15/12/2025
Hogyan hatnak a korai kötődések a párválasztásra?
Ahhoz, hogy megértsük, miért választunk bizonyos embereket párként, érdemes megismerkedni a kapcsolati mintázatok elméletével. Ez az elmélet arról szól, hogy a gyerekkorban kialakult, alapvető emberi kapcsolatok milyen mély nyomot hagynak bennünk, és hogyan befolyásolják a felnőttkori párkapcsolatainkat.
Három kulcsfogalom segíti ezt a folyamatot megérteni: az egó, a szelf és a tárgy. Az egó – vagy más szóval az „én” – az a belső irányító, amely segít abban, hogy rendezzük az érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket és tetteinket. Olyan, mint egy belső karmester, aki egyensúlyt teremt az életünk különböző területei között.
A szelf ennél egy kicsit összetettebb: ez az önmagunkról alkotott kép, amelyben benne van a saját magunk iránti érzéseink, vágyaink, emlékeink és terveink. A szelf nem csak önmagunkról szól, hanem arról is, hogy milyen kapcsolatokat éltünk meg, és ezek a kapcsolatok hogyan formálták az önképünket. Ezért mondhatjuk, hogy a szelfünk egyfajta „kapcsolati tér”, amelybe beépültek a korai kötődéseink.
A „tárgy” szó ebben az összefüggésben nem egy hétköznapi dolgot jelent, hanem azokat a fontos személyeket, akikhez érzelmileg kötődünk. Gyakran ezek a személyek a szüleink vagy azok a gondozók, akik gyerekként biztonságot és szeretetet adtak nekünk. Ezek a „külső tárgyak” mellett bennünk él egy „belső tárgy” kép is, ami nem más, mint a valós személyről alkotott érzelmi kép és élmény. Ez a belső tárgy együtt működik a szelfünkkel, és egyfajta mintázatot alkot, amely irányítja, hogyan viszonyulunk másokhoz, különösen a párkapcsolatainkban.
Ez a belső mintázat, amit „kapcsolati ősmintának” is nevezhetünk, tudattalanul befolyásolja, hogy milyen emberekhez vonzódunk, milyen kapcsolatokat keresünk, és hogyan éljük meg ezeket a kapcsolatokat. Ha például valaki gyerekként egy megbízható és szeretetteljes gondozóval nőtt fel, akkor nagyobb eséllyel fog egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani. Ezzel szemben, ha a korai kapcsolatok bizonytalanok vagy fájdalmasak voltak, akkor ezek a minták megjelenhetnek a felnőttkori párválasztásban is, akár ismétlődő nehézségek formájában.
Összefoglalva: a párválasztás nem véletlen, hanem mélyen beágyazott folyamat, amelyben a gyerekkorban szerzett érzelmi tapasztalatok és belső képek alakítják, hogy kikhez és hogyan kötődünk felnőttként. Ha megértjük ezeket a mintázatokat, jobban ráláthatunk arra, miért választjuk azokat a társakat, akiket választunk, és hogyan lehet ezen tudatosan dolgozni a harmonikusabb kapcsolatok érdekében.
saraiheni.hu
