03/01/2026
A gyerek hív játszani…
te odamész és belül megszólal valami:
😵💫Ez most nekem unalmas.
😵💫Mások ezt biztos jobban csinálják.
😵💫Miért nem tudok lelkes lenni? Rossz szülő vagyok?
És már jön is a bűntudat.
De ez NEM annak a jele, hogy alkalmatlan vagy.
Sőt.
👉 Azért érzed így, mert a jelenlétes, ráhangolódó játék egy TANULT készség.
Nem ösztön. Nem velünk születik. Ha most kezded gyakorolni, teljesen normális, ha „kívülállónak” érzed magad közben.
És igen! A játék fontos.
Sokat ad a gyerek fejlődéséhez, a kommunikációjához, az érzelmi világához, a kapcsolódáshoz.
De attól, hogy fontos, még teljesen rendben van, ha neked nehéz.
A gyerek nem profi játékost keres.
Nem valakit, aki minden pillanatban lelkes.
A gyereknek te kellesz. A figyelmed, a jelenléted, az a 10 perc, amikor érzi:
„Most tényleg velem van.”
A bűntudat ilyenkor nem azt jelenti, hogy rossz szülő vagy.
Hanem azt, hogy épp tanulsz kapcsolódni egy új módon.
A lényeg nem az, hogy szereted-e a legót vagy a babázást.
Hanem az, hogy úgy vagy ott, ahogy ma menni tud.
🫠És akkor mi segít, amikor egyáltalán nem tudsz ráhangolódni?
Én ilyenkor sokszor beavatom a 4 évesemet. Egyszerűen, őszintén:
„Most látod, elbambultam egy kicsit.
Úgy érzem, nem tudom, hogyan kell játszani… pedig nagyon szeretnék veled.
Lehet azért, mert már olyan régen játszottam igazán?”
És csodák csodája: a gyerekek ilyenkor nem elutasítanak, hanem behívnak.
3 egyszerű tipp, hogy könnyebb legyen belemerülni👇
1️⃣ Adj magadnak 2 perc „átállási időt”
Mielőtt leülsz, mondd magadban:
„Most váltok. A következő 10 perc csak mi vagyunk.”
Az agyad így könnyebben elengedi a felnőtt üzemmódot.
2️⃣ Kérdezz egyszerűen:
„Mit szeretsz a legjobban ebben a játékban?”
„Mit csináljak én?”
A gyerek útmutat, te pedig csak követed. Ez leveszi rólad a „jó legyek” terhét.
3️⃣ Fogadd el, hogy esetleg unod (és maradj ott akkor is)
Nem sikerült „átlényegülnöd”. Ez teljesen rendben van.
