Mi a nyitvatartási idő?

Hétfő 10:00 - 20:00 Kedd 10:00 - 20:00 Szerda 10:00 - 20:00 Csütörtök 10:00 - 20:00

Kapcsolati Terápia, Új út 3, Tata (2025)

23/11/2025

Engedd el a célt, és kövesd a szíved…

Néha, amikor az élet sodrásában úgy érezzük, hogy minden lépésünket gondosan meg kell terveznünk, és a céljaink elérése szinte görcsössé válik, érdemes megállni egy pillanatra, mély levegőt venni, és hagyni, hogy a szívünk vezessen bennünket – mert az igazán értékes pillanatok gyakran akkor születnek, amikor elengedjük a kontrollt, és megengedjük magunknak a spontaneitást, a gyermeki kíváncsiságot, és a tiszta örömöt.

Tegnap délután a hóesésről álmodoztam hazafelé az autópályán, szinte gyermeki izgatottság töltötte el a szívemet: vajon ma fehérbe borul-e a táj? Az elmúlt napokban többször is körbepásztáztam az időjárás-előrejelzést, mintha egy titkos kincset vártam volna, és a lelkesedésem egyre inkább csak nőtt. Ez a várakozás és belső izgalom olyan volt, mint amikor egy gyermek először látja meg a hulló ❄️pelyheket, és minden porcikája örömmel telik meg.

A futásról rég írtam már, azonban a háttérben készülök egy újabb versenyre, amelynek helyszíne még ismeretlen, de a hívását már hónapokkal ezelőtt éreztem. Ahogy a természet is megpihen, én is lelassultam, kevesebbet edzek – tudatosan, hiszen a testemnek és a lelkemnek szüksége van a megújulásra. Az idei évben eddig 1,505 kilométert futottam, ebből 850 kilométert terepen, ami sokszor emberfeletti volt. Amikor a természet is újraéled, úgy készülök én is visszatérni majd a versenypályára aktívabban. A testnek és a léleknek egyaránt szüksége van a pihenésre, hogy képesek legyünk fejlődni, hogy a változás ne csak fizikai, hanem mély, belső átalakulás is legyen. A spirituális úton járók jól ismerik azt a törvényt, amely szerint a kitartó munka – legyen az sport, tánc vagy bármilyen életcél elérése – csak akkor tud igazán kibontakozni, ha megengedjük magunknak a pihenés és az integrálódás időszakát. Ezért is találkozunk a terápiás munkában két hetente: hogy legyen időnk megemészteni és beépíteni a kimondottakat, hogy a változás ne csak értelmi szinten, hanem érzés szintjén is megérkezhessen. Ugyanez igaz a mindennapi, aktív életünkre is: a rendszeres sport, a mozgás és a pihenés egyensúlya teremti meg a lehetőséget a valódi fejlődéshez.

Reggel, amikor az ablakon kinéztem, és megláttam, hogy a Turult hó borítja, az arcomon nagy mosoly kerekedett. Elindultam, hogy kapcsolódjak az erdőhöz és önmagamhoz, és ez a futás inkább egy középgyors kocogás volt, mert az út sok helyen jeges, inkább korcsolyapályához hasonlított, mintsem stabil talajhoz. Ahogy felértem az erdőbe, a tájat érintetlenség borította, és egy mély nyugalom áradt szét bennem, miközben hálát éreztem azért a csodáért, hogy ilyen gyönyörű helyen élhetek, hogy van erőm felfutni ide, és hogy megélhetem ezt a pillanatot. Sok család és pár sétált az erdőben, és jó volt látni a mosolyokat, amelyek a sapkák és kapucnik alatt kikandikáltak – ezek az apró jelek is azt mutatták, hogy a jelen öröme mindannyiunkban ott él.

