokra is hat, fokozza a tesztoszterontermelést, felboríthatja az ovulációt és cikluszavarokat okozhat

Hogyan lehet diagnosztizálni az inzulinrezisztenciát?

Nos, a válasz – mint általában minden válasz – összetett. Nincs egyetlen jolly-joker vizsgálat, amely minden kétséget kizáróan kimutatná. A diagnózishoz szükség van bizonyos laborvizsgálatok (vércukorszint, inzulinszint, HOMA index, terheléses vércukor + inzulin, vérzsírok, májfunkciók), illetve a tünetek együttes értékelésére és értelmezésére.

De felmerül egy fontos kérdés: muszáj-e mindig diagnosztizálni? Józan ésszel belegondolva, ha az egyén hosszú ideje szinte soha nem mozog, egész nap stresszel, folyton nassol és rengeteg gyorsan felszívódó szénhidrátot eszik, kicsi a valószínűsége, hogy az anyagcseréje ne borulna fel és ne alakulna ki inzulinrezisztencia vagy más metabolikus probléma, akár van róla papírja, akár nincs. Magyarul labor nélkül, az életmódból és a tünetekből is remekül lehet következtetni a kóros állapot meglétére. Hacsak nincsenek súlyos panaszok, általában jóval hatékonyabb először rendezni az életmódot, majd megnézni, fennmaradnak-e egyáltalán tünetek.
Miután az IR-t célzó életmód-beavatkozások – az étrend minden szélsőségtől mentes rendezése, a mindennapos testmozgás és a természetes stresszcsökkentő technikák alkalmazása – nem csak, hogy nem hordoznak magukban kockázatot, de szinte mindenkinek jót tesznek, gyakorlatilag korlátozás nélkül alkalmazható ’terápiának’ számítanak.

Alapvető problémának látom a mai gyógyításban/gyógyulni vágyásban, hogy rengeteg papírt gyártunk, ám valójában szinte semmit nem teszünk a megoldásért. És ez nem csak az inzulinrezisztenciára igaz, hanem rengeteg más betegségre, köztük a saját szakterületemhez tartozó mozgásszervi betegségekre, a nyak- és derékfájdalomra, porckorongsérvre is. Készül egy MR felvétel, amely kimutatja a porckorongsérvet, megnyugszunk, hogy végre tudjuk, miért fáj a derekunk (mellesleg a fenét tudjuk, de ez egy újabb téma!), és folytatjuk tovább ugyanazt a mozgásszegény, kalóriadús, ám tápértékben szegény, stresszel teli életet, amely a porckorongsérv kialakulásához vezetett. De legalább van róla papírunk!

Összességében tehát látjuk, hogy az inzulinrezisztencia észszerű, szervezetszintű védekező folyamatként alakul ki a hibás életmódszokásaink – étrendi hibák, mozgáshiány, stressz, rossz alvásminőség, környezeti toxinok, gyógyszer túlhasználat – következtében. Nem a nagymama, nem pech, nem sorscsapás, hanem elsősorban az életmódunk a bűnös. Márpedig ez remek hír, hisz egyben azt is jelenti, hogy a fegyver a Te kezedben van.

Holnap megnézzük, hogyan okoz az inzulinrezisztencia alacsonyszintű, de a teljes szervezetet érintő „csöndes” gyulladást, majd a következő részben azt vizsgáljuk meg, hogyan vezethet az inzulinrezisztencia és a következményes szervezetszintű gyulladás krónikus kötőszöveti problémákhoz. Végül az utolsó részben megkeressük a válasz arra a kérdésre, hogyan lehet hatékonyan gyógyítani a befagyott vállat, Dupuytren-szindrómát, tendinopathiát, derék- és nyakfájdalmat, szöveti feszességet, merevséget és számos más krónikus betegséget.

26/11/2025

Hogyan lesz az inzulinrezisztenciából befagyott váll vagy talpi bőnye gyulladás?

(Kollégáknak szóló alcím: miért nem lehet ma „csak” mozgásterapeuta az ember?)

