29/05/2026
🌿Láthatónak lenni, de nem elveszni..
Néha elgondolkodom azon, hogy vajon tényleg szükség van-e arra, hogy állandóan jelen legyünk.
Heti több poszt.
Láthatóság.
Algoritmus.
Elérés.
Mintha ma már nem lenne elég jól dolgozni, jelen lenni vagy valódi értéket adni.
Mintha folyamatosan bizonyítani kellene, hogy „itt vagyok”.
És közben ott van bennem egy másik hang is.
Az, amelyik gyakran mondja, hogy nem ezért indultam el ezen az úton. És ez nagyon fárasztó tud lenni nekem, az én korosztályomnak. Mert mi még máshogy értelmeztük a munkát és az emberi értékeket. Nekünk a kapcsolódás teljesen más jelent mint ma. Nem facebook jelenlétet és nem algoritmust és nem messengert, hanem valódi emberi kapcsolatot.
Nem azért hagytam ott az egészségügyet, hogy egész nap egy algoritmus ritmusához igazodjak. Mert megmutatja, hogy mikor van fenn átlagban a célközönségem vagy, hogy kommentelj mert akkor látható vagy!
Hanem azért, mert hittem abban, hogy lehet másképp is kapcsolódni emberekhez.
Őszintén.
Lassan.
Emberként.
Néha mégis azt érzem: ha nem vagyok jelen eleget, eltűnök.
Ha sokat vagyok jelen, talán már túl sok vagyok.😱
Furcsa világ ez.
Talán nem is az a legnehezebb benne, hogyan legyünk láthatóak.
Hanem az, hogyan maradjunk közben kapcsolatban önmagunkkal is.
👉Te hogyan éled meg ezt a folyamatos online jelenlétet?
Inkább inspirál… vagy néha már túl soknak érzed?
Kíváncsi vagyok, más is keresi-e még azt az egyensúlyt, ahol lehet jelen lenni a világban úgy, hogy közben önmagunkat sem veszítjük el.