05/05/2025
Add magad, hogy történjen.. 🌸
Mostanában azon gondolkoztam, hogy létezik-e fizikai oldódás lelki nélkül vagy lelki fizikai nélkül - és hát, arra jutottam, hogy abból, amit én láttam — végső soron úgy tűnik nekem, hogy nem. Nem mintha mindig-folyton-állandóan lelkizni kéne például, és tök fair, ha valaki példának okáért a masszőrjéhez azért megy, hogy csináljon már valamit a vállával vagy a hátával, mert rohadtul fáj, és "tessék, ott, azt az egy izmot kell csak kinyomkodni, osztán jónapot, nehogy már még elmeséljem az életemet is", világos, és miért is kéne az életet elmesélni, ha mondjuk az illető egyébként is naphosszat a telefonon lógott és dumált és dumált és dumált, nyugodtan lehet csöndben maradni, viszont én őszintén nem hiszek abban, hogy amikor oldódik a váll, kienged az izomfeszültség, akkor ezen kívül nem történt semmi. Ott akkor történt egy elengedés, odabent, a lelkecskében is megkönnyebbülés lett, mindjárt máshogy néz ki az “Anikót szeretem - Anikót gyűlölöm tengely” meg a “Pétert kivágom már az életemből - Péterhez feleségül megyek tengely” vagy “az élet egy rohadék fos” statement, és ugye vannak ennél mélyebb szintek is, és ennél sokkal mélyebb oldódások. Amit viszont gondolok, és ezt egy posztjában Szera masszázs olyan szépen leírta, de nem találom most, hogy minden fizikai és lelki oldódós akkor történik meg, ha az, aki fogadja, készen áll rá. Benne van a dologban a lényével. Nem tudom ennél precízebben mondani, de ez megint csak azt jelenti, hogy a "fekszem, mint egy tárgy, szerelj meg, mert azért fizetek" - hozzáállás nem igazán fog működni. Egy percig talán jobb, rövid ideig felengedsz, de nem lesz hosszú. A napi sérelmek és a rémületesen fájdalmas élet sérelmeinek letételét nem fogja megoldani csak úgy semmilyen fizikai vagy lelki módszer, terápia még egy szimpla nyakfájás szintjén sem, ha úgy tekintünk rá, mint egy gyógyszerre, vagy a masszőrre-terapeutára, mint egy repairmanre. Sajna-sajna, mint ahogy egy csomó minden más esetben, ha nem adod magad, a legtöbb esetben nem lesz semmi. Kellemetlen, de ez látszik kirajzolódni. És ha meg adod, akkor valami mégiscsak elkezdődhet. A terápiádban, a masszázsodban, az életedben, a tengelyeken. Asszem.
