26/03/2026
Ezen a felvételen az látható, amint 23 év jóga után ma életemben először megcsinálom az eka pada koundinyasana I-et. Előtte, a januári haladó tanfolyam utolsó reggeli foglalkozásán az oldalsó varjú pózt gyakoroltuk (l*d. csatolt fotó), gondoltam rápróbálok, mivel hasonló előkészítést igényel ez az ászana is. Sem a felvétel gomb megnyomása előtt, sem utána nem sikerült megismételni :), jó pillanatot kaptam el. Fantasztikus az emberi test és idegrendszer. Számtalan sikertelen próbálkozás után egyszer csak összerak neked egy nehéz dolgot, sokszor nem törődve az életkoroddal.
Számomra sosem volt fontos, hogy "extrém" ászanákra gyúrjak. Sem a saját gyakorlásomban, sem oktatóként. Ha valamelyik végül "megérkezett", annak persze nagyon örültem. Mivel sérültem már eleget, szigorúan tartom magam a matracon az ahimsához (nem ártás sem magadnak, sem másoknak).
Sokan mennek jógázni vagy lesznek jógaoktatók azért, mert eleve hajlékonyak. Cserébe sokan nem merik elkezdeni, mert merevek, és azt hiszik, a jóga világába a hajékonyság valamiféle belépő. A valóság ehelyett ez: a jógába nincs semmiféle belépő. Abból dolgozunk, ami van, és nem hajlékony, hanem egészséges testet akarunk.
Az alkatilag hajlékonyak számára az ászanák egy része semmiféle erőfeszítést nem igényel, szinte természetes állapotuk. Nekik általában inkább a tudatosság lesz nehezebb feladat és a stabilitás megszerzése. Oktatóként külön kell dolgozniuk azon a képességen, hogy a merev alkatú vagy sérült gyakorlók nehézségeit megértsék, eszközöket adjanak a kezükbe a fejlődéshez.
A merev (és esetleg sérült) madarak esetében (mint amilyen én is vagyok, csak a sok-sok év gyakorlás miatt nem szembetűnő) mindez fordítva történik. Az ilyen alkatú gyakorlóknak „rugalmasítani” kell az izomerejüket, dolguk lesz a türelemmel és elengedéssel, cserébe hamar fejlődnek a tudatosságuk minden szintjén és oktatóként könnyen helyezkednek bele többféle testalkat nehézségeibe.