2. rész - Hogyan és miért alakul ki inzulinrezisztencia étkezési hibákból?

Az inzulinrezisztencia népbetegség. Egy 2020-ban publikált hazai tanulmányban (linket lásd az első hozzászólásban) a vizsgált populáció kb. 40 százalékát (!!!) érintette a közvetett inzulinrezisztencia mutatók alapján. Igen, jól értelmezed. Tíz emberből négyet! A kérdés tehát szó szerint égető: hogyan is alakul ki az inzulinrezisztencia és mit okoz a szervezetünkben?

Hogyan alakul ki inzulinrezisztencia étrendhibákból?

Minden alkalommal, amikor étel kerül a szervezetedbe, megemelkedik a vércukorszinted, és a hasnyálmirigyed inzulint bocsát ki annak érdekében, hogy a cukrot (glükózt) bejuttassa a vérből a sejtekbe. Az inzulin jelzi a sejteknek, hogy glükóz érkezett, tegyék lehetővé, hogy bejuthasson. A glükóz beáramlik, majd a sejten belül energiává alakul át. És ez így van jól😊. A folyamat csak akkor válik problémássá, ha az inzulin túl gyakran és/vagy túl erősen „kopogtat”.

Az inzulinrezisztencia kialakulásához két fő táplálkozási hiba vezet:

1. ha túlságosan gyakran eszünk/állandóan nassolunk (és nem csak szénhidrátot, hanem bármit!), ilyenkor ugyanis az inzulinszint szinte sosem tud leesni (étkezés után 3-5 óra szükséges az inzulinszint alapállapothoz közeli visszatéréséhez, ha valaki óránként eszik, ez nem tud megtörténni) és ez a folyamatos pörgés állandó stresszt okoz a sejteknek

2. ha túl sok gyorsan felszívódó szénhidrátot eszünk, mert ilyenkor olyan magasra ugrik az inzulinszint, hogy az komoly terhelést ró a szervezetre

A modern táplálkozási szokásokra sajnos épp a kettő együttes jelenléte jellemző, rengeteg finomított szénhidrátot fogyasztunk és állandóan nassolunk.

Nézzük, mi történik ilyenkor! A sejteknek egyszerre túl sok glükózt kell beengedniük (ha túl sok a gyorsan felszívódó szénhidrát), és/vagy folyamatosan nyitva kell tartaniuk a ’kapukat’ a glükóz számára (ha állandóan nassolsz). A túl sok glükóz beengedése és feldolgozása rendkívüli módon túlterheli a sejteket, így egy idő után azzal ’védekeznek’, hogy ellenállnak az inzulinnak, azaz nem nyílnak meg a glükóz számára. Így alakul ki az inzulinrezisztencia, azaz a sejtek inzulinnal szembeni érzékenységvesztése.

Ha a sejtek inzulinrezisztenssé válnak, a glükóz nem tud bejutni a sejtekbe, így a vércukorszint tartósan magas marad. A szervezet ezt úgy érzékeli, hogy kevés az inzulin, ezért a hasnyálmirigy még több inzulint termel. Ezt az állapotot hiperinzulinémiának (krónikusan magas inzulinszintnek) nevezzük. Valójában persze nem az inzulin kevés. Szegény hasnyálmirigy hiába dolgozza magát halálra, ha a sejtek inzulinérzékenysége csökkent. A hasnyálmirigy egy darabig bírja a gyűrődést, de egy idő után kimerül a rengeteg többletmunkától, képtelen több inzulint termelni, így kialakul a cukorbetegség.

Bár a vér tele fel nem használt energiával (glükózzal), a sejtek képtelenek felvenni azt, tehát éheznek. A szervezet – semmilyen szerv – nem képes hatékonyan működni. Te pedig a folyamatos tápanyaghiány miatt jellemzően fáradtnak, ködösnek, gyengének érzed magad még egy bőséges étkezés után is. Ráadásul mivel az inzulin egyik fő feladata az energiaraktározás elősegítése, a magas inzulinszint mellett a szervezet hajlamos a bevitt energiát zsírrá (főképp hasi zsírrá) alakítani, így a fogyás is rendkívül nehézkes. Nem véletlen, hogy ezek az inzulinrezisztencia főbb tünetei is, ahogy a következő részből majd kiderül.

