10/09/2025
A történelem során mennyire el tudják torzítani azt, kit tekintünk „veszélyesnek”, és kit „hősnek” vagy „igazságosnak”. A boszorkányüldözések idején akár Európában, akár az Újvilágban rengeteg ártatlan ember, főleg nők estek áldozatul a félelemnek, a babonának és az egyházi vagy világi hatalom önkényének. Az „ördög szövetségeseinek” bélyegzett embereket sokszor csak azért hurcolták meg, mert különcök voltak, ismerték a gyógyfüveket, vagy egyszerűen másképp éltek, mint a többség.🍃
A társadalom mégis nem azoktól tanult félni, akik a tüzeket meggyújtották, akik hatalmi érdekből kínoztak és végeztek ki embereket, hanem azoktól, akik áldozattá váltak. Ez persze nem véletlen: a hatalom mindig igyekezett átírni a félelmeinket. Hiszen ha a tömegek a hóhéroktól kezdtek volna rettegni, akkor talán kérdőre vonták volna a rendszert, a bírákat, az inkvizítorokat. Sokkal egyszerűbb volt démonizálni az áldozatokat, szörnyekké formálni őket, hogy igazolva legyen az üldözés.🧙🏻♀️
Úgy érzem, ez a jelenség ma sem múlt el. A világ tele van példákkal, amikor a társadalom inkább a „másmilyenektől” fél a kisebbségektől, a lázadóktól, a szókimondóktól, és nem azoktól, akik visszaélnek a hatalmukkal, akik elnyomják, kizsákmányolják vagy elhallgattatják az embereket. A félelem ma is eszköz: eltereli a figyelmet a valódi veszélyről, és olyanokra irányítja, akik valójában önmagukban nem is jelentenének fenyegetést.🔥
Amikor felteszem a kérdést, hogy „miért arra lettél megtanítva, hogy félj a boszorkányoktól, és nem azoktól, akik elégették őket?”, akkor tulajdonképpen a történelem kritikus újraértelmezésére hívom fel a figyelmet. Arra, hogy ne csak azt higgyük el, amit a hatalom mond, hanem vegyük észre, ki áll a szálak mögött. Ki gyújtja a tüzet, és ki az, aki a máglyán áll.