Futottam, s figyeltem az erdőt, a csendet és a tisztaságot, amely mindenhol jelen volt. A hó ugyan nehezít***e a futást, az ágakat is húzta maga után, így sok helyen igazi akadálypálya volt, de éppen ez a kihívás hozta elő belőlem azt a gyermeki lelkesedést, amelyben nem számított, hogy el fogok-e esni, vagy hogy koszos és vizes leszek-e, vagy hogy nem agyalok a következményeken, csak egyszerűen benne vagyok a jelenben, a pillanatban. Ez az állapot, amikor nem az eredmény számít, hanem az élmény, az a fajta szabadság, amely lehetővé teszi, hogy újra felfedezzük önmagunkat, hogy megnyíljunk a világ előtt, és hogy az élet apró csodáit igazán átérezzük.

Miért is fontos olykor elengedni a célt, és a szívünkre hallgatni? A szívünk az a belső iránytű, amely nem a külvilág elvárásai, hanem a valódi vágyaink és szükségleteink szerint vezet minket. Amikor hagyjuk, hogy a szívünk vezessen, új perspektívák nyílnak meg előttünk, és olyan pillanatok születnek, amelyek túlmutatnak a logikus tervezésen és a racionális gondolkodáson. A gyermeki lelkesedés és kíváncsiság pedig egyfajta belső hajtóerő, amely képes megtörni a monotóniát, feltölteni minket energiával, és megújítani a kapcsolatunkat önmagunkkal és a világgal. Ezek az élmények, amikor megengedjük magunknak, hogy belelépjünk a pillanatba, igazi csodákat hozhatnak: új ötletek születhetnek, mélyebb önismeretre tehetünk szert, vagy egyszerűen csak feltöltődünk, hogy aztán újult erővel folytathassuk utunkat.

A mai futásom nekem ezt adta: egy kis időt a jelenben, a csendben, és a természet ölelésében, egy pillanatnyi gyermeki örömöt és szabadságot, amely feltöltött és újra ráébresztett arra, hogy a legfontosabb út mindig az, amelyen a szívünk vezet minket. És talán ez az, ami a legnagyobb versenyeknél is értékesebb: az önmagunkkal való őszinte találkozás, a jelen megélése, és az a mély, belső béke, amelyből minden további lépésünk táplálkozhat.

saraiheni.hu

20/11/2025

Mennyit ér az élet…?

Amikor az ember szinte megdermed a fájdalomtól, mert egyik pillanatról a másikra elveszít valakit, akit szeret? Közben ott motoszkál a fejében az a kérdés, hogy vajon hol csúszott el, miért nem mondta el még egyszer, hogy mennyire fontos, miért nem ölelte meg erősebben, miért nem volt jelen a család életében, miért vált a munka rabjává, és miért nem élt igazán? Az élet – bármennyire is elcsépeltnek tűnik – tényleg rövid. Amikor azt látom, hogy a halál nem kíméli a fiatalokat, a szülőket, akik elveszítik a gyermekeiket, akkor szakmailag is érzem, hogy ez nem csupán egy emberi veszteség, hanem egy olyan gyász, amelyben az álmok, a remények és az egész jövő omlik össze.

Az elmúlt hetekben több közeli ismerősömnél is bekövetkezett a halál, és ezek a veszteségek mélyen megérint***ek engem is.
Ilyenkor elmerengek az élet valódi értelmén, és rádöbbenek, mennyire törékeny és múlandó minden, amit természetesnek veszünk. Én magam is sokáig nem voltam igazán jelen: a munkám rabjaként éltem, nem mondtam ki a valódi igényeimet, a szavaimmal inkább bántottam, nem öleltem meg azokat, akiket szerettem, mert féltem…féltem túl közel kerülni másokhoz - mintha az idő végtelen lenne, mintha lenne még bőven alkalom megbocsátani, szeretni és élni.

