Nábozny Natasa szakmai oldala

Ma reggel lementem a kutyával a partra, és bár fejben már előre elképzeltem, hogy majd milyen szépen összerakott gyakorl...
11/04/2026

Ma reggel lementem a kutyával a partra, és bár fejben már előre elképzeltem, hogy majd milyen szépen összerakott gyakorlás lesz belőle, a valóság inkább arról szólt, hogy a kutya teljesen más ritmusban volt, a figyelmem ide-oda csúszott, és a hűvös levegő sem segített rá arra az elmélyült állapotra, amit ilyenkor az ember szeretne. Nem erőltettem tovább, felmentem, összeszedtem magam, és újraindítottam a napot.

Kimentem a tatai piacra, ahol – teljesen őszintén – eddig még soha nem voltam, pedig évek óta itt dolgozom, egy éve itt is élek. Nem tudom, miért maradt ki eddig, mert amit ma ott kaptam, az messze túlmutat azon, hogy „piac”.

Megálltam egy gyógynövényes standnál, beszélgetni kezdtünk, és pár perc alatt olyan természetessé vált az egész, mintha nem először találkoznánk. Nem csak vásároltam – kaptam egy történetet is. Vettem egy „Lady Boss” nevű fűszerkeveréket, hibiszkuszteát, és közben azon kaptam magam, hogy egyszerűen jó ott lenni, nem sietni, nem túlgondolni.

Utána mézet vettem egy idős házaspártól, és ahogy meséltek a fenyőrügy szirupról, az egésznek volt egy nyugodt, letisztult ritmusa. Nem akartak meggyőzni, nem akartak eladni – csak elmondták, amit tudnak. Ez valahogy sokkal többet adott, mint bármilyen marketing.

Aztán virágokat választottam a balkonra, mert egyszerűen szükségem van a színekre a környezetemben, majd epret vettem, ott is volt egy rövid beszélgetés, és mire elindultam hazafelé, már teljesen más állapotban voltam, mint amikor elindultam.

A séta vissza a tóparton kifejezetten az a kategória volt, amikor nem akarod siettetni az időt. Napsütés, emberek pakolják a teraszokat, készülődés, mozgás, de nem kapkodva. Inkább egyfajta nyugodt, hétvégi lendület.

És akkor egyszer csak megszólal egy szám Sade-tól, pont az egyik kedvencem, és ott tényleg elmosolyodtam, hogy ezt így azért már nehéz lett volna jobban időzíteni.

Délután háromkor még kinézek egy bulira – jegyem nincs, mert természetesen teltház, de ez most nem zavar –, aztán ötkor Sohonyai Attila est az angol parkban. Két teljesen külön világ, de valahogy pont jól férnek meg egymás mellett.

Az egész napban az a legjobb, hogy nincs benne semmi különleges, mégis minden a helyén van. Nem kellett hozzá semmi extra, csak egy kis nyitottság, és hogy hagyjam történni azt, ami történik.

A mai gyakorlás során egy számomra is tanulságos megfigyelés született: reggel, körülbelül négy fokos hidegben, vízparto...
11/04/2026

A mai gyakorlás során egy számomra is tanulságos megfigyelés született: reggel, körülbelül négy fokos hidegben, vízparton végeztem a Buteyko légzést, és azt tapasztaltam, hogy a kontrollpauza – a CP-szám – nem tudott a megszokott tartományomba emelkedni. Míg általában 50–60 másodperc között mozog (de volt már 70-90 mp is) most 33–45 másodperc között maradt. Ez elsőre akár visszaesésnek is tűnhetne, azonban ha mélyebben megnézzük a mögöttes élettani folyamatokat, akkor egy rendkívül koherens, logikus rendszer rajzolódik ki.

A Buteyko légzés alapja a széndioxid (CO₂) szerepének újraértékelése. A légzési inger nem elsősorban az oxigénhiányhoz, hanem a vér CO₂-szintjének emelkedéséhez kötődik. Amikor túllégzés történik – akár stressz, akár környezeti hatások miatt –, a szervezet túl sok CO₂-t veszít, ami respiratorikus alkalózishoz vezet. Ennek egyik közvetlen következménye az érrendszer állapotának megváltozása: alacsony CO₂-szint mellett vazokonstrikció, vagyis érszűkület jön létre, különösen az agyi és perifériás keringésben.