Így néz tehát ki az ördögi kör: több cukor és/vagy gyakoribb cukorlöket → összességében a fiziológiásnál jóval több inzulin → nagyobb sejtellenállás → még több inzulin → még több ellenállás → hasnyálmirigy kimerülése

Már most körvonalazódik tehát a krónikus betegségek gyógyulása szempontjából a két elsődleges fontosságú táplálkozási intervenció (ezekről természetesen sokkal részletesebben beszélek majd az utolsó részben):

1. az étkezések közti nassolás kiiktatása, méghozzá nem csak a szénhidrátoké, de a zsíroké és a fehérjéké is. Mindegyik makrotápanyag hat az inzulinra, a szénhidrátok erősen, a fehérjék mérsékelten, a zsírok pedig csak minimálisan, de nem is ez a legfőbb gond. A gyakori étkezés már ÖNMAGÁBAN magasan tartja az inzulinszintet. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb embernek az egyébként egészséges friss zöldségek étkezések közti rágcsálása sem tesz jót. Bár a zöldségek önmagukban alig emelik a vércukrot, a folyamatos evés megszakítja az inzulinpihenő időszakát, így hosszú távon hátráltatja az inzulinérzékenység helyreállását

2. kevesebb (jóval kevesebb!) gyorsan felszívódó szénhidrát, azaz cukrok és édességek, péksütemények, fehér lisztből készült ételek, üdítők, gyümölcslevek stb.

Holnap innen folytatjuk megnézzük, hogyan járul hozzá az inzulinrezisztencia kialakulásához a két másik fő életmódhiba, a mozgáshiány és a krónikus stressz, melyek a jellemző tünetek és hogyan lehet diagnosztizálni. Ezután beszélünk arról, hogyan okoz az inzulinrezisztencia alacsony szintű, de a teljes szervezetet érintő „csöndes” gyulladást, majd azt vizsgáljuk meg, hogyan vezethet az inzulinrezisztencia és a következményes szervezetszintű gyulladás krónikus kötőszöveti (és számos más) problémához. Végül az utolsó részben következik a válasz arra a kérdésre, hogyan lehet valóban hatékonyan gyógyítani a befagyott vállat, Dupuytren-szindrómát, tendinopathiát, derék- és nyakfájdalmat, szöveti feszességet, merevséget és számos más krónikus betegséget.

26/11/2025

Hogyan lesz az inzulinrezisztenciából befagyott váll vagy talpi bőnye gyulladás?

(Kollégáknak szóló főcím: Miért nem lehet ma „csak” mozgásterapeuta az ember?)

1. rész - Hogyan és miért válunk krónikus beteggé?

Befagyott váll, Dupuytren-szindróma (a tenyéren gyulladásos talajon kialakuló fibrózis), talpi bőnye gyulladás, tendinopathiák, azaz ínbetegségek – mi a közös bennük? Olyan krónikus mozgásszervi problémák, amelyek elsődlegesen a kötőszövetet (fasciát) érintik és rendkívül nehezen gyógyíthatóak. Hozzáteszem, számos más mozgásszervi kórképben – nyakfájások, nyaki merevség, derékfájdalom, futók térde stb. – is vastagon érintett a kötőszövet, és ezek sem tartoznak a könnyen menedzselhető panaszok közé.

Az orvoslás hajlamos idiopathiásnak, azaz ismeretlen eredetűnek nevezni ezeket krónikus, kötőszövetet érintő betegségeket, míg a mozgásszervi szakemberek gyakran túlterheléssel magyarázzák a kialakulásukat. Összességében mindkét csoport téved, mégis mindkettőnek igaza van.

