27/03/2025
🧸„Amikor egy gyermeknek kell ellátnia azt a szerepet, amelyet a szülő nem képes betölteni, a gyermek elveszíti a gyermekkort, de soha nem kapja meg cserébe a valódi felnőtt lét biztonságát.” — Lindsay C. Gibson (Érzelmileg éretlen szülők – Hogyan lépj ki a gyermekkorod csapdájából?)
⌚️2025. május 17-én induló csoportunk témája a parentifikáció, azaz a szülősítés vagy szülői szerepbe kényszerítés. Ez azt jelenti, hogy egy gyermeknek túl korán kell felnőtt felelősséget vállalnia – érzelmi vagy fizikai értelemben – a szülei, vagy a család más tagjai helyett. Ez gyakran olyan családokban fordul elő, ahol a szülők érzelmileg éretlenek, betegek, függőséggel küzdenek, vagy túlterheltek.
🧷A parentifikáció következményei felnőttkorban is megmaradhatnak, például túlzott felelősségvállalás, önfeláldozás, szorongás, alacsony önértékelés vagy társfüggőség formájában.
✒️A parentifikáció letehető, ki lehet lépni ebből a működésből, megtanulhatjuk igényeink, szükségleteink kifejezését és érvényesítését, határaink meghúzását. Így egyenrangúbb (pár)kapcsolatokat alakíthatunk ki.
📌 További információ és jelentkezés: https://docs.google.com/forms/d/1ya2XZhEGzKveLrD2nPeYsuMWAVqhlQqFlPp87yyFRPk/edit
Várunk szeretettel! 💌
BETELT!
A csoport június 15.-én indul a BAH csomópontnál!
1 helyünk van még.
🚸 Mik a jelei annak, hogy PARENTIFIKÁLT (szülővé tett) gyerekként nőttél fel? -
🟩 Kapcsolataidban szeretsz másokról érzelmileg vagy fizikailag gondoskodni, hajlamos vagy túl nagy felelősséget vállalni.
🟩 A munkádban túlteljesítesz, túlterheled magad, emiatt fokozott a kiégés veszélye.
🟩 Szereted kontrollálni az eseményeket, ennek szorongás csökkentő szerepe van.
🟩 Sokszor érzed azt, hogy nem vagy elég, valami baj van veled és félsz, hogy ez kiderül (imposztor szindróma). Nem csoda, hiszen gyerekként egy olyan felnőtt szerepnek kellett volna megfelelned, amihez még nem voltál elég érett.
🟩 Szeretnél másoknak megfelelni, magadat sokszor cserbenhagyva, feláldozva, mivel gyerekként azt tanultad meg, hogy csak így kaphatsz figyelmet és szeretetet. Ha betelik a pohár fellázadsz, ilyenkor indokolatlanul erős érzelmi reakcióid is jelentkezhetnek. Ezekben az esetekben a túlalkalmazkodó, önfeláldozó és a kizsákmányolt, dühös részeid kerülnek egymással konfliktusba.
🟩 Párkapcsolataidban az ismétlési kényszer miatt újra meg újra olyan helyzetekben találod magad, ahol te vagy az érzelmileg vagy akár fizikailag támogató személy. Ez rendszerint idővel aláássa kapcsolataidat, mert vagy te unod meg a helyzetet vagy a másik személy, vagy a sz*****is életetek látja kárát.
🟩 Jellemző lehet a társfüggőség is, hiszen a szülővé tett személy arra kondícionálódott, hogy csak valakivel kapcsolódva létezik. A saját önazonossága, identitása, a saját célok nem alakulhattak ki.
🟩 Bár határozottnak tűnsz mások számára, a gyerekkori túlságosan nagy, megterhelő feladatok bizonytalan felnőtté tettek. Önértékelési problémákkal, megmagyarázhatatlan bűntudattal és depresszióval is küzdhetsz.
🟩 Segítő foglalkozásúak között szintén gyakori a gyermekkorban parentifikált személy.
A parentifikációra ,,ellopott gyermekkorként" is szoktak utalni. Jelentheti azt is, hogy gyermekként nekünk kellett a saját szüleink szüleivé válni, de azt is hogy saját magunk, vagy néha fiatalabb testvéreink szüleivé váltunk.
Ez bekövetkezhetett amiatt, mert egyedülálló szülő mellett nőttünk fel, vagy rossz házasságban élő szülők mellett, és így belekényszerültünk egy pót szülőtárs szerepébe. Az is lehetséges, hogy valamelyik szülőnk érzelmileg éretlen, szenvedélybeteg, mentálisan vagy fizikálisan beteg volt. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy egy gyermek szülei érzelmi támaszává, bizalmasává, barátjává, terapeutájává válik, ez viszont szerep és identitás zavarokhoz vezet.
Nem ritka, hogy a szülők bevonják gyermeküket a párkapcsolati problémáikba, tőle várják, hogy igazságot tegyen közöttük. Előfordul, hogy a veszekedések során a gyermeknek kell közbelépnie, szétválasztani a szüleit vagy megvédenie valamelyiküket. A parentifikáció sok esetben transzgenerációsan is továbbadódik, ez esetben maga a szülő is parentifikált volt.
A parentifikáció letehető, ki lehet lépni ebből a működésből, megtanulhatjuk igényeink, szükségleteink kifejezését és érvényesítését, határaink meghúzását. Így egyenrangúbb (pár)kapcsolatokat alakíthatunk ki.
Egészséges felnőtt énünket megerősítve mi magunk már kompetens, jó szülővé válhatunk gyermeink és saját belső gyermekünk számára is...
👥Az önismereti pszichodráma csoportban ezen fogunk dolgozni.
Az alkalmak során a tagok különböző problémákkal jelentkeznek be, s a problémák konkretizálása mentén alakulnak ki saját történeteik, amelyek mindig pszichológiai rejtvényt rejtenek magukban, s amelyhez a kulcs a mesélő múltjában található anélkül, hogy ő maga tudna róla. A lélektani munkában, ahogyan ez egy valódi thrillerben is történik, rejtvényfejtést végzünk, s a személy múltját, jelenlegi elakadásai, konfliktusai gyökerét családtörténeti keretben tárjuk fel, s nemegyszer nemzedékeken átívelő traumaörökségeket is igyekszünk hatástalanítani.
(Erdélyi Ildikó: A lélek színháza)
📌További információk: https://docs.google.com/forms/d/1ya2XZhEGzKveLrD2nPeYsuMWAVqhlQqFlPp87yyFRPk/preview
Csoportvezetők:
Ambrus Marianna: (Mentálhigiénés szakember, Pszichodráma vezető)
Czentye Szilvia (Mentálhigiénés szakember, Pszichodráma vezető)
Csoportunkat a Magyar Pszichodráma Egyesület támogatja, akkreditált, regisztrált csoport.
Várunk szeretettel!💌