A hideg környezet ezt a hatást tovább erősíti. A szervezet hőmegtartó mechanizmusként eleve vazokonstrikcióval reagál, csökkentve a perifériás véráramlást. Ehhez társul a szimpatikus idegrendszer aktivációja, amely gyorsabb, felületesebb légzést indukálhat, ezáltal tovább csökkentve a CO₂-szintet. Így egy kettős hatás jön létre: a hideg önmagában is érszűkítő tényező, miközben a csökkent CO₂-szint további vazokonstrikciót okoz. Ebben az állapotban a szervezet nem „engedi meg” a hosszabb légzésvisszatartást, hiszen a rendszer már eleve egy kompenzációs, enyhén stresszelt állapotban működik.

Ezzel szemben a Buteyko légzés célja éppen az, hogy a légzés csökkentésével növelje a CO₂-szintet, ezáltal vazodilatációt, vagyis értágulatot idézzen elő. A magasabb CO₂-szint nemcsak az erek tónusát befolyásolja, hanem kulcsszerepet játszik az oxigénleadásban is. Itt lép be a Bohr-effektus (boreffectus), amely szerint emelkedett CO₂-szint mellett a hemoglobin könnyebben adja le az oxigént a szöveteknek. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán az számít, mennyi oxigént veszünk fel, hanem az, hogy az milyen hatékonysággal jut el és szabadul fel a sejtek szintjén.

Ez a mechanizmus szorosan összefügg a vérnyomás szabályozásával is. A vazokonstrikció növeli a perifériás ellenállást, ami emelheti a vérnyomást, míg a vazodilatáció csökkenti azt. A Buteyko légzés tehát nem közvetlenül „csökkenti” a vérnyomást, hanem egy finomabb, szabályozó hatást fejt ki az érrendszeri tónuson keresztül.

A kontrollpauza, vagy CP-szám, ebben a rendszerben egyfajta visszajelző mutató. Nem a maximális légzésvisszatartási képességet méri, hanem azt, hogy a szervezet milyen mértékben tolerálja a CO₂ emelkedését nyugalmi állapotban. A 40–60 másodperc közötti tartomány már stabil légzésmintára és jó CO₂-toleranciára utal. Azonban fontos különbséget tenni a CP és a hipoxia tolerancia között. Míg utóbbi – például úszóknál – a hosszú légzésvisszatartás edzettségi adaptációja, addig a CP egy finomabb idegrendszeri és légzésszabályozási mutató.

A saját megfigyelésem ebben a kontextusban jól értelmezhető: a hideg környezet, az ebből fakadó vazokonstrikció, valamint a csökkent CO₂-szint együttesen rövidebb CP-értéket eredményezett. Amikor azonban melegebb, nyugodtabb környezetbe kerülök, ahol az erek természetes módon tágulnak, és a légzés is lelassul, a CP-szám várhatóan visszatér a megszokott tartományba.

Ez rámutat arra, hogy a Buteyko légzés nem egy statikus teljesítményalapú rendszer, hanem egy dinamikus, állapotfüggő folyamat. A kontrollpauza nem cél, hanem indikátor. Nem az a kérdés, hogy minden körülmények között ugyanazt a számot hozzuk, hanem hogy képesek vagyunk-e felismerni és értelmezni a testünk reakcióit különböző környezeti és belső állapotokban.

Végső soron ez a megfigyelés nem visszalépés, hanem finomodás: annak a felismerése, hogy a légzés, az érrendszer, a CO₂-szint és az idegrendszer egyetlen összefüggő szabályozási hálózatként működik, amelyre nemcsak a belső, hanem a külső környezet is folyamatos hatással van.

https://naboznymetodus.hu/idopontfoglalas/

https://nabozny-natasa.bemergroup.com/hu_HU/human-line/tudomany/tudomanyos-attekintes

Az ayurveda a pitta fogalmán keresztül a testben jelenlévő tűzminőséget írja le: az emésztés, az átalakítás, az intenzit...
11/04/2026

