01/05/2026
Képtelen vagyok igazán szavakba önteni, mi zajlik az elvonulásainkon.
Ezt meg kell tapasztalni.
Mégis megállnék egy pillanatra...
A mostani Megtartva a változásban csoport számomra különösen könnyed volt. Minden ment, mint kés a vajban.
Megfürödtünk abban a minőségben, ahol a változást nem kell erőltetni, és nem kell, hogy nehéz legyen. Önmagunknak mindig itt vagyunk.
Amikor már dolgoztunk a tudattalan tartalmainkon, és képesek vagyunk egyfajta belső egyensúlyt tartani, akkor már nem a függés, a kish*tűség vagy a felelősség áthárítása vezet – hanem elkezdünk felnőni, és megtartani saját magunkat.
Újra és újra felismerem, mekkora gyógyulást hoz, amikor a belső gyermeki részünkkel dolgozunk. Amikor végre a helyére kerülhet, kaphat, és megnyugodhat.
Hatalmas élmény volt látni a csoporton a feloldást.
Az utóbbi időben kevés mozgás volt az életemben, és éreztem, mennyi feszültség rekedt a testemben.
Nagyon jól esett, ahogy a mozgás hatására ezek oldódni, lazulni kezdtek.
Ismét megerősödött bennem, mennyire feltöltő a jóga.
A hajnali mantrák és imák ereje pedig mélyen megérintettek.
A legtöbbet talán az a csoportfolyamat adta számomra, amelyben a beavatási utat modelleztük.
A nő és a férfi – ahogy felismerik egymásban a magot, majd külön-külön haladnak az alkímia útján. Néha összeérnek, majd újra tovább mennek. Egyre tisztábbá, „aranyozottabbá” válnak.
És ahol fény van, ott megjelenik a sötétség is: kísértések, ragaszkodások, félelmek formájában.
Milyen a nő útja? És milyen a férfié?
A nőé, akitől elvárják, hogy szép legyen, alázatos, és hogy gyermeket szüljön – mert csak akkor „elég jó”?
Ha már elég tudatos a nő, ha már képes teremteni, akkor a férfinak is fel kell nőnie ehhez. Ha az egyik fél változik, a másik sem maradhat ugyanaz.
A férfi dolga valóban csak az anyagi világ megteremtése?
Vagy ennél sokkal mélyebb út az övé is?
Mert ha nem járja az alkímia útját, könnyen elveszítheti a kapcsolatot a saját erejével – és azzal, ami igazán tápláló. Előfordul, hogy a nőn keresztül akarja megkapni. Meg tudja egy olyan nőtől, aki rá sem nézett még a sebzettségeire?
Mi a „megérkezett” nő?
Aki manipulál és játszmázik, vagy az, aki csendben, tisztán jelen van és teszi a dolgát?
A teremtéstörténet kérdései – Ádám, Éva, oldalborda, az alma, a tudás kérdése.
De mi a mi saját igazságunk?
Mindkét pólus a Szent Szövetségre vágyik.
Mit jelent ez a mindennapokban?
Itt, a polaritás világában először át kell mennünk a tisztító tűzön. Ez az út nem „ingyen” van. Régóta járjuk már.
Beavatódunk egyénileg, kollektíven is.
A Szent Szövetségre nincsenek kész mintáink – mégis mélyen vágyunk rá.
A tér megmutatta: ebbe az irányba haladunk. És még van dolgunk addig, amíg valóban megérkezünk.
Nagyon izgalmas felfedezés volt.
🙏🏻 Köszönöm minden bátor résztvevőnek a bizalmat, a jelenlétet és a mélységet, amibe belementünk. Rengeteg elengedés és változás történt.
🤍 Köszönöm Krisztinanak a mennyei ételeket és rezgéseket.
Hálásan köszönöm Viktornak, vezető társamnak, hogy ismét együtt teremthettük meg ezt a csodát. ✨
Folytatjuk...
Aho
Niki