Amikor körülöttem ennyi veszteséget látok, még inkább érzem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne éljünk, hogy eladjuk a lelkünket egy olyan munkáért, ami csak a „megélhetést biztosítja”, de nem táplál és nem ad valódi értelmet.
Tisztában vagyok vele, hogy sokak számára a pénz nem csupán vágyott cél, hanem létszükséglet, amely nélkülözhetetlen a mindennapi élet fenntartásához. Senkit sem lehet elítélni, hiszen mindannyian más helyzetből indulunk, és más terheket cipelünk. Mégis azt tapasztalom, hogy érdemes megfontolni, hogy amikor csak a megélhetés biztosítása válik a fő hajtóerővé, és közben háttérbe szorulnak azok a dolgok, amelyek igazán örömmel töltenek el, amelyek táplálják a lelkünket és értelmet adnak a mindennapoknak, akkor könnyen előfordulhat, hogy valami fontosat veszítünk el önmagunkból. Ezért talán érdemes időről időre megállni, átgondolni, hogy milyen áron vállaljuk ezt a terhet, és hogyan találhatnánk egyensúlyt a szükségleteink és a vágyaink között, hogy ne csak túléljünk, hanem igazán élhessünk is.

Én is sokáig úgy éreztem, mintha egy zárt kalitkában lennék, ahol a szívem vágyait elnyomtam a félelmeim miatt, azonban egyre inkább érzem, hogy az élet tényleg túl rövid ahhoz, hogy ne azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk, és azokkal legyünk, akiket igazán szeretünk. A pénz lehet eszköz, de soha nem válthatja meg azt a belső békét, amit a valódi jelenlét, a szeretet és a bátorság ad. Merjünk élni, merjünk változtatni, mert csak így lehetünk igazán szabadok, és csak így találhatjuk meg azt a mély értelmet, amit az élet adhat – még akkor is, amikor a gyász súlya alatt azt hisszük, már nincs tovább.

Az élet értékét nem a megszerzett javak, a pozíciók vagy a társadalmi státusz határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor igazán jelen vagyunk, amikor a szívünket kitárjuk, és nem félünk megmutatni a sebezhetőségünket, amikor képesek vagyunk szeretni és elfogadni, még akkor is, ha a veszteség fájdalma mélyen belénk vésődik. A gyász nem csupán egy érzelmi állapot, hanem egy komplex folyamat, amely során újra kell értelmeznünk a világot, önmagunkat és a kapcsolatainkat. Ez a folyamat időnként olyannyira megterhelő, hogy elveszítjük a kapaszkodókat, ugyanakkor a gyászban is ott rejlik a lehetőség a megújulásra, arra, hogy újra megtanuljuk értékelni az élet apró csodáit, és hogy a fájdalom által mélyebb együttérzést és bölcsességet nyerjünk.

Szakmai tapasztalatom szerint az egyik legfontosabb támogatás, amit adhatunk – vagy kaphatunk – az a valódi és őszinte jelenlét. Amikor nem próbáljuk elhessegetni a fájdalmat, nem siettetjük a gyászt, hanem megengedjük, hogy minden érzés megélhető legyen, és hogy a veszteség feldolgozása egyéni tempóban történjen. Hiszen a gyász nem lineáris, hanem egy hullámzó, gyakran kaotikus út, amely során újra és újra visszatérnek a kérdések, a kételyek, és a fájdalom. Ha van körülöttünk szeretet és megértés, akkor képesek vagyunk lassan újra felépíteni önmagunkat, még akkor is, ha a veszteség soha nem múlik el teljesen.

Az élet rövidsége és törékenysége arra hív, hogy minden nap adjunk hálát azért, hogy létezünk, hogy szeretünk, hogy szeretnek és megbecsülnek minket, hogy lehetőségünk van változtatni, hogy merjük megélni a vágyainkat. Csak így lehetünk igazán szabadok, és csak így találhatjuk meg azt a mély értelmet, amit az élet adhat – még akkor is, amikor a gyász súlya alatt azt hisszük, már nincs tovább. Mert mindig van lehetőségünk újrakezdeni, mindig van remény, és mindig van szeretet, amely átsegít a legsötétebb időszakokon is.

saraiheni.hu

19/11/2025

Emlékeztek még a szerelmi tanácsokra, amelyeket nagyanyáink adtak a lányoknak?