Az ayurveda a pitta fogalmán keresztül a testben jelenlévő tűzminőséget írja le: az emésztés, az átalakítás, az intenzitás és a hő elvét. Amikor ez a minőség kiegyensúlyozott, akkor az emésztés erős, a gondolkodás tiszta, a cselekvés határozott. Amikor azonban túlsúlyba kerül, akkor ugyanennek a tűznek a túlcsordulása jelenik meg: gyulladás, irritáció, túlzott belső feszültség formájában. A pitta étrend ezért nem egyszerűen egy lista arról, hogy mit szabad és mit nem, hanem egy olyan finomhangolás, amely a hűtés, a mérséklés és a belső egyensúly irányába mozdítja a szervezetet. Az édes, keserű és fanyar ízek előtérbe helyezése, a túl erős, savanyú és csípős hatások visszafogása mind ennek a belső tűznek a szabályozását szolgálják.

A tibeti orvoslás, bár más fogalmi kerettel dolgozik, hasonló összefüggéseket ragad meg. Amikor a savanyú és fermentált ételek kerülését hangsúlyozza, akkor nem csupán az emésztőrendszer fizikai terheléséről beszél, hanem arról a finom egyensúlyról, amely a testben zajló folyamatok és az idegrendszer állapota között fennáll. A fermentált, savas ételek – különösen egy érzékenyebb állapotban – fokozhatják az irritációt, a belső feszültséget, és olyan reakciókat indíthatnak el, amelyek túlmutatnak a puszta emésztésen. A tibeti gyógynövények alkalmazása ezzel szemben nem csupán tüneti beavatkozás, hanem a szervezet egészének finom támogatása, amely az egyensúly helyreállítását célozza.

A legmélyebb közös pont azonban nem az étrendi ajánlásokban, hanem abban a mondatban jelenik meg, amely első hallásra talán túl egyszerűnek tűnik: „csináld azt, amit szeretsz.” Ez a kijelentés a hagyományos orvoslások nyelvén nem pszichológiai tanács, hanem az idegrendszer szabályozásának egyik alapelve. A belső ellenállás, a kényszer, a tartósan nem örömteli tevékenységek olyan állapotot hoznak létre, amelyben a test folyamatos készenléti helyzetben marad. Ebben az állapotban az emésztés nem tud optimálisan működni, a regeneráció háttérbe szorul, és a gyulladásos folyamatok könnyebben fennmaradnak.

A nyugati orvosi szemlélet ezt a jelenséget más fogalmakkal írja le: a stresszreakció tartós aktiváltsága, a paraszimpatikus idegrendszer háttérbe szorulása, a hormonális és gyulladásos folyamatok felborulása. Ami az egyik rendszerben „belső tűz túlsúlya”, a másikban „idegrendszeri túlfeszítettség”, az a harmadikban mérhető biológiai folyamatként jelenik meg. A különböző nyelvezetek mögött azonban ugyanaz az összefüggés húzódik: az ember állapota meghatározza, hogy a szervezete hogyan reagál az őt érő hatásokra.

Ebben az értelemben az étrend sem önmagában válik jelentőssé, hanem abban az összefüggésben, ahogyan az adott állapothoz illeszkedik. Ugyanaz az étel lehet támogató egy kiegyensúlyozott rendszerben, és megterhelő egy kibillent állapotban. Ugyanez igaz a vitaminokra, a gyógynövényekre vagy bármilyen más beavatkozásra: a kérdés nem pusztán az, hogy „jó-e” vagy „nem jó”, hanem az, hogy az adott pillanatban hogyan találkozik a szervezet aktuális működésével.

A három megközelítés együttes jelenléte így nem ellentmondás, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy az ember ne egyetlen rendszer szabályait kövesse mereven, hanem érzékenyen reagáljon saját állapotának változásaira. Az ájurvéda keretet ad az alapminőségek megértéséhez, a tibeti orvoslás finomhangolja az aktuális egyensúlyt, a nyugati szemlélet pedig visszajelzést ad a testi folyamatok konkrét működéséről. Amikor ezek nem egymással versengő igazságokként jelennek meg, hanem egymást kiegészítő nézőpontokként, akkor egy olyan integrált kép rajzolódik ki, amelyben az ember saját tapasztalata válik a legfontosabb iránytűvé.