Nem ismeretlen eredetűek, hisz a krónikus betegségek többségének kialakulását ma már nem fedi homály, de az sem igaz, hogy csupán a fizikai túlterhelés vezet a panaszokhoz. Az aktuális tudományos konszenzus szerint a krónikus mozgásszervi (és számos egyéb) betegségek többsége szisztémás, azaz a teljes szervezet működését negatívan befolyásoló életmód-faktorok eredménye, amelyek lokálisan manifesztálódnak.

Lefordítom magyarra: a modern immunológia, metabolikus medicina és fascia kutatások alapján tudjuk, hogy a krónikus mozgásszervi és más szerveket/szervrendszereket érintő betegségek jellemzően életmód eredetűek, ám nem egyetlen, látványos, jól megfogható tényező, hanem egy egész kaszkád vezet a kialakulásukhoz.

Bár a következő néhány napban az inzulinrezisztencián keresztül magyarázom el a kötőszövet különféle betegségeinek kialakulását, fontos megérteni, hogy ez csupán egy szemléltető példa. Ugyanez a logika érvényes minden más életmód eredetű gyulladásos betegségre is. Nagyotmondásnak hangzik, de nem az: voltaképp egyetlen krónikus betegségünk van, csupán a kitörési pont különbözik az egyes egyéneknél. Átfogalmazom úgy, hogy még a legszőrszálhasogatóbb olvasó se tudjon belekötni: jelenleg azt látjuk, hogy a krónikus betegségek döntő része közös élettani gyökerekből ered, és csupán annyi a különbség, hogy a tünetek egyénenként más szervrendszerben és más formában jelennek meg. A hibás táplálkozási szokások, a mozgás hiánya és a fizikai és pszichés túlterhelések EGYÜTTESEN alacsony fokú, tehát nem hirtelen, hatalmas lángon fellobbanó, hanem csöndesen, de folyamatosan zajló gyulladást okoznak a teljes szervezetben. És ez a krónikus gyulladás, amely egyfajta „háttérzajként” van jelen, egyszer csak kitör egy adott ponton. Mondjuk a valahol a kötőszövetben, befagyott vállként vagy nyakmerevségként. Vagy a szív- és érrendszerben érelmeszesedés formájában. Vagy az emésztőrendszerben irritábilis bél szindrómaként. És hogy pontosan hol és milyen formában, azt a LEGGYENGÉBB LÁNCSZEM ELV határozza meg.

Nem, nem a nagymamától örököltük, de még csak nem is a sors mérte ránk a csapást. Az okok, így a megoldás is többnyire az életmódunkban keresendőek. És pontosan ezért tehetetlen a hagyományos szemléletű gyógyítás. Amíg nem oltjuk el a lassú lángon égő tüzet, azaz a szervezetszintű gyulladást, maximum a tüneteket szüntethetjük meg, ám a gyulladás újabb kitörési pontot keres. A második leggyengébb láncszemet. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy orvosról-orvosra, terapeutáról-terapeutára járkálunk számos megfoghatatlan panasszal, és ahogy javul az egyik, máris jön az újabb. Belekerültünk a betegségspirálba, és az életmódunk helyett az életkorunkra, a menopauzára, a nagymamára vagy a genetikára fogjuk.

Ha pedig szakemberként, kollégaként olvasod, a konklúzió így hangzik: egyszer csak azt veszed észre, hogy ha a fejed tetejére állsz, sem tudsz MARADANDÓ állapotjavulást elérni a páciensek többségénél még a legmodernebb, legtrendibb kezeléssel sem. Ha csillapodik a derékfájdalom, jönnek a nyaki panaszok. Vagy épp az emésztőrendszeré. Még ha nem is tudsz róla, hisz a második leggyengébb láncszem elszakadása nem feltétlenül mozgásszervi problémaként jelentkezik .