Nézzük meg milyen bölcsességekkel ajándékozták meg a legényeket a régi öregek száz évvel ezelőtt.

“Mondd neki, szereted, vond magadhoz, csókold meg szemét, száját, orcáját, nyakát, gyöngéden, illetődötten. Ha megemelheted szoknyáját, térdelj elébe, szídd magadba szagát, csókold meg ágyékát, mert virág az ő teste, titkos értelmű rózsa.”

A teljes listát itt olvashatod: https://bit.ly/3LMuUwA

saraiheni.hu

17/11/2025

A kommunikáció rejtett dimenziói: a szavakon és a mondatokon túl

A kommunikáció nem csupán az információ átadásának eszköze, hanem egy komplex, dinamikusan működő folyamat, amely alapvetően meghatározza a kapcsolataink minőségét és jellegét. Amikor másokkal verbálisan vagy nonverbálisan kommunikálunk – legyen szó beszélgetésről, írásról, testbeszédről vagy akár a csendről –, akarva - akaratlanul is alakítjuk és definiáljuk a közöttünk lévő viszonyt. Ez a folyamat nem csak az információ közvetítésére irányul, hanem az egymással való kapcsolatok érzelmi és szociális dimenzióinak formálására is.

A kommunikáció több, egymással szoros kölcsönhatásban álló szinten zajlik:

💬Tartalmi szint: Ez az üzenet nyíltan közölt része, amely magában foglalja a kimondott szavakat, témákat, és az információkat amelyeket megosztunk. Ez a szint a kommunikáció „mit” része, ami az információátadás funkcióját szolgálja. Fontos azonban megérteni, hogy az üzenet tartalma önmagában nem elegendő a teljes megértéshez, hiszen a jelentés mindig a kontextus függvénye.

💬Kapcsolati szint: Ez a kommunikáció azon aspektusa, amely a kapcsolat természetére, érzelmi tónusára és hatalmi viszonyaira utal. A hangnem, a testbeszéd, a beszédritmus, a szemkontaktus és az üzenet gyakorisága mind-mind olyan nonverbális jelek, amelyek információt hordoznak arról, hogyan viszonyulunk a másik félhez. Például a közelség vagy távolságtartás, a tisztelet vagy dominancia kifejezése ezen a szinten nyilvánul meg. Ez a dimenzió kulcsfontosságú a bizalom, az intimitás és a kapcsolati biztonság kialakításában.

💬Metakommunikáció: Ez a kommunikáció „rejtett” vagy burkolt rétege, amely a kimondatlan üzeneteket, érzelmi töltetet, szándékokat és a beszélgetés mögöttes jelentéseit foglalja magában. Olyan, mint a jéghegy víz alatti része, amely nélkül a felszínen zajló kommunikáció gyakran félreérthető vagy hiányos marad. A metakommunikáció segít értelmezni a verbális és nonverbális jeleket, és megvilágítja a kommunikáció valódi célját, ami elengedhetetlen a mélyebb megértéshez és a kapcsolódáshoz.

Fontos felismerni, hogy a kommunikáció nem statikus, lineáris folyamat, hanem egy folyamatosan alakuló, dinamikus kölcsönhatás, amelyben mindkét fél aktív szereplő. Minden egyes beszélgetés, visszajelzés vagy reakció egyúttal hozzájárul a kapcsolat fejlődéséhez, alakítja annak jellegét, mélységét és fenntarthatóságát. Ez a kölcsönös interakciós folyamat lehetőséget teremt az alkalmazkodásra, a konfliktuskezelésre és az együttműködésre.

