05/05/2025
KIMONDATLAN FÁJDALMAINK
Bár mára sokkal bátrabban beszélünk a fájdalmainkról, még mindig nagyon sok nehéz történet marad elbeszéletlenül. A kimondatlan érzések a felszín alatt erjednek és mérgezik az életünket. Azt hisszük: amiről nem beszélünk, az nincs, pedig ami megtörtént, az beleíródott a múlt szövetébe – akkor is van, ha hallgatunk róla.
De miért hallgatunk? Miért nem formáljuk szavakká azt, ami fáj? Ebben a posztban összegyűjtöttem néhányat a legfontosabb okok közül. A hallgatás nem más, mint a feldolgozásra tett elvetélt kísérlet. Oka általában összetett: szerepet játszanak benne idegrendszeri folyamatok, a psziché önvédelme, szégyen, családi dinamikák és az a társadalmi közeg is, amiben a trauma megtörtént.
📍 IDEGRENDSZERI OKOK
Erős stressz hatására az agy működése áthangolódik. A szavak előhívásáért felelős prefrontális kéreg részben vagy teljesen kikapcsol. A beszédprodukcióért felelős Broca-terület aktivitása csökken, így "nem találjuk a szavakat", "elmondhatatlanná" válik a történet. A trauma idegrendszeri szinten némít el - nem az történik, hogy nem akarunk róla beszélni, hanem az, hogy nem tudunk.
📍 ÖNVÉDELEM
A lelki apparátusunk mindig azon dolgozik, hogy megóvjon minket a túlzott megterheléstől. Ha olyan esemény ér minket, amelyet aktuálisan nem tudunk feldolgozni, a psziché bekapcsolja egyik legerősebb védelmi mechanizmusát: az elfojtást.
Ez nem tudatos döntés – észrevétlenül történik. A fájdalmas emlék egyszerűen kiszorul a tudatunkból, valójában azonban nem tűnik el – csak mélyre süllyed.
Az elfojtott tartalmak helyett a testünk, és sokszor egész életünk beszél. Szorongásaink, testi tüneteink, kapcsolati elakadásaink ezeknek a kimondatlan emlékeknek a visszhangjai.
📍 SZÉGYEN
A trauma gyakran szégyenérzettel társul, különösen, ha az áldozat úgy érzi, "gyenge volt", "engedett" vagy "nem tett eleget". Ezekben az esetekben a szégyen lesz a kimondás gátja.
📍 CSALÁDI DINAMIKÁK
A hallgatás mögött gyakran a szeretteink védelme áll - nem akarjuk terhelni őket. Máskor lojalitásból nem beszélünk, nehogy bajba sodorjuk valamelyik családtagunkat.
A rugalmatlan családi rendszerekben szintén hajlamosabbak a hallgatást választani, mert úgy érzik nem rendelkeznek kellő erőforrással a szembenézéshez.
📍 TÁRSADALMI KÖZEG
A trauma elbeszélhetősége nemcsak az egyénen múlik – a közösség is kulcsszerepet játszik benne. Minél kevésbé érett egy társadalom, minél alacsonyabb szintű a szolidaritás, a közösség annál inkább kerüli a fájdalmas igazságokkal való szembenézést - kimondott vagy kimondatlan normáival hallgatásra kényszeríti az áldozatokat.
‼️ AMIT MEGTEHETSZ ÖNMAGADÉRT – ÉS AZOKÉRT, AKIKET SZERETSZ
👉 Figyelj magadra
Milyen témák azok, amelyekről nehezen vagy egyáltalán nem tudsz beszélni? Mikor jelenik meg benned legerősebben a szégyen, és mikor kezded el elfedni a valóságot? A válaszaid többet mondanak, mint hinnéd.
👉 Kérdezz – amíg lehet
Ha vannak még élő felmenőid, kérd meg őket, hogy meséljenek a gyerekkorukról. Az idősek legtöbbször örömmel nyílnak meg, ha érzik, hogy valódi érdeklődéssel hallgatod őket.
👉 Készíts érzelmi családfát
Ne csak a neveket és évszámokat jegyezd fel - hanem azt is, milyen üzenetet hordozott az adott élet.
👉 Mondd ki, amit érzel
Beszélj az érzéseidről a hozzád közel állóknak. Az őszinteség kultúrája nem egyik napról a másikra épül fel - de rád is szükség van a megteremtéséhez.
— Orvos-Tóth Noémi