Holnap, a második részben megnézzük, hogyan és miért alakulhat ki az életmódhibákból inzulinrezisztencia és miért okoz alacsonyfokú, szervezetszintű krónikus gyulladást. A harmadik részben azt vizsgáljuk meg, hogyan lesz az inzulinrezisztenciából és a következményes szervezetszintű gyulladásból krónikus kötőszöveti probléma, majd végül a negyedik részben összeáll a kép, és egyben a válasz is arra a kérdésre, hogyan lehet gyógyítani a befagyott vállat, Dupuytren-szindrómát, tendinopathiát, derék- és nyakfájdalmat, szöveti feszességet, merevséget és a legtöbb krónikus betegséget.

25/11/2025

Kedveseim!

Kis meglepetésekkel készülök nektek 🥳

Ezen a héttől kezdve 4 héten át szombatonként kisorsolok egy győztest🏆

3 db trigger labda az első három héten
A 4. héten pedig egy ingyenes masszázs utalványt sorlosok ki köztetek

👍-olva vagy pedig nálam személyesen tudtok jelentkezni a kis játékunkra

Puszi Jancshi😘🫶

24/11/2025

21/11/2025

Kedveseim!

Az idei program:
Dec 16 (csak ez a nap)❌
Dec 22-Jan 04 között nem leszek elérhető❌

Január 05-től startolunk🔥🥳🏁

Puszi:Jancshi🥰😘🫶

06/11/2025

A HPA-tengely – amikor beragad a vészjelző

Sűrűn találkozunk a kijelentéssel, hogy a stressz jelentősen hozzájárul a mozgásszervi problémákhoz, azaz a derék-, nyak-, csípő- térdpanaszokhoz, sőt, az emésztési zavarokhoz, vagy az immunrendszer és a hormonális rendszer működésének felborulásához is. Hisszük is, meg nem is, mert ugyan sok neves szakember megerősíti, mégis, valahogy olyan megfoghatatlan az egész. Nos, abszolút nem megfoghatatlan. Inkább az a gond, hogy a szakembereknek nincs idejük arra, hogy elmagyarázzák. Én viszont fontosnak érzem, hogy a páciensem pontosan értse, mi is történik a testében, úgyhogy szakítok időt a magyarázatra: nézzük, miért és hogyan okoz a stressz önmagában is komoly mozgásszervi, és/vagy szervezetszintű zavarokat!

Kezdjük a HPA-tengellyel, ezzel a rejtélyes kifejezéssel. HPA = hipotalamusz–hipofízis–mellékvese, vagyis az a rendszer, amely a stresszkezelést, illetve az immun- és hormonális válaszokat irányítja. Ez a három szerv – a hipotalamusz (a köztiagy egy kis része), a hipofízis (agyalapi mirigy), illetve a mellékvese (a vesék felső pólusán található páros, hormontermelő mirigy) – folyamatos párbeszédet folytat egymással, és együttesen határozzák meg, hogyan reagál a szervezet a különféle fizikai vagy pszichés terhelésekre. Ha a rendszer nem működik olajozottan, borul a hormonegyensúly és az immunműködés, tartóssá válik a feszültség, krónikus fáradtság, sőt, még anyagcserebetegség (pl. inzulinrezisztencia, cukorbetegség) is kialakulhat.

Hogyan működik a HPA-tengely?

Stressz esetén a hipotalamusz egy hormont (CRH, azaz kortikotropin-felszabadító hormon) termel. Ez a hormon a hipotalamuszból a hipofízis elülső lebenyébe jut egy speciális kis érhálózaton, amit hipotalamusz–hipofízis portális rendszernek hívunk. Ez a „mini-vérkör” csak a két szerv között kering, így a CRH célzottan és nagyon gyorsan hat a hipofízisre. Nem véletlen, veszély esetén nincs idő a szarakodásra😊. A hipofízis elülső lebenyében a hormon hatására megindul egy másik hormon (ACTH, adrenokortikotrop hormon) termelése és kiválasztása a vérbe. Ezzel a hormonnal üzeni meg a hipofízis a rendszer harmadik elemének, a mellékveséknek, hogy „vészhelyzet van, indítsátok el a programot!”. Ahogy az ACTH eljut a mellékvesékhez, serkenti a kortizol termelést. És most jutottunk el a lényeghez, a kortizol ugyanis a jól működő stresszmenedzsment kulcsa.