Ez az iránytű pedig nem más, mint az a belső állapot, amelyben a test nem küzd önmagával. Az a helyzet, ahol az étkezés nem feszültségből történik, ahol a tevékenységek nem kényszerből fakadnak, és ahol a figyelem nem szétszóródik, hanem jelen van. Ebben az állapotban az emésztés, az idegrendszer és a hormonális működés egymást támogatják, nem pedig egymást terhelik. A hagyományos orvoslások tanítása ebben az értelemben nem más, mint ennek az állapotnak a felismerése és fenntartása – minden egyes nap, minden egyes döntés szintjén.

https://naboznymetodus.hu/az-ortomolekularis-medicina-hatasa-es-eredmenyei/

Az Inner Axis™ Mindfulness Workshop egy testalapú, integratív folyamat,amely a tudatalatti minták, a neurobiológiai műkö...
10/04/2026

Az Inner Axis™ Mindfulness Workshop egy testalapú, integratív folyamat,
amely a tudatalatti minták, a neurobiológiai működés és a testérzetek szintjén dolgozik.

Ez a megközelítés nem a „lassú, ülök és figyelek” típusú mindfulness.
És nem is a kemény, gyors áttörésekre épülő irány. A kettő között helyezkedik el.

A workshop során dolgozunk:
💜szomatikus és testtudati módszerekkel
💜légzéstechnikákkal
💜tudatalatti mintázatokkal
💜nonverbális, tapasztalati eszközökkel

A folyamat támogatja a neuro működést,
különösen a dopamin, szerotonin és oxitocin egyensúlyát, ami közvetlenül hat a belső állapotokra, kapcsolódásra és motivációra.

A módszertan integrálja:
💜szomatikus terápiás szemléletet
💜neurocoaching alapokat
💜tibeti és orosz test–energia alapú megközelítéseket

Ez a workshop azoknak szól,
akik érzik, hogy a túlzott kontroll vagy a túlzott „elengedés” már nem működik és egy olyan utat keresnek, ahol a változás gyorsabb, de nem erőszakos, mélyebb, de nem túlterhelő.

📌Limitált férőhely!
📌Jelentkezés: naboznymetodus@gmail.com

https://naboznymetodus.hu/tanfolyamok/

Új írásom Magyarország legnagyobb természetgyógyász oldalán.
10/04/2026

Új írásom Magyarország legnagyobb természetgyógyász oldalán.

Nagyon nehezen beszélek az intimitásról és az ezzel való munkáról, de valahogy csak meg akarom írni ezt a cikket. Fontos, hogy legyenek ilyen írások, őszinte beszélgetések, mert a racionális elmét is „meg kell etetni” valamivel ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen beleengedni ...

Frissültek az időpontok az oldalon, lehet már foglalni.
10/04/2026

Frissültek az időpontok az oldalon, lehet már foglalni.

Időpontfoglalás Bátorítalak, hogy lépj kapcsolatba velem, és kezdjük el együtt ezt az izgalmas utazást önmagad felé. Együtt felfedezhetjük azokat a lehetőségeket, amelyek előtted állnak, és megtalálhatjuk azt az utat, ami a leginkább hozzád illik.

https://naboznymetodus.hu/hello-world/
10/04/2026

https://naboznymetodus.hu/hello-world/

A tibeti buddhizmus egyik legfontosabb szövege, a Bardo Tödol – közismert nevén Tibeti halottaskönyv – a tudat köztes állapotainak leírását tartalmazza. A „bardo” kifejezés jelentése „köztes lét”, és nemcsak a halál és újjászületés közötti állapotot jelenti, hanem...

Rudolf Steiner szerint – az antropozófia tanítása alapján – a lélek nem véletlenszerűen választ szülőt. A szülő, az időp...
09/04/2026

Rudolf Steiner szerint – az antropozófia tanítása alapján – a lélek nem véletlenszerűen választ szülőt. A szülő, az időpont, a test, a környezet – mind-mind tudatosan választott tapasztalási tér. Egy fejlődési út része, amelyben a lélek tanul, tisztul, emlékezik és emel.

Ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy mi magunk választjuk a szüleinket, az első reakció gyakran harag vagy tagadás lehet. Főleg akkor, ha a szülő bántalmazó, elhanyagoló, nárcisztikus, mentálisan beteg. De nem azért választottuk, mert jó lesz – hanem mert tanítani fog. Néha azzal, amit ad. Néha azzal, amit soha nem adott meg.
Ez nem relativizálja az erőszakot. Nem menti fel az áldozattá válást. Ellenkezőleg: a spirituális megértés nem elfogadja a bűnt, hanem a tanítást látja benne. És megadja az egyetlen valódi szabadságot: a döntést, hogy mostantól máshogy teszek.
A határhúzás itt nem csak pszichológiai gyakorlat, hanem spirituális tett is. Azt jelenti: „Köszönöm, tanultam. És most továbbmegyek.” Aki ezt belül meg tudja tenni, nem a szenvedését tagadja, hanem az értelmét emeli ki.

Ez a fajta spirituális szemlélet nem zárja ki azt sem, hogy a reakcióink tanulhatók, alakíthatók. Hogy a trauma nem determinál – hanem beindít egy belső mozgást, amely lehet adaptív vagy maladaptív. Aki bántalmazásból jön, lehet, hogy újra bánt – de lehet, hogy határt húz, tanul, és máshogy dönt. És ez a tanulás a szabadság maga.

Ezért veszélyes kizárólag spirituális narratívák mentén értelmezni emberi sorsokat – mert az érettség nem azonos a megértéssel, hanem a tetteink felelősségével. A lélek fejlődése nem abban nyilvánul meg, hogy hiszünk a karmában, hanem hogy képesek vagyunk máshogy reagálni, mint ahogy nekünk fájt. Nem a fájdalmat választjuk – hanem a lehetőséget, hogy abból valami mást hozzunk létre. És ezt már nem a sors írja – hanem mi magunk.

https://naboznymetodus.hu/

Dr Sherab-tól kaptam gyógyító buddha beavatàst, nyáron tőle fogok tanulni tibeti gyógyászatot.
08/04/2026

Dr Sherab-tól kaptam gyógyító buddha beavatàst, nyáron tőle fogok tanulni tibeti gyógyászatot.

Néha egy betegség, egy veszteség vagy egy krízis nemcsak fizikai vagy érzelmi esemény, hanem egyben narratív tér is, ame...
08/04/2026

Néha egy betegség, egy veszteség vagy egy krízis nemcsak fizikai vagy érzelmi esemény, hanem egyben narratív tér is, amelybe az ember belép: történetek, magyarázatok, kollektív jelentések veszik körül. Ezek a narratívák kapaszkodót adnak, ugyanakkor keretet is szabnak annak, hogy mit látunk lehetségesnek.

A közös szenvedésre épülő közösségek ebben a térben egy sajátos funkciót töltenek be. Normalizálnak, tükröt adnak, és megszüntetik az izoláció élményét. A pszichológiában ezt interperszonális validációnak nevezzük: az élmény visszaigazolása mások által csökkenti a szorongást és az idegenség érzését. Ugyanakkor ezek a közegek gyakran egy stabil, önmagát újratermelő narratívát is létrehoznak, amelyben a kapcsolódás alapja a közös hiány, a közös veszteség vagy a közös diagnózis. Ez a dinamika hosszabb távon identitásszintűvé válhat, és beszűkítheti a perspektívát.

Létezik azonban egy másik működésmód, amely kevésbé hangsúlyos a közbeszédben, mégis ugyanúgy érvényes. Ez az a belső pozíció, amely nem a közös narratíva megerősítésére épül, hanem annak tágítására. Ebben a szemléletben az ember nem tagadja a realitást, hanem nem tekinti kizárólagosnak annak jelenlegi értelmezését. A kognitív pszichológia ezt a képességet mentális flexibilitásként írja le: az a kapacitás, amely lehetővé teszi, hogy többféle értelmezési keret egyszerre legyen jelen, és ne rögzüljünk egyetlen, determinisztikus modellben.

Ez a működés különösen jól megfigyelhető olyan helyzetekben, amikor az egyén tudatosan elhatárolódik azoktól a közegektől, amelyek a szenvedést teszik a kapcsolódás elsődleges alapjává. Nem elutasítás történik, hanem szelekció: annak felismerése, hogy milyen környezet milyen belső állapotot erősít. Az idegrendszer szintjén ez a folyamat állapotszabályozásként értelmezhető. Az ember olyan ingereket keres, amelyek tágítják a figyelmet, növelik az élettel való kapcsolódás érzését, és csökkentik a tartós stresszreakciókat.