Ezért a tudatos kommunikáció gyakorlása kulcsfontosságú a hatékony és egészséges kapcsolatok kialakításában, legyen szó munkahelyi, baráti vagy családi viszonyról, illetve intim párkapcsolatról. Amikor odafigyelünk arra, hogy mit és hogyan kommunikálunk – azaz nemcsak az üzenet tartalmára, hanem annak formájára, érzelmi töltetére és a kapcsolati kontextusra is –, nemcsak az információátadás válik tisztábbá és érthetőbbé, hanem a kapcsolataink is stabilabbá, mélyebbé és tartósabbá.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mint „adóként” mi azért vagyunk felelősek, hogy az üzenetünk világos és hiteles legyen, de nem vállalhatjuk a teljes felelősséget azért, hogy a „vevő” miként értelmezi vagy reagál rá. Az értelmezés ugyanis mindig a befogadó szubjektív keretein, előzetes tapasztalatain és érzelmi állapotán múlik. Ez a tény hangsúlyozza a kommunikáció komplexitását és a folyamatos visszacsatolást, valamint az empatikus hallgatás szerepét a sikeres interakciókban.

saraiheni.hu

16/11/2025

Te is lehetsz ajándék…🎁

Néha a legértékesebb ajándék, amit másoknak adhatunk, az nem más, mint saját magunk: a figyelmünk, a szeretetünk, és az, hogy egyszerűen ott vagyunk, amikor szükségük van ránk.

A mai világban, ahol gyakran a materiális ajándékok és a felületes kapcsolatok dominálnak, könnyen elfelejthetjük, mennyire fontos a személyes jelenlét, és az érzelmi támogatás. Az, hogy odafigyelünk másokra, és időt szánunk rájuk, valódi értéket képviselnek. Amikor valakinek a nehéz pillanataiban ott vagyunk, azzal nemcsak a problémáikra adunk választ, hanem erősítjük a köteléket is, ami összeköt minket. A figyelem és a szeretet kifejezése, legyen az egy kedves szó, egy ölelés vagy csupán a hallgatás, sokszor többet ér, mint bármilyen drága ajándék.

Ezek az apró, de jelentős gesztusok segítenek abban, hogy a másik ember érezze, nincs egyedül, és hogy a kapcsolatunk valóban értékes. Az igazi ajándék tehát nem csupán a fizikai tárgyakban rejlik, hanem abban a mély kapcsolódásban, amit egymás iránt érzünk és megosztunk.

saraiheni.hu
—

Te is lehetsz ajándék a másik számára, s Te döntöd el mit adsz ma. Csomagold be és juttasd el annak, akinek szüksége van rá(d). Hidd el ajándékod célba ér, hiszen mindig van alkalom...🎁

12/11/2025

A bátorság, ami benned él ✨

Évekkel ezelőtt még nagyon nehéz volt szembenéznem a démonaimmal. Ezek a belső küzdelmeim álruhába bújt angyalokként érkeztek az életembe, akkor még nem tudtam, hogy ezek ajándékok, mert inkább menekültem előlük, mintsem hogy szembenézzek velük. A belső lélekszobámban egy sérült gyermek élt, aki felnőtt pózt öltött magára, hogy elrejtse a sebezhetőségét és a fájdalmát. Évekig a sémám fogságában vergődtem, újra és újra ugyanazokat a káros mintákat követve, miközben a motiváció és az életöröm egyre inkább elhalványult bennem.
✨
Annak idején nem ért***em, hogy annak nem tudnak segíteni, aki nem akarja – én pedig nem akartam. Féltem a változástól, a fájdalomtól, és attól, hogy igazán őszinte legyek önmagammal. De az idő múlásával ráébredtem, hogy a menekülés nem megoldás, és csak akkor találhatok valódi békét, ha bátran belenézek a múlt árnyaiba, elfogadom a sérült gyermeket magamban, és elkezdem feloldani a bennem lévő gátakat.
✨
Ma már tudom, hogy a gyógyulás útja nem könnyű, de minden lépés megéri…Tudom, milyen az, amikor a motivációvesztés és a félelem fogságában vergődik az ember, és hogy milyen nehéz megtenni az első 👣 a változás felé. De hidd el, nem vagy egyedül.

saraiheni.hu

—

📩 Ha úgy érzed, elakadtál, ha félsz szembenézni a démonaiddal, vagy csak szeretnél támogatást kapni az úton, itt vagyok, hogy segítsek.