A kortizol a fő stresszhormonunk, amely felkészíti a testet az azonnali reagálásra:
• pikk-pakk növeli a vércukorszintet (hogy energiát biztosítson a meneküléshez vagy védekezéshez)
• fokozza az éberséget (hogy gyorsabban tudjunk reagálni a történésekre)
• átmenetileg visszafogja az immunrendszert (hogy ne vonja el az energiát a stresszhelyzettel való megbirkózástól. Rövid távon ugyanis a szervezet okosan előtérbe helyezi a túlélést a gyógyulással szemben, és ez így van jól)

Amint a kortizolszint megemelkedik a vérben, elindul a folyamat „gátlása”, a hipotalamusz csökkenti a CRH-termelést, a hipofízis pedig az ACTH-termelésből vesz vissza. Ez az ún. negatív feedback hurok biztosítja, hogy a rendszer csúcsmodellként működjön, azaz még véletlenül se tolja túl, a kortizolszint csak addig maradjon magas, amíg szükséges. Egy rövidke, ámde rendkívül intenzív stresszreakció erejéig. Ha ugyanis tartósan fennmaradna ez az izgalmi állapot, az károsítaná a szervezet működését. A kortizol feladata tehát kettős, veszély esetén egyszerre növeli a vércukorszintet, fokozza az éberséget és „nyomja el” az immunrendszer működését, ha pedig már tiszta a levegő, a negatív feedbacken keresztül csökkenti a vércukorszintet és az éberséget, valamint visszakapcsolja az immunrendszert. (Zárójeles megjegyzés azoknak, akik olvasták az előző, gyulladással kapcsolatos posztomat: a kortizol feladata az is, hogy a gyulladást – azaz a lebontó folyamatokat – ne engedje túlfutni. Amikor az immunrendszer kitakarított, a kortizol állítja le a lebontó folyamatot és nyitja meg az utat az építő folyamatoknak azáltal, hogy gátolja a gyulladást serkentő prosztaglandinok további termelődését.)

Akut vs. krónikus stressz

És most érkeztünk el a legfontosabb ponthoz: a stressz önmagában nem ellenség. Pontosabban a gond nem az, hogy stressz ér bennünket, hanem az, ha nem tudunk kilépni belőle. Az akut (rövid távú) stressz nem csak, hogy nem káros, még erősíti is a szervezet alkalmazkodóképességét. A probléma akkor kezdődik, ha a stressz állandóvá válik, ahogy ez sajnos a civilizált világban sokakkal megtörténik. Ilyenkor ugyanis nem képes kikapcsolni a HPA-tengely, a hipotalamusz megállás nélkül riaszt, a mellékvesék folyamatosan termelik a kortizolt, és ez a tartós kortizol-túltengés már nem szabályoz, hanem károsít:
• tartósan magassá válik a vércukorszint (ez az ún. hormonális eredetű vércukorszint-emelkedés, így lesz a krónikus stresszből inzulinrezisztencia és/vagy cukorbetegség)
• az immunrendszer jelentősen gyengül
• a gyulladások nem záródnak le (így alakulnak ki a krónikus gyulladások)
• a hormonális egyensúly felborul
• és a test szép fokozatosan kimerül és lemerül

Milyen jelei lehetnek annak, hogy a HPA-tengely kibillent?

