09/12/2025
3. Azt tanítsd, akinek vágya a tanulás
Nagyon unalmas számomra az a hangoztatott szólam, hogy "az oktatás fontos". Tényleg fontos. Rengeteg aspektusból szükséges tanítani gyerekeket, és felnőtteket egyaránt. És társadalmi helyzetek is "bekavarnak" a képletbe, ami miatt érdemes ezt a kérdést árnyaltabban kezelni, bármennyire is jól esne ezt leegyszerűsíteni.
Ha olyan társadalmi helyzetben van egy gyerek, ahol az olvasás és a tudás érték, meséltek neki egészen kicsi korától kezdve, sokat játszottak vele, tanították az alapvető hétköznapi ismeretekre, ott a gyerekben többnyire kialakul egy őszinte kíváncsiság. Lesznek aktuális témák, amik érdekelni fogják (világűr, dinoszauruszok, autók, ipar, számítógépek stb.), ideális esetben ezeken túlmutatóan is érdeklődő egyén lesz.
Az iskola tökéletes terepe ennek a természetes kíváncsiságnak a letörésére. A gyereknek kötelezően olyan dolgokat kell tanulnia, ami éppen egyáltalán nem kapcsolódik aktuális kíváncsiságához, teljesen érdektelen számára. Vagy akár kapcsolódna is, de a "tantárgyakat" ráerőltetik és emiatt kialakulhat egy ellenállás benne. Ezt erősíti a tanár-diák kapcsolódás rossz minősége, ahol nincs meg a valódi bizalom.
Tegnap este egy izgalmas tanítási élményben volt részem. A hétfő estéim a Játszóház projekt eseményein rávilágítanak arra, hogy a tanítás és tanulás lehet egy nagyon őszinte, vágyott folyamat. Amikor játékmesterkedem, akkor hatalmas eksztázis lesz úrrá rajtam. Olyan dolgokat taníthatok, amiket imádok és valódi lelkesedéssel magyarázom a játékszabályokat. A játékosok pedig őszinte kíváncsisággal, érdeklődéssel hallgatják a mondókámat. Ha valami nem tiszta, akkor visszakérdeznek. A végére összeáll a szabály a fejükben, és az új, élő tudásukkal nekiállnak a játéknak.
Így képzelem el az ideális oktatási helyzeteket. Az ideális iskolát. Ahol a tanár valódi lelkesedése befogadó, kíváncsi fülekre és elmékre talál. Minden más elpazarolt idő az értékes életünkből.
Más és egyben nehéz, gyakran tragikus az a szcenárió, amikor a gyerek hátrányos helyzetű. Gyerekkorában nem olvastak fel neki (mert a szülőknek sem olvastak fel, ez megy generációk óta), nem keltették fel a kíváncsiságát a világ sokfélesége iránt. Itt nagyon messziről kell kezdeni. Tanodákban dolgozók erről tudnának mesélni, hogy milyen elképesztő kihívásokkal jár a nehéz sorsú gyerekek tanítása. Ami viszont itt is megállja a helyét, hogy minden, ami a gyerek számára érdektelen, unalmas, az elpazarolt idő lesz az értékes életünkből. Gyerek és felnőtt számára egyaránt.
Javíthatatlan idealista vagyok, de nem bolond. Tudom, hogy a világ, az iskola jelenleg úgy működik, hogy rengeteg felesleges dolgot kell megtanulni ahhoz, hogy aztán középsuliba, majd egyetemre tudjunk kerülni, és kiteljesedni egy szakmában. Nagyon nem mindegy viszont, hogy milyen az odavezető út, mennyi az "elpazarolt idő" és az "értékes, valódi tanulási idő" aránya. Első körben már annak örülnék, ha ez az arány az értékes oldalra tudna billenni a legtöbb esetben. Függetlenül attól, hogy valaki nehéz sorsú, vagy jómódú helyre született. Függetlenül attól, hogy valaki meg tudja fizetni a gyerekközpontú, alternatív oktatást, vagy sem.
Kíváncsi vagyok, hogy nektek mi a véleményetek erről a témáról, beszélgessünk róla!