11/11/2025

Egy intim kapcsolat olyan, amiben mindketten fel tudunk oldódni egymásban, egy olyan hely, ahol a csend nem nyomasztó, hanem megnyugtató, ahol az ölelés nem kötelesség, hanem a szív nyelvének tiszta kifejezése.

saraiheni.hu

11/11/2025

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a fájdalmat. Hanem azt, hogy nem cipeljük tovább. Letesszük. És nem azért, mert a másik megérdemli, hanem mert mi megérdemeljük a békét.

~ Wass Albert

saraiheni.hu

09/11/2025

A párkapcsolat három alappillére: bizalom, tisztelet és önazonosság.

A párkapcsolat nem csupán két ember együttélését jelenti, hanem egy folyamatosan formálódó köteléket, amelyben a legfontosabb építőköveket gyakran a láthatatlan értékek alkotják. Úgy gondolom, hogy minden szeret***eljes kapcsolat három alappilléren nyugszik: a bizalmon, a tiszteleten és az önazonosság megőrzésén.

🖇️
A bizalom, a lélek otthona.
Egy törékeny kincs, amely hidat épít két ember között. Az a mély érzelmi alap, amelyre minden kapcsolat épül. Egy hely, ahol álarcok nélkül is önmagam lehetek, bízva abban, hogy sebezhetőségemmel a másik nem él vissza. Egy olyan láthatatlan szál, amely összetart, és amely nélkül a kapcsolat csupán lélektelen “projekt” maradna.

🖇️
A tisztelet olyan, mint a lélek legfinomabb tükre, amely ítélkezés nélkül nyitja meg a szívünket és a bensőnket. Ebben a csendes térben születik meg a valódi megértés és az őszinte elfogadás – szelíden, mintha csak egy lágy szellő simogatná a lelkünket. Amikor figyelmesen és nyitott szívvel fordulunk egymás felé, nem ellenségként látjuk a másikat, hanem az élet útján velünk együtt járó társunkként. Hihetetlen és mély érzés tud hatalmába keríteni minket, amikor meglátjuk a másikban önmagunk legőszintébb és legemberibb arcát. Ebben a pillanatban ráébredünk arra, hogy mindannyian esendők vagyunk – és éppen ez az esendőség köt össze minket, embereket: testben, szívben és lélekben.

🖇️
Az önazonosság a lelkünk belső iránytűje, amely finoman vezet minket az élet útvesztőiben. Olyan láthatatlan kötelék, amely összeköt minket a múltunkkal, a jelenünkkel és azzal a vággyal, hogy teljesek legyünk. Hűnek lenni önmagunkhoz nem mindig könnyű, hiszen a világ zajában olykor elhomályosul az, ami igazán fontos. De amikor megállunk egy pillanatra, és meghalljuk a bensőnk halk hangját, akkor találjuk meg azt a pontot, ahol a lelkünk és a szívünk találkozik. Az önazonosság nem csupán egy állapot, hanem egy folyamatos újrafelfedezés. Ahogy változunk, úgy formálódik az is, akik vagyunk. Nem kell félnünk a változástól, hiszen az is része az életünknek – egy újabb réteg, amely gazdagítja történetünket. A valódi önazonosság nem a tökéletesség kereséséről szól, hanem önmagunk szeretetéről és elfogadásáról. Amikor hűek vagyunk önmagunkhoz, akkor kezdünk igazán élni. Hiszen már nem a külső elvárások rabjai vagyunk, hanem saját fényünk útját járjuk. Ez a fény vezet minket a sötétségben, és segít megtalálni a helyünket a világban. Az önazonosság nem csupán egy cél, hanem a legmélyebb szabadság forrása – az a bátorság, hogy önmagunk lehessünk, minden körülmények között.

Az élet és a kapcsolatok tanítanak minket arra, hogy a szeretet nem csak egy érzés, hanem döntés és felelősség. Döntés, hogy bízunk, hogy tisztelünk, és hogy hűek maradunk önmagunkhoz és egymáshoz.

saraiheni.hu
—

📩 Ha úgy érzed, hogy a saját kapcsolatodban ezek a pillérek erősítésre szorulnak, keress bizalommal.

05/11/2025

Több, mint egy út…🇮🇹

Ma érkeztem haza egy különleges, mélyen megérintő utazásból Olaszországból, ahol bejártam Kampánia lenyűgöző, ám olykor ellentmondásos tájait. Ez az út számomra nem csupán egy “kirándulás” volt, hanem egy transzformatív élmény is, amely újra és újra emlékeztet arra, milyen gazdag is az élet, ha képes vagyok megnyílni a világ sokszínűsége előtt. Láttam szegényebb, elhagyatottabb helyeket, amelyek mégis valahogy mélyen emberiek és őszinték voltak, és megcsodáltam a természet szépségét, amely olykor szinte túláradóan ragyogott a napsütésben. Tapasztaltam rideg fogadtatást, amely próbára t***e a hitem, ugyanakkor melegséget is, amely megnyugtatta a lelkemet. Éreztem félelmet és veszélyt, de békét és biztonságot is, amelyek mind együtt formálták ezt a különleges utazást.

Az út egyik legmeghatározóbb pillanata volt a Vezúv megmászása. Ahogy lépésről lépésre haladtam felfelé a vulkán meredek, sziklás ösvényén, minden egyes lépés egyfajta belső utazás is volt. A levegő egyre vékonyabb lett, a táj pedig egyre monumentálisabb, a körülöttem lévő természet pedig egyszerre volt nyers és tiszta. A vulkán oldalán sétálva éreztem a föld mélyéből áradó energiát, azt a hatalmas erőt, amely egyszerre képes pusztítani és teremteni, amelynek ereje évszázadokon át formálta a környék életét. A kilátás a csúcsról lenyűgöző volt: a Nápolyi-öböl, a távoli városok makettjei és a természet végtelen panorámája egyszerre töltött el alázattal és hálával. Ez a hely szakrális volt számomra, nem csak a természeti szépség, hanem a történelmi és spirituális jelentősége miatt is, amely valami egészen különleges, kimondhatatlan érzést keltett bennem.

Ez az élmény mélyen megérintett, és még inkább ráébresztett arra, hogy mennyire értékes mindaz, ami itthon van körülöttem. Egy lakás, egy autó, vagy egy munka önmagában üres, ha nem töltjük meg őket a lelkünk szeretetével és hálájával. Az utazás, s más kultúrák megismerése, az új érzések és tapasztalatok befogadása olyan kincs, amely átalakít és segít meglátni, hogy az igazán fontos dolgok nem a tárgyakban, hanem az emberi kapcsolódásokban, az őszinte érzésekben és a belső békében rejlenek.
Így közel 40 évesen valahogy máshogy tekintek az utazásra, mint régen: nem pusztán a helyek meglátogatása a cél, hanem az élmények gyűjtése, amellyel megajándékozom magam, s amelyek gazdagítanak és emlékeztetnek arra, mennyire szerencsés vagyok, és hogy mennyi csoda vesz körül itthon is.

saraiheni.hu

31/10/2025

Az akadályok álruhában érkező ajándékok.

saraiheni.hu

31/10/2025

📹🙋‍♀️

saraiheni.hu

Kapcsolati Terápia

23/11/2025

20/11/2025

19/11/2025

17/11/2025

16/11/2025

12/11/2025

11/11/2025

11/11/2025

09/11/2025

05/11/2025

31/10/2025

31/10/2025

Cím

Nyitvatartási idő

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Hétfő	10:00 - 20:00
Kedd	10:00 - 20:00
Szerda	10:00 - 20:00
Csütörtök	10:00 - 20:00