Az eddigiekből egyenesen következik, hogy az alábbi panaszok kialakulására hajlamosít a HPA diszfunkcionális működése:
• állandó fáradtság, nehéz reggeli ébredés
• alvászavarok, éjszakai felébredések
• fokozott szorongás, lehangoltság, ingerlékenység
• fokozott cukoréhség (főleg este)
• haskörnyéki hízás (a végtagok vékonyak maradnak)
• gyakori fertőzések, lassú sebgyógyulás
• az elhúzódóvá váló gyulladások, illetve az idegrendszer túlérzékenyedése (szenzitizáció) miatt krónikus fájdalom
• hormonális zavarok, menstruációs problémák, termékenységi problémák

És igen, ha ezeket a jeleket tapasztalod, bizonyos lehetsz abban, hogy a rendszer nem működik megfelelően, tehát nem lokális, hanem rendszerszintű beavatkozásra van szükség.

Hogyan támogathatod a HPA-tengely regenerálódását?

Szerencsére a HPA-tengely nem „romlik el” véglegesen, de ahhoz, hogy „meggyógyuljon”, újra kell tanítani az idegrendszernek az ellazulás, a krónikus stresszből való kilábalás képességét. A stresszor ugyanis örök, hülye a főnök, Pistike folyton rossz jegyeket hoz, az utcán beszólnak, ránk dudálnak, a szomszéd fája átlóg a kertünkbe, a határidők szorítanak, omlik ránk a feldolgozandó információ minden létező csatornán. A stressz elől nemigen lehet elmenekülni, ám sokat javíthatunk azon, hogyan reagál rá a szervezetünk. De sajnos nem létezik csodapirula vagy csodaterápia, az életmódtényezőkbe – étrend, mozgás, pihenés – kell belenyúlni.

Hogyan?

• Rendszeres alvás (7–8 óra), stabil lefekvési idő, a fényszennyezés kerülése az esti órákban
• Tápanyagdús, minőségi étkezés – értsd az adalékanyagok, a mesterséges színezékek, a hormonkezelt állatok húsa, a finomított szénhidrátok kerülése, teljesértékű táplálkozás rengeteg rosttal, zöldséggel, gyümölccsel
• rendszeres, mérsékelt mozgás – ez nem az intenzív, megterhelő testmozgás időszaka, ilyenkor a mozgással feltölteni, nem pedig kimeríteni kell a szervezetet. Dinamikus séta a természetben, laza biciklizés, jóga, taicsi, tánc, könnyed és rövidebb átmozgató edzés, bármi jöhet, ha nem remeg utána a tested
• Légzőgyakorlatok, relaxáció – vigyázat, hajlamosak vagyunk csúnyán lebecsülni egy igen fontos tényező, a légzésminőség jelentőségét
• Érzelmi biztonság és kapcsolódás – talán ezt a legnehezebb megtalálni (ha nincs meg)
• és végül olyan gyógynövények, amelyek segítik a szervezet alkalmazkodását a stresszhez, azaz támogatják a homeosztázist (pl. ashwagandha, rhodiola, ginzeng), ezt azonban csakis szakértői javallatra

Tudom, hogy marha nehéz elhinni, de jó eséllyel nem a „genetikád” miatt fáj a térded/derekad, vagy alakult ki metabolikus szindróma, pajzsmirigy alulműködés, hormonzavar és társaik, hanem elsősorban pszichés és életmód okok állnak a háttérben. Nehéz elfogadni, mert ez egyben azt is jelenti, hogy nincs könnyű út, ezek a panaszok csakis életmódváltással orvosolhatóak, a gyógyszer – ha egyáltalán szükség van rá – csupán tüneti kezelést nyújt, azt is csak egy ideig. Az életmódváltás ezzel szemben komoly energiabefektetést és hosszú távú elköteleződést igényel, cserébe viszont szinte biztos a tartós állapotjavulás, sőt, sok esetben akár teljes gyógyulás is elérhető. Szóval: ne csodálkozz azon, hogy nem működik a szervezeted, ha nincs az életnek egyetlen területe sem, ahol azt kapná, amit evolúciósan igényel.

01/11/2025

Sziasztok Kedveseim!

Novemberre betelt a party ház,de megnyitottam a decemberi naptárat

https://milkovics-janos-masszor.salonic.hu/

Puszi Jancshi😘

30/10/2025