Egy konkrét példa jól szemlélteti ezt a különbséget. Amikor valaki egy diagnózissal szembesül, megjelenik egy erős késztetés arra, hogy információt és közösséget keressen. Egyesek számára a betegcsoportok jelentik azt a teret, ahol megértésre találnak. Mások azonban azt tapasztalják, hogy ezek a közegek folyamatosan ugyanazokat a történeteket ismétlik, és egy olyan identitást erősítenek, amelyben a betegség válik a központi szervező elvvé. Ilyenkor egy másik irány válik relevánssá: olyan közösségek keresése, ahol az életminőség, a mozgás, az öröm és a jelenlét kerül fókuszba.

Ez a választás nem a realitás elutasítása, hanem a narratív súlypont áthelyezése. A figyelem nem a hiány körül szerveződik, hanem az erőforrások köré. A pozitív pszichológia ezt erőforrás-orientált működésként írja le: az egyén nem a probléma folyamatos elemzésében marad, hanem aktívan építi azokat az állapotokat és kapcsolódásokat, amelyek támogatják a pszichés és fiziológiai egyensúlyt.

A „fehér vászon” metafora ebben a kontextusban különösen pontos. A tudat nem egy előre meghatározott tartalom, hanem egy olyan tér, amelyben különböző jelentések jelenhetnek meg. A meglévő narratívák egyfajta előrajzolt mintázatot adnak, azonban ezek nem véglegesek. A történelem számos példát kínál arra, hogy a kollektíven elfogadott modellek idővel átalakulnak. A Föld alakjáról alkotott kép változása nem pusztán tudományos felfedezés volt, hanem egy szemléletváltás eredménye: valaki kilépett az addig stabilnak hitt keretből, és új összefüggéseket keresett.

Ez a gondolkodásmód a személyes élethelyzetekben is megjelenhet. Amikor az egyén nem zárja le a lehetőségeket egyetlen, domináns narratívával, akkor teret hagy annak, hogy új megoldások jelenjenek meg. Ez nem azt jelenti, hogy minden helyzetnek van egy radikálisan eltérő, eddig ismeretlen megoldása, hanem azt, hogy a meglévő utak mellett mindig jelen van a keresés lehetősége is. A pszichológiában ezt exploratív attitűdnek nevezzük: nyitottság az új információkra és alternatívákra.

Az egyedüllét ebben a folyamatban fontos szerepet kap. Nem izolációként jelenik meg, hanem olyan térként, ahol a külső narratívák hatása csökken, és az egyén saját belső struktúrái erősödnek. Ez a fajta egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy a gondolkodás ne ismételje automatikusan a környezet mintáit, hanem új irányok felé mozduljon.

Összességében ez a működés nem a közös szenvedés elutasítása, hanem egy másik fókusz választása. A hangsúly nem azon van, hogy mi hiányzik, hanem azon, hogy mi építhető. A narratíva nem zárul le a meglévő történettel, hanem nyitva marad a további lehetőségek felé. Ebben a térben az egyén nem egy előre definiált szerepben rögzül, hanem aktív alakítója marad annak, ahogyan a saját története tovább íródik.

Időpontfoglalás online ülésre:

https://naboznymetodus.hu/

Gyógyászkereső:

https://gyogyaszkereso.hu/gyogyasz/nabozny-natasa/

Orvostechnikai eszközök bérlése, vásárlása:

https://nabozny-natasa.bemergroup.com/hu_HU/human-line/tudomany/tudomanyos-attekintes

Cím

Tata
2890

Nyitvatartási idő

Hétfő 08:00 - 20:00
Kedd 08:00 - 20:00
Szerda 08:00 - 20:00
Csütörtök 08:00 - 20:00
Péntek 08:00 - 20:00

Weboldal

https://gyogyaszkereso.hu/gyogyasz/nabozny-natasa/, htt

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Nábozny Natasa szakmai oldala új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Nábozny Natasa szakmai oldala számára:

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram